Pornó-sztereó

Vigyél fel a szobádba, és basszál meg. Van valami a szavaid között, valami, nem tudom, mi, lehetetlen definiálni, de valami hiányosság. Philip Dick: Skizósok bálja Turning everything into reality Jimmy Cliff

1992. november 2.

A hű kép elveszi a reális tér egyik dimenzióját és ez teszi csábítóvá. A pornó éppen ellenkezőleg még egy dimenziót ad a szex teréhez a reálisnál reálisabbá teszi - ezért hiányzik belőle a csábítás.

Haszontalan kutatgatni milyen fantazmagóriák ülik meg a pornót (fetisiszta perverz elsődleges jelenetek stb.) mert ezek bezártak a túlzott "realitással". Egyébként is nem csak allegória-e a pornó vagyis a jelek forszírozása a másodlagos jelentések barokk áradata amely a "groteszkkel" határos (szó szerint: a kertek "groteszk" művészetét romos természettel egészítették ki mint ahogy a pornó is a pittoreszkkel bővíti az anatómiai részleteket).

Maga az obszcenitás ég és égeti el saját tárgyát. Túlságosan közelről nézünk azt látjuk amit valójában sohasem láthatunk - a saját nemi szervünket soha nem láttuk hogyan működik ilyen közelségből sem de szerencsénkre egyáltalán sem. Minden túlságosan valóságos túlságosan közeli ahhoz hogy igaz legyen. Ez az ami rabul ejt a realitásnak ez az eltúlozása a dolgok hipperrealitása. Az egyetlen fantazmagória a pornó játékában ha egyáltalán van benne ilyesmi nema szex fantazmagóriája hanem a realitásé és a realitásnak az abszorbciója valami olyanba ami már nem reális a hiperreálisba. A pornó voajőrizmusa nem szexuális voajőrizmus hanem az előadás voajőrizmusa és eltűnése a látvány eltűnésének szédülete és az obszcén betörése.

Az anatómiai objektív használatával a reális dimenziója eltűnik a tekintet távolsága átadja helyét egy pillanatnyi és felhevült képzetnek: a szex képzetének a maga tiszta állapotában megfosztva nem csak minden csábító jellegétől hanem saját képe hatásának lehetőségétől is - a szex amely olyan túlzott közelségbe kerül hogy összeolvad saját képzetével: a perspektíva terének végét jelenti ami az imagináció a fantázia tere is ugyanakkor - a látvány vége az illúzió vége.

De az obszcén mégsem pornográf. A hagyományos obszcenitásban még mindig van valami a transzgresszió szexuális tartalmából provokatív jellegből perverzitásból. Az obszcén a visszaszorított ingerekre játszik rá a fantazmagóriák minden erejével. Ez az obszcenitás a szexuális szabadsággal megszűnik: Marcuse "repressziv deszublimációja" átment ezen a fázison (mégha nem is vált szokássá a felszabadulás mitikus győzelme a defoulement akár a visszaszorítás egykori győzelme teljes. Az új obszcenitás az új filozófia mintájára az előző halálának helyén erősödik meg és egy más értelemmel bír. Nem a kemény szexszel él a szexszel mint valódi téttel hanem toleranciával semlegesített szexszel. A szex itt szégyentelenül "megmutatott" de ez valami olyannak a megmutatása ami el volt rejtve. A pornó ennek mesterkélt szintézise ennek fesztiválja és nem ünnepe. Valami neo vagy retro ahogy tetszik akár a zöldfelület amely a halott természetnek pótolja a saját klorofilljának hatását és amely ezért ugyanúgy részt vesz ebben az új obszcenitásban mint a pornó.

