Már

kapható

SZABAD ÁLLAT

című

számunk!

ISSN 1588-0621

ISSN 1215-7546

KONCZ

Koncz István

Részeg reggeli köszöntő

1997. november 3.

Újból összerakom a világot
magamnak,
és választok
kedvem telik a könnyelmű játékban:
ez a mámor becsületbeli adósság,
amit pénzzel és vérrel kell fizetni;
üvegszemedet ajándékozd erre az éjszakára
annak, akit szeretsz
és vakon tudd meg, hogy megrabolták
legszebb érzéseidet a patkányok.
Miért is írtok verset?
Dagadt halott-arcokat temet a képzelet,
ennyire futja még a nyárból,
ami elmúlik, úgysem olyan irtózatos
(miért látnám másképp a szépet,
mint az utálatost).
S ha egy unott csókról sem tud lemondani
akár egy olcsó vacsoráról,
feszítsétek meg, hadd higgye, hogy Krisztus,
vagy megszelídült vadállat...
Valóban, bennünk megszelídült a vadállat.
(Odaadnád-e a fogaidat egy harapás
emberi húsért?)
De miért is akartok kimagyarázkodni,
ha tudjátok, hogy egy rongyos fillért
sem hoz a becsület?
A halottakat nem lehet zsarolni,
állj fel és vedd észre, hogy eljárt az idő,
énekelhetnénk is,
hegyek nélkül beláthatjuk az egész
világot,
és felejtsük el okosan azokat,
akiket átharapott nyakkal
itthagyunk a didergős reggelben.
Holnap újból összerakom a világot,
magamnak,
és választok.
Híd, 1959/2.