
Már
kapható
SZABAD ÁLLAT
című
számunk!
ISSN 1588-0621
ISSN 1215-7546
2025.
Bata Ferenc
Búcsú
1966. május 1.
Ledönt vitorlád csontszemű tavak
párás ködtengerébe foszló síri gyász.
Utolsó sóhaj, melyben a belefeszült sikoly,
mint szemeden gyöngyöző megalkuvás:
síri kereszt néma felirattal,
mint fejeden a halál parázsló glóriája,
lehelt, lassú, meleg búcsút,
mint ahogyan Te egykor,
szűz-arany vésőddel belecsókolt bélyeget
naptanyánk égő porkéblébe.
Feledned kell. Igen.
Úgy nem fájna sok csillag, sok holdsugarú
múltad melynek lomha fénye vájja most
szilárd ködű kicsiny hétköznapunk.
Nem. Nem tudlak feledni.
Látlak csillag utad lépteivel.
Hallom az őrület feszült,
felmorajló zokogását,
e tájnak oltárt emelt fehér Anya
negédes múzsáját.
Ne sírj. Elmúltál.
És a szőke vizeik elnyelik
a fekete csontszemű tavak párás ködtengerét.
Miért?


