EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2024. december 12. | Gabriella, Johanna, Franc napjaAKTUÁLIS SZÁM:1338930. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

Terveink

Kortárs realizmusok


A kortárs (poszt)kontinentális filozófiában új fejezet nyílt az elmúlt évtized során – nem véletlenül tűnt fel a „spekulatív fordulat” (Speculative Turn) kifejezés (https://www.re-press.org/book-files/OA_Version_Speculative_Turn_9780980668346.pdf). E folyamat szimbolikus kezdetének a londoni Goldsmith Collegeben megtartott 2007-es konferencia tekinthető, amelynek szereplői Quentin Meillassoux, Graham Harman, Ray Brassier és Iain Hamilton Grant voltak. Noha ezek a gondolkodók különböző ösvényeken haladnak, illetve más és más terminusokkal határozzák meg filozófiáikat (objektum-orientált ontológia / OOO, spekulatív realizmus, spekulatív materializmus stb.), kétségtelen, hogy jelentős párhuzamok vannak köztük, mindenekelőtt a közös ellenfél tekintetében. Ugyanis mindannyian igyekeznek megszabadulni a posztmodernnek/posztstrukturalistának mondott gondolkodásmód azon előítéletétől, miszerint nem lehet a világról kijelentéseket megfogalmazni anélkül, hogy azokat ne színezné át a kijelentéseket megfogalmazó alanyisága. Az új realisták úgy vélik, igenis van rá módszer, hogy magáról a világról, a „Nagy Külsőről” beszéljünk, anélkül, hogy belekeverednénk az alanyiságunk és a világ közti korrelacionista körbe. Meillassoux az elégséges ok elvével való leszámolás révén ahhoz a tézishez jut el, miszerint csakis az esetlegesség szükségszerű, Grant egy schellingiánus ihletésű természetfilozófia mentén igyekszik leírni a világban rejlő lehetőségek gazdagságát, Harman egy tárgycentrikus ontológia kidolgozásával írja le az önnön lényegüket mindenkor megvonó tárgyakat, míg Brassier egy igenelt nihilizmus keretében próbálja meg kimutatni, hogy milyen lehetne a mindennapi naivitásoktól megszabadított tudományos-naturalista világlátás. Ezen áramlatokat számos téren alkalmazzák, például egyre szerteágazóbb a harmani filozófia nyomán létrejött objektum-orientált művészet és esztétika, s az említett gondolkodók közül többen politikai konzekvenciákat is igyekeznek levonni filozófiáikból. A fentebb említett gondolkodók listája kiegészíthető más új realistákéval: a tárgy pőreségét hangsúlyozó Tristan Garciaéval, a világ létét tagadó Markus Gabrielével, a dokumentumok jelentőségét kiemelő, szociális ontológiát kidolgozó Maurizio Ferrariséval, s az ismeretelméleti kérdéseknek nagy szerepet tulajdonító Jocelyn Benoist-éval (és másokkal: Levi Bryant, Iain Bogost, Manuel Delanda, Steven Shaviro...). A kortárs realizmusok magyar recepciója egyelőre minimálisnak tekinthető, ugyanakkor előkészületben van Horváth Márk, Losoncz Márk és Lovász Ádám átfogó igényű könyve a témáról.

www.re-press.org

re-press.org

 

Lengyel szám

 

Hosszas előkészítést igényel a tervezett lengyel irodalmi szám, amelynek központi alakja a nálunk jóformán ismeretlen Jerzy Ficowski (1924 - 2006).A közelmúltban elhunyt költő egyszerűnek tűnő világát egyedi, újra alkotott nyelven fejezi ki – hazájában nem véletlenül tekintik az elmúlt évszázad lengyel költői beszédmódok erőteljes átalakítójának. Merész, ha nem is befogadatlan, de a kanonizációból kimaradt költészete újabban került az érdeklődés középpontjába s vált népszerűvé. Ennek eredményeként számos nyelvre lefordították. Társtalansága egyben azokra a pályatársakra, idősebbekre és fiatalokra is ráirányítja a figyelmet, akik tartósan vagy időszakosan távol tartják magukat az irodalmi csoportosulásoktól s az ahhoz tartozó kulturális közélettől.

E szempont alapján kerül a válogatásba többek között a költészetet képviselő, a beat hagyományától levált, kevés szavú Piotr Sommer (1948-), a magányosságát programosan vállaló Krystyna Miłobędzka (1932-), a nálunk könyvet is megjelentető, de teljes pályájában nem képviselt Ewa Lipska (1945-) és a krakkói Bronislaw Maj (szül. 1953). Novellákkal szerepel Marcin Zegadlo (1977- ) és Maciej Boguslawski (1993-). Az egy-egy költőt 300-400 sornyi verssel bemutató primer irodalmi anyagot 4-5 kisesszé követi, amelyet a kortárs lengyel művészeti eredményekre reflektálnak (Orbán Jolán, Németh Zoltán és mások).

A Géczi János közreműködésével szerveződő tematikus szám összeállításában Anna Gorecka szerkesztő és műfordító, Zsille Gábor költő és műfordító továbbá Németh Zoltán költő, szerkesztő vesz részt. A tervezett terjedelem 6-8 ív. A művek az összeállítás részére lesznek lengyelről magyarra fordítva.

