Már
kapható
SZABAD ÁLLAT
című
számunk!
ISSN 1588-0621
ISSN 1215-7546
2025.
Domonkos István
ÖNARCKÉP NOVELLÁVAL
(amore et candore)
1994. április 1.
Temzei János dédöregapja, Temzei Gladiátor László Londonban a Bank of England épülete előtt halt meg 1754. február 17-én, harmincéves korában. Foglalkozására nézve kocsmai kidobóember volt. Nagy erejű ember lévén, vasárnaponként a londoni vágóhíd előtt lovakat és szarvasmarhákat emelgetett fogadásból. Jó kedélyű, beszédes ember volt. A krónikások feljegyezték róla, hogy magyar származása ellenére hibátlanul beszélt angolul. A londoni kisemberek kedvence volt, akik Strong Johnnak becézték. Apját, anyját nem ismerte. Bizonyos Colomanus Huszár de Huszár budai báró istállójában cseperedett fel, és igen későn, kilencéves korában tanult meg beszélni. Báró, ló, kenyér, víz. Mindössze négy szó, de a fiú, akit a cselédség - megalkuvó, kétszínű, gyáva magatartása miatt, és részben mert télen-nyáron zsákból készült csuhában szaladgált az istállóban és annak közvetlen környékén - Kiscsuhásnak nevezett, e négy szó segítségével is elboldogult. Zsákcsuháját maga készítette, a zsák fenekén sarlóval kerek nyílást vágott, nagyobbacskát, melyen a feje átfért, aztán a zsák két oldalán még két, valamivel kisebb nyílást a karjai részére. A zsákot derekán ostorszíjjal kötötte át. Nyiratkozni sohasem nyiratkozott, hosszú, zsíros haja, amit ősszel és télen, valamint tavasszal szalonnabőrrel kenegetett, hogy ne ázzon át, a vállára ért, megakadályozva azt, hogy a zsák lyukának érdes pereme a nyakán a bőrt felsértse. Alsóneműt nem hordott, az elmúlás szomorú tényének, a gatyának, nyeregnek és ingnek képzete ez idő tájt még nem hatolt el tudatáig. Tenyeres Kujon Pál, az istállómester, akinek jobb fülét szablyával metszették le egy kocsmai verekedés alkalmával (egyetlen szó miatt), s aki aztán ezt a napon megszárított, napsugárbalzsammal átitatott, valószínűtlenül szőrös bőrdarabot holtáig (egy szerdai napon találták meg egy kiszáradt törökkút fenekén a határban) szarvasbőrből készült, tarisznya nagyságú dohányzacskója fenekén őrizgette... Tiszai Baltás Miska, Tenyeres Kujon Pál ellentmondásos barátja, Colomanus báró udvari kémje, aki nem átallott szemet vetni Huszár de Huszár bárónőre, született Halápoló de Szívós Franciska nagyasszonyra, aki dél-bajorországi származását... Éjszakánként anyaszült meztelenül, barokk díszítésű, ezüsttel-arannyal kivert nyergében ült spinétje előtt, a nagy velencei csillár alatt, az alagsori díszteremben, nyitott ablaknál..., és talán szükségtelen hangsúlyozni, hogy a döntés jogerős, és a fent említett törvényt (78. §) egységes alapelvek szerint határozza meg, egyszóval köteles a javaslatok ellenére újabb javaslatokkal előállni és csökkenteni amazok lehetőségét. Egyszóval: Tiszai Baltás Miska ott kuporgott a nyitott ablak előtt egy gledícsiabokorban, és döntése ellenére, mely ezen esetben is igen fontos és egy cseppet sem elhanyagolható tényező, mivelhogy más jellegű határozat... különben a cselédség súlyos helyzetén a kastélyban, egyszóval mindazok, akik vasárnaponként nincsenek jelen a kápolnában, hogy Kelyhessy tisztelendő prédikációját meghallgatva annak erkölcsi tanulságaival... azután hétköznapokon, nyugodt esti órákban, amikor a határ, a vár, a kastély néhány órára eltűnik az éj leple alatt, békés családi nyugalomban a szentkönyv, a feszület, a család apraja-nagyja stb., azok tehát mindenben meggátolandók, mindennapi teendőiket is beleértve, a törvénykönyv szabályai alapján, mint kulcsfontosságú mozzanatok kiemelendők a közönséges halandók népes táborából, nyirkos-huzatos-sötét tömlöcbe zárandók, a negyedik bástya alatti ablaktalan lőporverembe, tűzszerszám, saruszíj, tőr, derékszíj, dohányzacskó tőlük előzőleg elveendő... Kelet- és Észak-Európában az idő tájt farkasordító hideg volt. Helyenként havazott, déruszályos, makrancos szelek