Mindig

(göndörületeid után lazán bekeményedve, ritmikusan)

1992. november 2.

Én mindig rád gondolok édesem! Arra a koromfekete madárra két kemény combod között.
Átkelvén a körúton miközben dübörögnek a villanyökör-villamosok. Göndör madár? Tülkölnek az autók s szidnak villanó tükreikből a taxisok.
Én csak a te bodor öledre gondolok.
Bútorüzlet előtt oh ! Székek szekrények daráltfa-darabok! Fiókok ágyak
friss asztalok:
én csak a tiédre gondolok.
Amikor a postás csönget.
(Amikor megint.)
Amikor a villanyszámlát hozzák.
Amikor a zsebemet motozzák.
Amikor a maradék örömet kobozzák.
Amikor ki akarják kapcsolni a telefont.
Amikor lehordanak hogy miért tettem amit tettem a szemeteskukába.
Amikor a tolóablak előtt félretolnak hogy tessék csak toljam ide magam bátran holnap - ez is egy ok:
Édesem én csak rád... én csak rád de mindig rád:
gondolok.
Amikor kapatosan átkacsázok az Erzsébet hídon s amikor a guta kerülget úgy mászok fel a meredek hegyoldalon fel a sorjázó lépcsőkön. Kapaszkodom veszett gorillaként habzó szájjal a várban koslatok:
Kedvesem oh édes kedvesem régi nyomok egy borospince környékén - lőré(s)ben az igazság! - a barom konok:
In vino veritas kezdetben félszáraz szerelmem én megintcsak rád de nagyon gondolok.
Mert benne vagy te minden verejtékező spricceremben szinkópásan lüktető eremben félrecsúszott sérvkötőmben a cipőm kopásában az idő múlásában. Vándorbotom fáradt görbülésében. Seggem ülésében.
NEDVESEM!
Benne vagy a tarkóm gyöngyözésében. Az odalenn piszkosan kanyargó Szürke Duna tükrében az éhenkórász sirályok röptében a roggyantan ívelő kicsontozódó hidakban. Az unott babasegg-arcú pincérnő fénylő pedánsan borotvált lábikrájában stb.
kaláris ....
Egy klárisért a Klári is.
TE!
Benne. vagy a toronyóra méricskélő kongásában. Arrébb tévé üvölt fel közvetkezésképp abban is benne vagy. A hordószónokok döngésében. Itt van például T. aki hablatyol hebehurgyán. Szemérmed Nelson Mandela bölcs feje ősz tincsek nélkül Fidel szakálla kubai szivar nélkül Gorbacsov képzelt parókája. Pincérnő; szemüveget kérek! Üvegszemüregem az asztalterítőt leokádja.
szőr nől.
Tiszta gyapjú - PURE WOOL. Nekem viszont minden szálam kihull. Édesem lóg a nyelvem! Ezekből is láthatod hogy én mindig csupáncsak tereád fogadok - fél-bohémul múló felfordult félretaposott félreragozott félrelobogtatott félrelapozott kellőképp meg nem alapozott másoktól elháborúzott elgonoszult életemben.
fémes ízével a nyelvem hegyén
bízom és bízom
szerelmünkben.
Oh politikák! Zászlók vezérek!
hallgat amikor kérdek.
Polgárháborúk útlevelek határok köztünk is egyre mélyül az árok.
útlevelek határok a te arcodon is mélyülnek a ráncok. Napfény Hélia D(é) hol vagy hol vagy te hé? Édesem szép nőm? Betegen emelkedő hőm.
- Főúr ha borra is most innék egy kis szilva-gint!
történelmek tűnt kényelmek. Pusztába ordított kérelmek. Részeg duhaj esték ki itt a kifingó azték?
Éjszakák rémült ordítások: - Anyám vak vagyok!
Közben csak a kurva Tungsram purcant ki megint haslövéses pénztárca int de azért jó balkáni angolként:
KEDVESEM! Polgárháborúk csukló csiklók faszt se érő útlevelek és bekattant határok valahányunkon ül valami fura átok.
OH KEDVESEM! Polgárháborúk útlevelek határok lelkünkben is egyre feneketlenebb az árok.
OH KEDVESEM! Polgárháborúk útlevelek határok utánunk már csak a tatárok!
Könnyedébben !
(Utasításként.)
fák között tökig az avar nagy itt is a zűrzavar.
Drágám !
Ne dobd el az égő cigarettát! Amúgy hát tényleg döglött kígyóként lazul a nadrágszíj fillérekért megfeszülsz akár az íj. Ha pattan. Pöttömül pöszmötölsz - azt mondják: "Halihó már adtam!".
el az adminisztratív néni csecsét hátha meglesz a fontos pecsét! Kapd el az adminisztratív bácsi pöcsét hátha érdekedben mozdítja az öccsét.
CSUHAJ! (Jebi ga.) mindig a pinádra gondolok. Edesem. Arra a szurokfekete kanlégy-fogóra két puhuló combod között. Egyszer volt egy szinte hadnagyocska bádog- vagy ólomvégű cigaretta srapnelhüvely: Kartárs kartács futóárok messze a tengeri homárok. Egyébkent köszönöm talán még jó(I) vagyok csókoltatnak téged a "nagyok" miközben a (magyar) Nap felettünk ragyog. (!)
Polgárháborúk útlevelek határok. Hova tovább?
ÜI sőt guggol felettünk hogy meglegyen a kellő táv a Kényszerű Átok. De Te csak gyere velem Édesem ! Akár a pingvinek földjére. Lesz ott sok erotika kevesebb retorika. Mi elfelejteni madzsar megtanulni pingvin. Szopni málnaíz jégcsap potyán közösen kifigurázni jegesmedve. Lenni jó szórakozás. Medvét majd szétvetni méreg. Nap lemenni mi baszni nyomban majd aludni soká deden. Lábadról lenyalatott érdesen a selyem harisnya. Senki nem látni minket töksötét. Aludni töksötét. Ragadozó eltörni saját boka omázsa...
Kotorska. Szarajevó Vukovár Eszék varjak itták ki az emberek eszét? Ez pedig itt a felsejlő vég.
Visszaút nincs - ez a gondolat itt: "Valóságos kincs;. AND szól a borzas holló:
- Bús picsába! NEVEK MORE! Visszamenni ha nincs már vész nem lehet azt ALWAYS.
P.S. DÁRLING! BÉBI! Ha hülyén is de én mindig... Mindig csak
rángatom... Rángatóm csavarom facsarom gyötröm kifordítom ráncigálom cincálom - ezeket a nem-vers néha duplán vagy triplán kopogó mondatokat. Akár húrsorvadásig. Szent Antal pedig csak néz. Nem szól semmit.
Polgárháborúk útlevelek határok legjobb lesz ha megint lefáradok. Nézem a plafont bután ki itt az eszét eldobta orangután? Összeszorítom maradék fogam puha paplanba mégiscsak: eresztem magam.
EIfogyott a kék.
Távol felettünk az ég.Lelkem legmélye kavarog egyszer még a pinádba kavarok!
Ennyit minden Nosztalgiáról. Csók!
Polgárháborúk útlevelek...

1992.