Már

kapható

SZABAD ÁLLAT

című

számunk!

ISSN 1588-0621

ISSN 1215-7546

1. évfolyam 1. szám

B. I.

TRAGIKOMIKUS BARANYAI ÉRZELGŐSSÉG

Beli Manastir, nov. 31.

1965. január 15.

Ízléses hulladékkosarak végig a főutcán, s gondozott fűszőnyeg: Ba­ranya civilizálódik.

A fűszőnyegen lépten-nyomon fi­gyelmeztető tábla: Baranya még mindig a régi! Hogy miért? – Íme egy felirat, a számtalan tragikomi­kus közül: „TRAVA VAM JE ZAHVALNA ŠTO JE NE GAZITE”.

A Fű, igen, így megszemélyesít­ve, hálás önnek, amiért nem ta­possa... Valaki a derék falurendészek közül talán úgy gondolta, az ilyen kisded-naivitású, leheletfinom mondatocskákkal a mélységes em­berségességről lehet tanúságot ten­ni. Ez a valaki azonban elfelejtet­te, hogy a FÜVÖN kívül, AKI „há­lás önnek, amiért nem tapossa”, Baranyában még sok minden perszonifikálásra vár. Például – a jó taktikus így mondaná: itt-ott, néhol, nem mindenütt, de... helyenként – az emberek, az elszemélytelene­dett vagy személyes sohasem volt emberi viszonyok. Bocsássák meg a derék falurendészek ezt a túlzást, de úgy gondolom, célszerűbb volna módosítani ezeket az „érzelmes” feliratokat, talán így, és ehhez ha­sonlóan: „AZ EMBER HÁLÁS AZ EMBERNEK, AMIÉRT NEM TA­POSSA”. Ezáltal nem lenne oly nagy eltolódás, akkora distancia a lényeg és a külső máz között, te­hát a hatás sem lenne tragikomi­kus. Márpedig ott, ahol nagyon ko­moly problémák is vannak, nem lenne szabad ilyen kedélyesen hu­morizálni.