Kisprózák

1992. november 2.

MAGGIE A KENGURÚ

Ha valaha a queenslandi Birdville-be vetne a sors nyugodtan kérdezősködj az öreg McBride seriff egyetlen unokája Maggie McBirde felől - nem fogod megbánni - ugyanis olyan elképesztő történeteket hallhatsz mint még soha. A környékbeliek Kengurú Maggie-ként ismerik mert állítólag olyan óriási a puncija mint egy nagyobbacska csupor vagy köcsög arról nem is beszélve hogy a férfiak nemiszervét úgy magába szippantjamint egy békebeli porszívó. Egyes férfiak arra panaszkodnak hogy Maggie annyira lecsapolta őket hogy többé nem áll fel a farkuk. De ez csak inkább szóbeszéd tény hogy Birdsville környékén boldogok a férfiak és a kengurú-apukák.

ABER DOJDE DONKE

Nemrég keféltem meg egy aranyos kis kreol zombit Veleszben abban a gyönyörű macedón városkában. Csókolózni olyan volt vele mint egy rothadó bálna hullájával. Belebikáztam szájba farba pinába. Most meg itt ülök a seggemen a járgányban és délnek száguldok eső dobol a karosszérián a kamion ablaktörlője megállás nélkül sulykolja az égi mocskot. A rádióban valami dögös blues szól arról hogy akarsz-e baszni vagy nem. Különben mindegy. Szíven szúrom a bánatom felveszek egy nyavalyás stoppost a görög határ előtt és holnap már Szalonikiben várnak az egérszemnél kisebb libababok meg a ropogós salátafejek.

HAMIS BLUES

Nem szeretem többé a szád.
Nem szeretem többé a pinád.
Nem szeretem a szemed.
Nem szeretem többé a szemed.
Nem szeretem többé a trikód színét.
Nem szeretem őket többé.
Nem szeretem.
Nem szeretem többé a pinád.
Nem szeretem többé ahogy a ceruzát tartod.
Nem szeretem többé a frizurád.
Nem szeretem többé a szilvát.
A szemed a szád.
Ahogy fogod a ceruzát.
A pinád.
Nem szeretem többé.

NAP UTÁN MINDEN NAP DÉL UTÁN

Joseph Barta mulgrave-i (Új Skócia) atya szombaton délelőtt biciklin körbejárja híveit. A túra végén betér a Fehér Bölény vendéglőbe ahol a környék notabilitásaival kártyázni és borozni szokott. Ha sokat veszt gondolatban el-el káromkodja magát - főleg a szabadelvű politikusokat a színesbőrűeket és a kurvákat szidja és a régi szép idők után sír amikor még nem volt ez a Szodoma és Gomora.
Joseph atya azután estefelé hazakarikázik ahol jóízű estebéd várja amit már három évtized óta a Márta nevű szőrtelen fehérfenekű néma és gyámoltalan húsú kövér koca készít neki.