Talán csak szaki, akin kifogok?

Elborzadott a zordon mű felett...

2012. június 25.

Gonosz démon vagy kontár

órásmester?? Aki tanácstalanul vakarva

fejét töpreng a szétszedett

szerkezet felett.

Egyszer már összerakta (üggyel-bajjal),

de szét kellett újra kapnia:

egy darabig működni látszott, ám aztán

aritmiásan ketyegett, és amit mutatott,

az minden inkább volt, mint pontos idő.

Töpreng, kombinál, neki is kezd néhányszor,

de még mielőtt kipróbálhatná, látja:

most sem áll(t) össze. Persze nő benne

a kétségbeesés s a saját tehetetlensége

miatti düh. Elképesztően árvák, vigasztalanok

a szanaszét heverő, ki nem található rendeltetésű

rugók, fogaskerekek.

Az órának a boncasztalon, ízekre szedve is

lelke van (vagy legalábbis működik benne valami) –

Hogy jó kezekre bízatott, azt egyre kevésbé

tudja hinni, azt viszont tudja: nincs más

idegen kéz; ha meg tudna szökni erről az

asztalról, saját magát kéne minden segítség nélkül

összeraknia. El nem tudja képzelni, miként

sikerülhetne.

Mindazonáltal

rögeszmés makacssággal reménykedik:

Lesz még belőle óra, gyakorolhatja hivatását;

mutatván híven az időt, mely

(s akkor ezt még nehezebb lesz elviselnie,

de áll[na] ennek is elébe)

egyre fogy.