Már
kapható
SZABAD ÁLLAT
című
számunk!
ISSN 1588-0621
ISSN 1215-7546
2025.
Balog József
RÖVID TÖRTÉNET IDEJŰ
1994. április 1.
Talán háromszor sikerült. Ezzel az ember nem kérkedik. Nem büszke. Aki hallotta, tudja. De ellenőrizhetetlen. Egyszer van. Aztán megint egyszer. Aztán talán még egyetlenegyszer. Az már mesebeli. A harmadik. A legkisebb. Nem szerencsésebb, mint a többi. Olyan. Csak szeretni más. Az utolsót.
Talán, ha háromszor.
1980 áprilisában, Budapesten. József Attila. Téli éjszaka. Elmondani, hogy kihűljön a kezük. A szívig. És tovább.
Két vagy három év múlva. Győrben. Pilinszky János. Apokrif. Mérjék az éjszakát. A követ, az árkot. Mint a tulajdon vérző testüket.
És közben Szegeden. Vagy utána? 1983. ősz? 1984. tavasz? Domonkos István. Kormányeltörésben. Az legyen nekik a magyar nyelv! Ahogy engem is eltalált. Eltalálta a nyelvemet. Beledagadt. Úgy beszélni vele. Hogy átharapta, átrágta. Seb. Sebzik.
Mondtam azóta sokszor. A Kupléval is. Der springt noch auf! Azt is. Eljátszottuk a Hondát. Nem szerették. Összebeszélnek. Nincs akció. Csak szöveg. Állnak, ülnek, fekszenek. Mondják. Nem színház. Nem színpad. Szó, szó, szó. Mi szerettük. Azóta is mondjuk: ...Szenttamás, Feketics... Szenttamás, Feketics. Ahogy jön valaki. Érkezik. Haza. Ezért.
Szakdolgozat is lett. Domonkos István szakdolgozat. Gyűjtés. Könyvtár. Az összes Sympo. Fénymás. Hatvan oldal. De nincsen az! Az a terem, ami magas és átfújja a szél. És ronda. De nekem Domonkos-szó-színpad-vers-szó-vers-egész. És 1971. És Djuphult.
Nincsen reménsége és senki szerelme van.
*
Ha késő lesz, akkor az egészet megírom. Tanulmányt. Esszét. Prózát.
Most legyen idézet. Legyen két epigonvers a Harmadkor 4. számából, melynek anyagát 1985. november 11-én zárták le a szerkesztők.
más asztaloknál ülsz már 1.
domonkos istvánnak, a költőnek,
aki megmutatta hol áll a hajó.
és a hajó elindult.
ez kivédhetetlen!
élők és halottak ágyát összerakni könnyű
vagy a pálinkát meginni;
maradni nem
hallgatni nem
és így milyen asztalt képzeljek a magamé mellől?
mert akik jöttek, láttak,
olvastak; közelről,
mint föld felé zuhanó száj
torok felé közelítő üvegcserép
a töklekvárban
ba ban
azoknak legalábbis...
de innen az asztal sarkától
rosszul látni,
hogy borral kevert makaróni
vagy vérrel kevert sár
száradt
és mondom, a nők meg úgyis
terhesek lesznek,
a tettesek hiába fogalmaznak
beszámolót vagy bojkottálnak lapot
és nem mondom, hogy a
pinát bojkottálnák inkább
pedig mikor szobát találtam
éjfél után
már biztos volt,
hogy kihalunk;
Érsekújváron
más asztaloknál ülsz már 2.
levesben só
fogason kalap
a száj mögött torok
ismeretlenbe vetett versek
szétlőtt házsorok
és forog üresen a gép
forog és bővíthető volna az otthagyott babbal
vagy vörös lazaccal a tányéron
vagy nyitott tenyérrel a borotván:
ottragadt bőrnyomok,
és rím, ima, pap, tata, bicikli, néna
helyett nagymellű, szőke asszonyok
és por, medvék, madarak
különböző egzotikus állatok,
a hosszú vers múzsája,
bonnból képeslapok
hetven mérfölddel kavaró ócska fordok,
el, el
és redőny, rátka, retek
vonal, áthúzni verset,
ujjak, kéz, könyök, karok,
áthúzni dunnát, párnát, lepedőt
élni behúzott farok
ágyba feküdni könnyű;
letörölni az asztalt;
kulcsra zárni a kaput
1985. május 5.
más asztaloknál ülsz már 3.
köszönet ginsbergnek,
és búcsú
domonkos istván, veled vagyok a Fehér Országban,
hol kagylókkal és áramvonalas halakkal
töltik fel az elvadult kerteket
és ismeretlenül is idézhetetlen marad
ami veled történt
és én még itt bátorkodom, hogy poémában hódoljak
a Nagy Utazásnak,
mely a halálnál távolabbra lódít
mert a halál nem látta a köveket a hegy tetején
amint egy névvé álltak össze
csak a hömpölygő tömeget a völgyben
és azt hihette te is odalenn kóborolsz,
pedig a horda meg sem hallotta hallgatásodat
pedig lapokba írtak pl.
meg fekete szárnyakat próbáltak az éjszaka,
mert kellett a sötét a repüléshez
pedig te fehér tollakkal
is rongyosan, de a hegy fölött álltál
és a betűk kénytelenek voltak elpörögni
sehová
domonkos istván, veled vagyok a Kék Országban,
hol az öblöket beültették asztalokkal,
hogy ott igyanak, kik a szomszédból erre tartanak,
és ismerős barátságokat hagytál megrohadni,
mert ami veled történt
elfelejtett kínai katonával a föld alatt
a Nagy Utazásban,
melynek prospektusát minden zarándok
a szemén viseli, mint fekete kötést,
mert a halálnál távolabb
csak két lábon jut az ember
vagy ugrál, ha úgy tetszik
domonkos istván, veled vagyok a Zöld Országban,
hol a tavasznak egyáltalán nincs illata
és ismered még a poros akác szúrós szagát
a Nagy Utazást
pontosító érzékszervek buja sikolyát,
mikor két csigolya között megáll a tű
domonkos istván, veled vagyok a Vörös Országban,
hol kaviárral kövezik a temetőt
és minden délelőtt fényesre mossák az angyalok
derekát
veled vagyok a Fehér Országban,
hol könnyű prémekbe burkolózva
gondolnak cigányok arany karikáira
hol combig meztelen modellek
kínálják a verseket
domonkos istván, veled vagyok az Országban,
amely nem lehet Rendetlen Gazda
otthona,
mert belülről kellett volna kezdeni a kilakoltatást
s nem leverni a házfalat
veled vagyok,
hol Csulafülűekkel húzatják a csilléket ma is
s egy végtelen hangverseny
csöndjébe temetkeznek, ha meglátják
a vak lovak homlokát a Nagy Utazásban vagyok
a Kék Ország vörös pisztrángjaival
és menetelünk hason csúszva
egy üres mederben
ívásra domonkos istván
és az ikrák csilingelve
az égbe hullanak
lefelé
1985. július 26