Már
kapható
SZABAD ÁLLAT
című
számunk!
ISSN 1588-0621
ISSN 1215-7546
2025.
Robert Şerban
versei
2012. május 25.
Elrejtőzöm
elrejtőzöm a templom nagyharangjában
és imádkozom hogy ne haljon meg senki ne legyen ünnep
hogy ne duzzadjon meg hirtelen a folyó
és ne jöjjön tűzvész
elrejtőzöm
az érdes bronznak vetett háttal
a mozdulatlan gyilkos nyelvre szegezett tekintettel
a nagyharangban homály van
de érzem miként lüktet az enyémnél is rettenetesebb magány
testem párája kicsapódik a bronznyelven
nedves lesz és sós
lassan megmozdul
mint eső által felélesztett halott
Szív kanca
Ioan Flora emlékére
ahányszor elzsibbad bal kezem
a szívemre gondolok
vajon megkap minden szükségest
nem kínzom túlságosan
cigarettával és kávéval,
a nőkkel akik többet akarnak mint amijük
valaha volt,
az élettel mely káros az egészségre.
a kérdések elszállnak sorra
egyedül maradok végül
kezemet egyre kevésbé érzem
a szívemet annál inkább
megérint
a félelemmel együtt
jobb kezem
ujjai fel-le mozognak
hol görcsösen hol lazábban
megfeszülnek, ellazulnak
tehetetlen bőrömön
húsomon csontjaimon
olyan mintha testem egyik fele
a másikat bátorítaná
mintha szív nélküli egyik felem
menedéket nyújtana lelkemnek
Házimozi
otthonomban
magányosan, vagy egy nő
társaságában filmet nézve
néha elsírom magam
tudom
hülye vagyok és hülyeségem
érzelmeket ébreszt bennem
az életről és halálról szóló
legbanálisabb történet
is megfázásszerű
könnyezést és orrfolyást okoz.
a nők mindig ugyanúgy reagálnak
ölbe vesznek
szívükhöz emelnek
megsimogatják fejem
néha letörlik könnyeim
melyik nő tudna ellenállni egy síró férfinak?
otthonomban,
életről és halálról szóló
filmek közben
sírok és kefélek
BALÁZS F. Attila fordításai