A modern valótlanság már nem az imaginárishoz tartozik hanem valami olyasmihoz ami sokkal referenciálisabb sokkal inkább valósabb sokkal egzaktabb - abból áll hogy mindent átalakítson a realitás abszolút nyilvánvalóságává. Mint a hiperrealista képeken ahol ki lehet venni egy személy arcbőrének finomságát szokatlan mikroszkópia amelyből még a nyugtalanító különösség izgalma is hiányzik. A hiperrealizmus nem szürrealizmus hanem egy látásmód amely elűzi a csábító jelleget a túlzó láttatással. Megadja "azt a bizonyos többletet". Ez már a szín igazsága a moziban vagy a tévén: annyit adnak már színt relief-jelleget magasan valósághű szexet mély és sikító hangokkal hogy nincs már mit hozzáadni illetve mit adni cserébe. Abszolút represszió: egykicsit túl sokat adva elvesznek mindent. őrizkedjenek attól amit ilyen jól megmutatnak. Milyen ijesztő börtöni obszcén emlék emlékezni a japán kvadrofóniára: ideálisan akklimatizált terem fantasztikus technika négydimenziós muzsika nem csak a körülöttünk lévő tér három dimenziója hanem egy negyedik is a belső a belső téré - egy sohasem létezett zene (Bach Monteverdi Mozart!) tökéletes reprodukciójának technikai delíriuma egy olyan zenéé amelyet soha senki nem hallott olyannak amely nem is azért keletkezett hogy így hallgassák. Mellesleg mi nem is "hallgatjuk" ez már valami más a távolság amely lehetővé teszi egy koncerten hogy halljuk a zenét megszűnt körül vagyunk kerítve minden oldalról nincs többé zenei tér ez egy másik környezet tökéletes szimulációja amely mindenféle még a legminimálisabb analitikus percepciótól is megfoszt amely a zene gyönyörűségét adja. A japánok egyszerűen és jószáradékúan összeolvasztották a realitást minél több lehetséges dimenzióval. Ha létre tudtak volna hozni hexafóniát biztosan létrehozták volna. Tehát ez a negyedik dimenzió amit ők hozzáadnak a zenéhez éppen ez az amivel megfosztják az embert mindenféle zenei élvezettől. Már más az ami ilyenkor megbabonáz bennünket (de ez már nem csábítás): a technikai tökéletesség a "magasfokú hűség" ugyanolyan elnyomó és puritán mint az a másik a házastársi csakhogy ezúttal már azt sem lehet tudni hogy mihez hű mert senki sem tudja hogy hol kezdődik és hol végződik a valóság akárcsak a szédítő tökéletesség amely kitartóan arra törekszik hogy reprodukálja.

A technika ebben az értelemben saját maga alatt vágja a fát mert miközben a szintézis eszközeit tökéletesíti ugyanakkor az analízis és a definiálás kritériumait is elmélyíti úgyhogy a totális hűség a valóság kimerítő ábrázolása mindig lehetetlen marad. Reálisan létrejön a pontosság szédítő fantazmagóriája amely belevész a befejezhetetlenségbe.

Például már egy olyan valósághű képhez képest amely egy dimenziót megtakarít a "normális" háromdimenziós tér már egy degradációt jelent elszegényedést az eszközök túlzott bőségéve/ (mindaz ami reális vagy reálisnak hiszi magát már egy ilyen degradációt visz végbe). A kvadrofónia a hipersztereó a hi-fi egy definitív degradációt jelentenek.

A pornó a szex kvadrofóniája. Egy harmadik és egy negyedik vágányt ad hozzá a szexuális cselekvéshez. A részletek hallucinációja uralkodik - a tudomány már hozzászoktatott bennünket ehhez a mikroszkópiához ehhez a túlzott valósághoz mikroszkopikus részleteivel a pontosságnak ehhez a voajőrizmusához a láthatatlan sejtek szerkezetének premierplánjához egy kegyetlen igazságnak a fogalmához amely már nem is viszonyul az illúzió játékához amelyet egy technikai eszköz szofisztikája bármikor nyilvánvalóvá tesz. Vége a titoknak.