fújtak, de Tiszai Baltás Miska nem tágított a gledícsiabokorból, bár a tüskék (szavazatra bocsátjuk) egyre mélyebbre hatoltak a bőre alá, úgyhogy utóbb már bordó vére is egyre inkább buzogott kifelé a barnára cserzett arc-, kéz-, láb- és homlokbőrön keletkezett, vagyis tüske nyitotta sebeken, s szemei a vérveszteségtől, a jeges széllel fűszerezett, tiszta orgazmus miatt egyre jobban kigúvadának, amikor is, távolról, az idők és az örök éjszaka mélyéről szinte, nyerítés hallatszott. A bárónő, született Halápoló de Szívós Franciska, felkapta fejét, és felállt. Az ő mellei nagyocskák és tollfehérek valának. Elsőrendű hatóeszközök. Az ő hasacskája, akár a havas domboldal, a füstölgő völggyel alatta. Az ő combjai. Az ő farocskája. Ekkor gördült el az a bizonyos pisz... Időközben Tenyeres Kujon Pál, Galván Szemes Károly, Zaturecki Pálinkás Soma, Szöges Jó Balázs, Weismüller Dagi János, Greifestein Szilárd a százados bükkfa alatt ottani tevékenységet folytattak, melynek hatása a már küszöbönálló eseményekre döntő fontosságú volt. Tűz lobogott és a csillagok vörös bükkrügyekként a bükkfák ágaira telepedtek. A szarvas szívét már korábban átlőtték, tehát ez idáig megszűnt nemes dobogása. Az erdők királyának agancsain véres késpengék... Ágrólszakadt, toprongyos, éhes, a farkasordító hidegtől majd megvesző vadorzók szabdalták villogó tőrökkel, késekkel a szarvas testét. Tettüket előre megfontolt szándékkal követték el. Reményüket fejezték ki, hogy ugyanezért megtorlásban nem lesz részük. Égre emelték öklüket. A Kiscsuhás is ott botladozott közöttük, időnként lilára fagyott ajkával érintve a hóban gőzölgő, véres húsdarabokat. Serényen folyt a munka. A szarvasmarha szekercével középütt megnyittatott, és elénk tárula a beles-gyomros-szíves-tüdős univerzum a maga célszerűségétől megfosztottan. A gyilkosság körülményeire még visszatérünk. Egyelőre még egyebek vannak napirenden. Hó és vér. Lüktetés. Lyuk. A szíven. Csaholó kutyák a távolban, gőzölgő húsdarabok, véres zsákok, átnedvesedett csizmák, fagytól sajgó sebhelyek. Az effajta törekvésekkel szemben jelentkező ellenállások, általános vélemény szerint, bizonyos szokásoknak a következményei, melyeknek viszont a közhiedelemmel ellentétben nagyon is konkrét vonatkozásai vannak, szinte észrevétlenül, szinte... ámbátor ennek az ellenkezője sem lehet igaz, a függőségi viszony, mely, ha akarjuk, ha nem, úgyis magától alakul ki a nagyobb egységeken belül, egyáltalán nem veszélyezteti az individuális tulajdonságokkal rendelkező részek autonomitását... A Kiscsuhás most a hóra dobott belek fölé hajol. Figyeljük csak: két fagyos, retkes kezét előbb az erősen gőzölgő belek közé dugja, és néhány percig úgy melengeti, aztán bicskát ránt, és sunyin körülkémlelve előbb felmetszi a hatalmas gyomrot... Valaki érkezik. A rémület hatalmas. Jeges ágak csilingelnek. Bujdosó Vígh Matyi toppan aztán a kirántott szablyák hegye elé, a bujdosó tilinkós cigány, akinek nyomát hét vármegye kopói... Ő pedig imigyen szóla: "Erőt és egészséget, éhes, bús magyarok!" Mire a többiek imigyen válaszolának: "Jer közelebb, nem halljuk szavad, de beszéded ne legyen zabolátlan." De nem egyedül érkezett ám Bujdosó Vígh Matyi, magával hozta Esmeraldát, a tüzesvérű, fiatal cigánylányt, akit nagy sivalkodások közepette éppen abban a pillanatban tepert le a Kiscsuhás, aki a testén első ízben erőt vevő, eladdig teljesen ismeretlen erő jelentkezésétől, valamint Esmeralda sikolyaitól annyira megrémült, hogy szemét becsukva, csupasz nyakát a magasságok felé tárva, meztelen talpaival egy kétszáz éves, igen jó állapotban levő bükkfa törzsének feszülve, mint árboc a szélben, akkorákat nyögött a szépséges Esmeraldával maga alatt, aki viszont iziben... Úgyhogy mire a vadorzók elkeseredett, maroknyi csapata kivont szablyákkal melléjük ért, semmit sem tehettek, éppen ezért sajnálattal és dühvel, valamint káromkodva