Már

kapható

SZABAD ÁLLAT

című

számunk!

ISSN 1588-0621

ISSN 1215-7546

KONCZ

Koncz István

Magda

1997. november 3.

milyen mély is a szó
ki nem ismerhető világnézet a nedves lehelet
beárnyékol és aztán egyesül a neveddel szédít
mint hatalmas városok lármája
alattomos vérkeringés csak ez a győzni nem tudó hit
hömpölygő távolságok így mérgeződnek
s mint egy emlék értelme veszteség
megőrzött képed egysíkú vonalrendszere
ezen a végtelen és céltalan vándorúton
ami mégiscsak kedvtelés
a nyűgös lelkiismeretfurdalások után
törtek rám az aranyló napok üdvöskéi
bűntelenül jutott kiki a szerelem örvényébe
folytatást már alig remélve
lelketlen csábítás akár egy szenvedő sírása
minden szó ami élettelenül hullik
mint üszkös meteor
valahonnan a tudat határán kívülről
érzelmek kötéltáncosa
ravasz bábsütő kezére bíztad a sorsod
szép tengerem dehogy feledlek csipkés partodat
magammal hoztam - e szomorú opera szerzője
tűz csillog mint virrasztó madárszem
az áldozat is átitatódik lelkesedéssel
világító csók mint hatalmas harang kongása
csak a szobor árvaságának tisztelet szajhálkodik
a víz is
az álom még angyal hozzá képest
tapasztalt játékos módján
teljes hidegvérrel közelítem meg
az őrültség határát
ezt a roppant kék teret léha alkalom
párhuzamos szerelmek tévedése béke
csupasz ágak zörgései fenyegetik
és mindig csak kívülről az egyröptű szót
különös szenvedély hullámnyalábja
nyirkos hajfonatra emlékeztet