EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2026. október 25. | Blanka, Bianka, Mór napjaAKTUÁLIS SZÁM:1670497. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

Már

kapható

SZABAD ÁLLAT

című

számunk!

 

ISSN 1588-0621

ISSN 1215-7546

Test–Emlékezet

Jonathan Garfinkel

versei

2012. május 25.




A sakter* szobája



Először Varsóban, kilépek az éjféli vonatból

pénz nélkül és a tizenhét éve legnagyobb

hóviharban. Két srác a műszaki egyetemről

megszán és megengedi, hogy ledőljek

műmárvány padlójukra. Żywiecet iszunk és lengyel

hangalámondással nézzük a Dirty Dancinget. Egy

férfi, egyetlen monoton hang.

Patrick Swayze magánhangzóit kissé

jobban megnyomja, mintha maga is

Swayze szeretne lenni.

Lazán.

 

A következő nap felkeresem a zsinagógát, túlélő,

amit egy kozmetikai cég renováltatott.

Megkapom a sakter szobáját. Ingyen van és a fagyos

utcára néz, a fagyos időre.

A sakter nincs itthon a hétvégén, borjút

és csirkét öl Magyarországon.

Isten vigyáz rám Lengyelországban. Azt hiszem.

 

Hideg a szoba, dísztelen.

Sehol egy kép a családról, a kedvenc bárányról

vagy valamelyik ősről. Sztanyiszlavszkij

egy könyve, kinyitva: a test a torony

és a hang. A fűtés hagymát

és heringet lehel. Egy szűk ágy nyeli

a december fehér fényét. Képzeld el

Lázár megtermett testét

a Hegedűs a háztetőnből. Az ágy

egy fél Lázárnak elég, nem többnek.

 

Figyelem a szellemeket, jeleket,

valamit a múltból, de nem hallok mást,

csak kilenc férfit, akik egy minjant keresnek, hangok

dadognak két történetet odalent. Csatlakozom hozzájuk és akadozva

köszöntjük szombat-menyasszonyt. Mikor az imának vége,

akad vodka és bor mindenesetre.

Egy másfajta imádság, bizalmasabb.

 

Itt van Ruben, aki azt se tudta, hogy zsidó, huszonegy éves koráig.

És Piotr, aki azért tért be, mert szombatonként ingyen volt az étel.

A másik hét, öregek, haldoklók.

Elhalványult emlékek, elfeledett imák.

 

Mickey, a biztonsági őr egyáltalán nem imádkozik.

Az ő története: kijutott Majdanekből, beállt partizánnak,

elkapták, aztán Auschwitzba vitték. A vöröslő hold

alatt megszökött egy cirkuszvonattal

Sanghaj felé. Mikor végignézte, ahogy apját

japán kutyák felfalják,

labdákkal zsonglőrködött, hattal egyszerre. Most ecetes

tojást eszik, böfög,

nem imádkozik semmi lélekhez.

 

Visszatérve szobámba, egy kazettát találtam –

Leonard Cohen a szekrény fölső rekeszében:

Ez minden, amire vágytam,

élni egy kísértetjárta házban...

Semmi dolgom, csak inni és imádkozni.

Mickey sorsán gondolkodva.

Táncolni kezdtem egyedül egy tükör előtt.

Csábítónak éreztem magam, önmagam ellenére.

Élőnek, Varsó ellenére.

 

Különös módon zajlanak a dolgok.

Az eltörölt gettófalak,

az egész város eltörölve.

És mégis, ahogyan egykor volt,

Varsó most újraépíti

polgárai emlékezetét,

fölemeli

kőről kőre.

 

Addig esik a hó, míg elbizonytalanodsz, létezik-e

egyáltalán a világ. Egyszerre érzem

magam és nem-magam,

elveszve és még meg sem találva,

ugyanúgy, mint Varsó, ugyanúgy, akár

a fél-Lázár sakter,

amikor végighúzza a kését egy állat nyakán,

és megérzi annak hangját, melegét a kézfején.

 

 

(*Sakter: jiddis kifejezés a rituális vágást végző személyre.)




Háború



Jöjj.

Legyünk háború egymás ellen.

Rejtőzzünk lövészárkainkban,

bukjunk le napalm alatt, fújjunk

ébresztőt az utcának

s a szürkületnek.

 

Míg hallgatunk, egymás

tenyeréből ehetjük ellenségeink

csontját. Te is hallod

az őrült népeket,

a gazdát s a szolgát

ebben az érintésben?

 

Betegségeket hoztam neked.

Kóstold meg Szarajevóimat, gyermekem,

törött gerenda,

kemény faszén a kezed.

 

Jöjj közel. Közelebb. Nyelvedet

nyomd karom Kambodzsájához,

mit elfeledtél, ízleld Hirosimát.

 

Vetkőzz, szerelmem,

mutasd Bergen-

Belsened. Megtanítalak

Mao Ce-tungra.

 

Vetkőzz és hallgass,

szerelmem, ne mozdulj,

ne mozdulj és hallgass.

 

 

 

A Nyugati-parti falafelárus imája



Testvér, friss a humusz. Én magam daráltam

a csicseriborsót. Esküszöm. Az életemre. Finom, megéri.

 

Úgy nézek ki, mint aki szórakozik? Üzletről beszélünk.

Szemet szemért. Ételt ételért.

 

Higgy nekem, testvér. Nincsen ennek

semmi baja. Ezt az ételt a saját kezemmel készítettem.

A földet én formáztam s feltámasztottam a holt Ábelt.

Mi többet tehet az ember?

 

Mondj egy árat. Gyerünk, testvér! Az ételnek el kell

fogyni. Adj valamit. Egy sékelt. Egy magot. Késed

pengeélét. Az lesz kötelékünk.

Pecsétünk. Megéri.

 

Vér,

és a

szomszédaid íze.

 

 

KRUSOVSZKY Dénes fordításai


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.