állapították meg, hogy a Kiscsuhás megelőzte őket. Katonás sorba álltak hát a subán fekvő Esmeralda előtt, és türelmesen, egyenként közelítették meg és vették igénybe annak immár zöldes izzadságpárába borult, remegő testét. Ekkor törtek rájuk valami kék trikós, nagy termetű, horgas orrú, szakállas, aránylag nyugodt természetű (békésnek éppen nem mondható, de rátartinak annál inkább), aránylag szófukar, bodor hajú, cseles népek, és egyenként felkoncolták őket, Esmeraldát is, valamint Bujdosó Vígh Matyit is, akinek tilinkóját előzőleg tűzbe vetették. Reviczky Gyula, Vajda János, Ady Endre, József Attila, Nagy László és még sokan mások ártatlanul odavesztenek minden feltűnés nélkül. Ez idő tájt már Tiszai Baltás Miska is halott volt a gledícsiabokorban. Testében utóbb a szakértők több mint háromszázhatvanöt tüskét találtak a harmincadik hatványon. A bál kezdetét vette. Colomanus Huszár de Huszár báró és neje, született Halápoló de Szívós Franciska bajor bronzbogyókkal szolgáltak a vendégeknek. Selymek, brokátok, krinolinok, bársonyok. Függőleges bárónők, vízszintes bárók és hercegek, valamennyien nyílt megbeszélések folytatása közben. Ott-tartózkodásuk során tárgyalva. Ám a nyílt, baráti tárgyalások végén, amelyekhez harmincsoros függeléket csatoltak, valamint két rövidebb fejezetet a kövekkel, szablyákkal és lőfegyverekkel bátran szembeszálló vadorzókról, miáltal kibővült valami... Az eset egyetlen túlélője, ezt talán felesleges is hangsúlyozni, a Kiscsuhás volt. Miután a vad, könyörtelen mészárlás kezdetét vette, a Kiscsuhás futni kezdett, és meg sem állt a kastélyig, jobban mondva a gledícsiabokorban vérző Tiszai Baltás Miskáig. Meghallgatta annak több ízben kiejtett utolsó szavát: Tüske! Tüske! stb. Majd e szívélyes és baráti légkörű beszélgetés után meredt-magára hagyta. Beugrott a kastély alagsori dísztermének nyitott ablakán, a nagy velencei ólomkristály csillár alá, a meztelenül spinétező, nyeregben ülő báróné elé, és meghajolt, aztán kiegyenesedett, és alaposan szemügyre vette a bárónőt. Miközben szemlélődött, hasán a csuha lassan emelkedni, gyűrődni-csavarodni kezdett. Franciska szemei könnybe lábadtak. A szobájában rejtette el a Kiscsuhást, és rövid három nap alatt, miután rájött, hogy a gyerek tizenöt éves és hat hónapos kora ellenére sem tud beszélni, a következő szavakkal gazdagította szókincsét: nagyvilág óceán anglia szőr bőr fent lent Ezek után útjára bocsátotta. Angliába érkezve a Kiscsuhás átképeztette magát és nevet változtatott. Az utcák hőse volt, akit, miután kínozni kezdte az állatokat, még a hintók népe is megtapsolt. Agarakkal dolgozott. Kizárólag agarakkal. Az általa Agársiratásnak elnevezett számot ezrek és ezrek ismerték és szerették. A mutatvány lényege abban állt, s ez volt egyben sikerének titka is, hogy Temzei János a többi állatkínzótól eltérően, akik macskákat, galambokat, tyúkokat, libákat, kacsákat kínoztak a tereken, méghozzá aprópénzért - agarak kínzására vállalkozott. Tegyük nyomban hozzá: VESZETT AGARAK kínzására, s mi több, segéd nélkül, teljesen egyedül. Tehette ezt, mert kitűnő megfigyelő volt, aki állítólag az állatnak egyenesen a "lelkébe látott". Az agárfül, az agárfarok Temzei János részére nyitott könyv volt. A mutatvány elkezdése előtt rendszerint nyers májat dobott a kiválasztott agár elé, s csak miután az állat mohón elfogyasztotta azt (időközben a nézősereg is összeverődött), vette kezdetét a mutatvány. Olvasóink érzékenységére való tekintettel a mutatvány részletes leírásától ezúttal eltekintünk. Megelégszünk a befejező, legizgalmasabb, legcsodálatosabb művelet megemlítésével. A véres, vak, fogaitól, fülétől, farkától, bizonyos belső szerveitől bamba türelemmel megfosztott kutyát a mutatvány végén egyetlen, jól kiszámított tőrdöféssel szúrta szíven, hátulról, a végbélnyíláson keresztül. Az agársiratás ezek után kezdetét vehette.
1978