 

1918 (munkacím)

 

Szerkesztőségünk 2014 óta minden évben „figyelemmel kíséri” az első világháború eseményeit, vagyis évente egyik számunkat valamilyen módon a száz évvel ezelőtti nagy háború emlékének szenteljük. Természetesen 2018-ban sem lesz ez másképp, az egyik számunk 1918-nak állít majd emléket.

Ez az év egyrészt a háború, legalábbis a lövészárkokban, csatatereken konkrétan, fegyverekkel vívott háború utolsó éve, másrészt annak a hatalmas átrendeződésnek a kezdete, amelynek egy új világrend, és egy, az addigitól teljességgel különböző Európa lesz majd az eredménye. De azt vélhetően egyáltalán nem állíthatjuk, hogy a háború befejezte egyben a béke kezdete lenne. Tervezett számunkban leginkább annak szeretnénk utánajárni, hogy mit is hozott ez az év a későbbi Európára nézve, a kimerült hatalmak mennyiben is tekintették a háború végét valóban békének, illetve mennyiben csupán egy szusszanásnyi szünetnek, hogy később ismét egymásnak eshessenek. Szokásunkhoz híven nem az év eseménytörténetére koncentrálunk, sokkal inkább a következményeire, arra hogy mit jelentett mindez a győztesek és a vesztesek szemszögéből, és arra, hogy ennek az egész esztelen pusztításnak – a területgyarapodásoktól eltekintve – voltak-e egyáltalán igazán győztesei, vagy pedig a huszadik századi Európában megvalósuló új rend tán mindenki számára veszteséget jelentett-e, hiszen az első világháború vége szinte a fegyverletétel pillanatától kezdve azonnal magában hordozta a második kitörését, mivel semmiféle problémát nem oldott meg, csupán új problémahalmazokat hozott létre.

 

TARJÁN TAMÁS

 

Az alig két hónapja elhunyt Tarján Tamás (1949-2017) irodalomtörténész alakja és pályája önként kínálkozik az Ex Symposion hasábjaira. A negyedévente megjelenő folyóirat a kuratórium tagjai előtt ismeretes módon csupán tematikus számokat ad ki, s ezeken belül is külön csoportot alkotnak a szerkesztőség által fontosnak ítélt – élő vagy már eltávozott – szellemi személyiségeket felmutató kötetek. E sorba kíván illeszkedni az itt vázolt összeállítás.

Az írás valami nemében jeles alkotók mindegyikére igaz, hogy életművük értékelésekor elsősorban az kerülhet mérlegre, amit leírtak: köteteik és más nyomtatásban – avagy az újabb idők rendje szerint csupán digitális felületeken – megjelent szövegeik. Tarján Tamás esetében mindenképp összetettebb a helyzet, mert szerepének és szellemi személyének súlya írott szövegeit szinte meghaladó mértékben táplálkozott hihetetlen erejű verbalitásából, amelynek túlnyomó része – az ide vonatkozó mondás igazának unalmas alátámasztásaképp – mindörökre elszállt. E mindig színvonalas és csillámló szóbeliség kifejtésének fő területe az egyetemi tanítás volt, ám ide tartoznak a legkülönfélébb alkalmakkor és helyszíneken elmondott előadásai, rádiós és televíziós szereplései, s persze a pódiumbeszélgetések, kötetbemutatók és a különféle civil irodalmi alkalmak ma már áttekinthetetlenül hosszú sora. Több mint négy évtizedes szellemi működése nem csupán e miatt páratlan és rendhagyó, de a főbb területek viszonylagos távolsága miatt is. Tarján Tamás ugyanis egyszerre és egyforma súllyal volt a modern magyar irodalom mindenre és mindenkire figyelő szakembere, messze nem csak az egyetemi pulpitusról oktató tanár és a kortárs színházi élet egyik legavatottabb figyelője. (Jelzem csupán e helyt, hogy ezek mellett fontos lapok szerkesztője, barátjával, Reményi József Tamással irodalmi paródiakötetek szerzője, sportrajongó, keresztrejtvényíró, s még más egyéb is.) Az Ex Symposion róla szóló számának célja, hogy felmutassa és összegezze T. T. – ahogyan kisebb szövegeit gyakorta aláírta, s ahogyan sokan emlegették – mindeme hajlamainak és területeinek főbb eredményeit, valamint azt a szellemi és személyes hatást, amelyet működésével a kortárs irodalmi és színházi életre gyakorolt.

E feladatot a szám szerkesztőjeként több oldalról kívánom megközelíteni. Nem csupán T. T. kollégáit, tanítványait és barátait kívánom megszólaltatni az efféle alkalmakból ismerős módon, bár persze ezt is megteszem. Kötetekben sosem publikált, ám különféle okokból igen fontos szövegeket hozok tőle magától is, így például az örmény származását feltáró finom esszét, s fönt jelzett páratlan verbalitása felmutatására egy-egy interjúját és előadását is közlöm. Könyvei mellé válogatott cikkbibliográfiát adok, s a fennmaradt és elérhető hanganyagok linkjeit is az olvasó elé tárom. Nem hiányoznak végül az Ex Symposion efféle számaiban megszokott fotók és különféle illusztrációk sem, melyek segítségével felvillantom az életút képeit.



EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.