Már

kapható

SZABAD ÁLLAT

című

számunk!

ISSN 1588-0621

ISSN 1215-7546

KONCZ

Koncz István

ÓDA, MAGUNKHOZ

1997. november 3.

Az idő megszállta tagjainkat,
elnehezült pilláink alatt
a látást könnyek édesítik,
amikor borostás arcunkra
dermedt csókjainkat az élet
bennünk tört pátoszával
szűzen az augusztusi légbe leheljük,
s együgyű aszkéta módjára
szenvedést és sót izzadunk
meggyűrt, gyermeki homlokunkra,
míg pihegve lessük az örömöket
a kötelesség szigorú nyolc,
vagy tíz órája alól felbukkanni...
Vágyunk szorongva ott kavarog
a hullámzó esti porban,
a tarlós rétek, pihegő bácskai föld
foszforos barázdái fölött,
s múltunk terhes batyujával
a hátunkon ostromoljuk a mindenséget,
míg szép komoly arcunkat
komorrá merevítjük.
Elöltnek vélt fantomok izgatják
ereinkben a vért, s a nagyvilág
muzsikájának ütemére
dobban a szívünk, s görnyedünk
örökünk, munkánk terhei alatt,
ha néha felemeljük a porból
verejtéktől érdesre durvult arcunkat...
Híd, 1956/12.