Mi mást tenne a pornó is a maga bűnös víziójával minthogy napvilágra hozza a kérlelhetetlen és mikroszkopikus igazságot a szexről? Annak a metafizikának a síkján mozog amely egy rejtett igazság és annak földerítése fantazmagóriájából él egy "elnyomott" energia és annak létrehozása fantazmagóriájából - a valóság obszcén színpadán. Innen a gondolatok zsákutcája amelyek kipattantak a kérdés kapcsán: cenzúrázni kell-e a pornót és nagyon mérsékelt visszaszorítását választani? Megoldás nincs mert a pornónak van igaza: a valóság lemeztelenítésének része a valóság bolond illúziójának és ennek objektív felszabadításának. Nem szabadíthatjuk föl a termelőeszközöket ha nem akarjuk fölszabadítani a szexet a maga durva funkciójában: egyik is másik is ugyanúgy obszcén. A szex realista korrupciója a munka produktivista korrupciója - ugyanaz a szimptóma ugyanaz a csata.

A futószalagon dolgozó munkás ekvivalense az a japán vaginális szcenodráma mindenféle sztriptíznél különösebb: szétterpesztett lábú lányok a pódium szélén japán hajléktalanok rövidujjú ingekben (ez egy népi előadás) odaállítva hogy lássák hogy jobban lássák - mit? - egyik a másikára mászva hogy bedugják az orrukat a szemüket a lányok hüvelyébe hogy jobbanelérhessék a lányt aki közben kedvesen beszélget velük vagy éppen dorgálja őket. Az előadás többi része a korbácsolások kölcsönös maszturbáció a hagyományos sztriptíz mind semmivé válik az abszolút obszcenitásnak ez előtt a pillanata előtt a tekintet telhetetlensége előtt amely jóval meghaladja a szexuális birtoklást. A pornó szublimál: ha tudnának ezek az alakok teljes testükkel bebújnának a lányba - a halál egzaltációja? Lehetséges de ők ugyanakkor kommentálják összehasonlítják ezeket a hüvelyeket és sohasem nevetve netalán elröhögve magukat nem ők halálosan komolyak nem is próbálják őket megérinteni hacsak tréfából nem. Szó sincs semmiféle romlottságról: egy végsőkig komoly gyermekien komoly cselekedet a női szerv tükrének teljes bűvölete akár Nárcisz bűvölete saját tükörképének látványától. Jóval a sztriptíz konvencionális idealizmusa fölött (talán lehetne is ebben az egészben némi csábítás) a pornó a legkeskenyebb határvonalon lép át a megtisztított obszcenitásba a test belsejének terrénumába elmélyítve - miért állni meg a meztelenségen a nemiségen: ha az obszcén az előadáshoz tartozik nem pedig a szexhez a test és a szervek belsejét kell tanulmányoznia - ki tudja milyen hatalmas élvezetet lehet kihozni a vizuális feldarabolásból a nyálkahártyából és a sima izmocskákból? A mi pornónknak még mindig körülhatárolt a definíciója. Az obszcénnak határtalan a jövője.

De vigyázzanak itt nem az ösztön elmélyítéséről van szó csak a realizmus egyféle orgiájáról és a produkció orgiájáról. Düh (lehet hogy ez is ösztön amely az összes többit helyettesíti) amely mindent meg akar mutatni mindent a jelek jurisdictiója alá akar vonni. Kerüljön minden napvilágra egy látható energia világára. Legyen minden beszéd felszabadítva és törekedjen avágyra. Mi hempergünk ebben a liberalizációban amely csak az obszcenitás növekvő folyamata. Minden ami rejtett ami még élvezi tiltottságát ki lesz kaparva ki lesz téve a beszédnek és a nyilvánvalóságnak. A realitás nő a realitás dagad és amikor a realitás univerzálissá válik az lesz majd a halál.

A pornó szimuláció: a meztelenkedés mindig csak egy felesleges jel. A ruhával takart meztelenség úgy funkcionál mint ha valami titokra vonatkozna ambivalens. Kitakarva jelként a felszínre tör és bekerül a jelek körforgásába: a meztelenkedés dizájn. Ugyanez a helyzet a hardcore és a blue porno esetén: a kitátott vagy meredező nemi szerv csak eggyel több jel a szexuális panopliában. Phallosz design. Minél erőteljesebben merülünk bele a jelek halmozásába annál jobban bezáródunk a realitás egy fölöttes jelentésébe amely már nem létezik egy test realitásába amely soha nem is létezett. Az egész testkultúránk értve rajta a test "vágyának kifejeződését" ennek a vágynak a sztereofóniájában nem más mint egy szörnyűség kultúrája és egy gyógyíthatatlan obszcenitásé.

