Már

kapható

SZABAD ÁLLAT

című

számunk!

ISSN 1588-0621

ISSN 1215-7546

KONCZ

Koncz István

Virágének

1997. november 3.

VIRÁG IBOLYÁNAK ÍRTAM

Jel a vers, -
rejtélyes virág-köszöntő,
bibéje sorsa menti álmainkat.

Várakozás a vers, -
biztos csillag-érkezés,
az éjszaka magányát tömíti a bájoló ütem.

Mérték a vers, -
kitartó műhely-távlat,
rendszert szerkesztő mélysége hétköznapjainknak.

Vágyakozás a vers, -
eszelős szakadék-háttér,
csókjaink élménye szab sorsot így minden harcnak.

Beteljesülés a vers, -
okos képzelet-határ,
hogy örökre elveszítsük céljainkat.

Panasz a vers, -
eltévedt üstökös-magány,
s szorong a jó barát is, ha veled kitart.

Boldogtalanság a vers, -
végzetes lepke-halál,
pusztulást kereső, új lázadás a mámor, immár.

Pénz a vers, -
csillogó júdás-tallér,
feszül a tarsoly, s a keresztre feszített szó is.

Igazság a vers, -
bírák orgiája,
a bosszú mítoszt teremtő nagy csodahozománya.

Vér és élet a vers, -
elpusztíthatatlan elefántcsonttorony,
a költő legszebb, amikor a szerelemről dalol:
mert minden a világból csak csók-jelkép,
csók-jelkép.