Terrakotta

2012. május 25.

álmomban terrakotta lány voltam,

és azt mondtad, nyílj ki,

és én nem nyíltam,

szép volt bőröm színe,

napsütötte, ilyenre vágytam,

tónusom kandírozott narancsok héjától

sötét mézre vált attól függően,

merről esik rám a fény,

nyílj ki, ordítottad, nyalj ki,

gondoltam, érdes vagyok és forró,

mint a kemence, ahol kiégettek,

mi vagy te hozzájuk képest, karom

csípőmhöz szorul, combjaim

egymáshoz, köldököm csodálatos,

oda célozz, ha van botod,

a helyes kis lyukba,

ahol a legvékonyabb az agyag,

szétcsapod könnyedén,

onnantól nyílt titok, hogy üres vagyok.