Hegel: "Ahogyan szóltunk az emberi test külsődlegességéről azt mondtuk hogy az egész felülete az állatvilágban létező testek felszínével ellentétben a szív jelenlétét és pulzálását nyilvánítja meg szóljunk arról a képességről amely a feladata hogy lehetővé tegye azt hogy felszínének minden pontján fenomenálisan nyilvánvalóan szemmé váljon a lélek támaszává a lélek számára láthatóvá." Tehát nem létezik meztelenség soha sincs meztelen test amely csak meztelen lenne nincs egyszerűen csak test. Ugyanezt mondja az Indián válaszolva Blannak arra hogy miért él meztelen: "Nálam minden arc." A test egy olyan kultúrában amely nem fetisizál (nem fetisizálja a meztelenséget mint objektív igazságot) nem kerül ellentétbe az arccal mint nálunk ahol egyedül az a kifejező amely egyedül birtokolja a tekintetet: maga is arc figyel. Nem obszcén tehát amely arra való hogy meztelen nézhessük. Nem lehetséges meztelennek látni nem meztelenebb mint amennyire mi annak látjuk az arcot mert valóban szimbolikus fátyol csak az fátylak játéka ahol pontosan szólva a test megszűnt "mint olyan" a csábítás eszköze lenni. Ebben van a test játéka és nem a fátyol levételében egy vágy vagy egy igazság sejtetése nevében.

A test és az arc különválasztatlansága a jelenségek egy totális kultúrájában - a test és az arc különválasztottsága az érzetek kultúrájában (a test szörnyen láthatóvá válik a vágy nevű szörnyeteg jele lesz belőle) - majd ennek az obszcén testnek a totális győzelme a pornóban egészen az arc eltörléséig: az erotikus modellek amelyekben a pornószínészek arctalanok nem lehetnek szépek vagy csúnyák vagy kifejezőek ez összeegyeztethetetlen a funkcionális meztelenség mindent eltöröl a szex spektakularitásában. Egyes filmek csak a test bensejének mesterségesen előállított zajait mutatják be a koitusz közelképében: már a test is eltűnt belőlük szétesett a felvétel egyenként túlságosan nagy objektumaira. Ide nem illik semmiféle arc mert széttörné az obszcenitást értelmet vinne abba ami félre akarja tenni az értelmet a szex eltúlzásával és az értéktelenség szédületével.

Ezután a degradáció után amely a test (és a hozzá kötődő vágy) terrorisztikus nyilvánvalóságára irányul a jelenségeknek többé nincsenek titkaik. Ez a jelenségek deszublimálásának kultúrája: minden materializálódik benne a legobjektívabb formákban. Valódi pornó kultúra amely mindenütt és mindig a valóság tevékenységére irányul. Pornó kultúra a konkrétum ideológiája a hamisítványnak a használatnak a használati érték elsődlegességének a dolgok materiális infrastruktúrájának a testnek mint a vágy materiális infrastruktúrájának ideológiája. Ez egydimenzionális kultúra amelyben mindent eltúloznak a "termelés konkrétságában" vagy akielégülés konkrétságában - a munka vagy a mechanikus közösülés határtalanok. Ennek a világnak az obszcenitása abban van hogy semmit sem enged át a látszatnak semmit sem hagy meg a véletlennek. Benne minden látható és szükségszerű jel. Ez annak a babának az obszcenitása amelynek meghatározták a nemét is ennek megfelelő ruhába öltöztették amely pisilni is tud beszél és egy napon még szeretkezni is fog. A kislány reakciója: "Az én testvérkém még ezt is tudja. Nem tudnátok egy igazit adni?"

A munkáról szóló beszédtől a szexről való beszédig a munkaerőről szóló beszédtől az ösztönről való beszédig a szó szoros értelmében vett produkciónak ugyanaz az ultimátuma húzódik. Az eredeti jelentés ugyanis nem a termelés hanem - a láthatóvá tétel a megjelenítés a megjelenés. A szex megjelenítés ugyanúgy ahogy megjelenítés egy dokumentum vagy ahogy egy színészre is azt mondjuk hogy megjelenik a színen.

Termelni megjeleníteni azt jelenti hogy erővel materializálunk valamit ami egy másik rendszerbe tartozik a titok és a csábítás rendszerébe. A csábítás megvan mindenhol és mindig megpróbál ellenállni a pro-dukciónak. A csábítás húz valamit a látható rendszeréből a termelés mindent a nyilvánvalóságra alapoz legyen az akár egy tárgy nyilvánvalósága akár egy számé vagy fogalomé.

Legyen minden megjelenítve legyen minden olvasható történjen meg minden a valóságban legyen szemmel látható a hatásosság valamilyen fokán is mutatkozzék meg minden az erőviszonyokban a fogalmak rendszerében vagy az energiában amely kiszámítható legyen minden kimondva felhalmozva összeírva átszámolva: ilyen a szex a pornóban de ilyen egyáltalán az egész kultúránk vállalkozása amelynek az obszcenitás természetes állapota: kultúránké amely a megmutatás a bizonyítás a termelő feldarabolás kultúrája.

Soha sincs ebben semmi csábító tehát a pornóban sincs mivel a szexuális tettek termelése közvetlen a pillanatnyi kielégülés pedig durva; nincs semmi csábító ezekben a testekben amelyen átsiklik a tekintet amelyet a szó szoros értelmében magába szippantotta a transzparensszerű üresség-ugyanígy hiányzik a csábításnak még az árnyéka is a termelés világából amelyet az erő transzparensszerű elve igazgat látható és megszámlálható jelenségek soraként: tárgyak gépek szexuális cselekmények vagy a bruttó nemzeti jövedelem.

Feloldhatatlan kétértelműség: a pornó a szexszel megszüntet minden csábítást de megszünteti a szexet is a szex jeleinek a felhalmozásával. Győzedelmes paródia és látszólagos agónia: ebben van a kétértelműsége. Ebben az értelemben a pornó igaz: nem más mint ami benne a szextől való eltávolítás a hallucináció által a realitástól való eltávolítás a hiperrealitással a testtől való eltávolítás a test túlzott materializációjával.

Általában kettős per folyik ellene - az egyik a szexszel való manipulálás miatt amelynek az a közismert célja hogy megszűntessék az osztályharcot (ismét a régi "misztifikált tudat") a másik azért mert a szex piaci korrupcióját jelenti - valódi igazolt felszabadító amely a természeti joghoz tartozik. A pornó tehát vagy a tőkéről vagy az infrastruktúráról szóló igazságot takarja el vagy pedig a szexről vagy a vágyról szóló igazságot. Illetve a pornó nem takar el semmit (így is lehet mondani) - a pornó nem ideológia vagyis nem rejti el az igazságot a pornó csalás az igazság hatása amely elrejti hogy az nem is létezik.

A pornó azt mondja: van valahol igazi szex mivel én a karikatúrája vagyok. Groteszk obszcenitásában a pornó nem más mint próbálkozás arra hogy megmentsék a szex igazságát hogy visszaadják némi hitelét a szexualitás leáldozóban lévő modelljének. Vagyis az egész kérdés ebben áll: van-e valódi szex van-e egyáltalán valahol szex szex mint a test értékének ideális használata mint élvezet lehetősége amelyet fel lehet és fel kell "szabadítani"? Ez ugyanaz a kérdés amit feltettek a politikai gazdaságtannak is: van-e a piaci értéknek mint a tőke elvontságának és embertelenségének másik oldalán az értéknek egy "valódi" lényege az árunak és a társadalmi viszonyoknak egy ideális használati értéke amelyet fel lehet és fel kell "szabadítani"?