Már
kapható
SZABAD ÁLLAT
című
számunk!
ISSN 1588-0621
ISSN 1215-7546
2025.
Rajsli Emese
Én lenni indián
1994. április 1.
Csak a Via Italia és az Önarckép novellával köteteket ismertem, mást semmit. Istenem, mondhatnám, megesik. Tolnait is akkor fedeztem föl magamnak, amikor 1986-ban megjelent a Gyökérrágó. Onnan kezdtem el, lassan visszagombolyítva, olvasgatni - a telepi* Petőfi Könyvtár példányait kikölcsönözve - a korábbi köteteit, míg az újvidéki Matica Srpska antikváriumában rá nem bukkantam első könyveire - nevetségesen olcsón (fogalmuk se volt, mit árultak: a nyelvet, melyen a válogatott könyvhalom íródott, nem értették, igen, nyilván éppen a nyelvet árazták - le) - az odacsődülő tanszékesekkel úgy tudtuk, a Magyarországra átköltözött Sziveri Jancsi könyvtárából származnak.
Csak az Itáliát és az Önarcképet ismertem, meg valami foszlányok bukkannak föl, recsegő 45-ös fordulatú kislemezről, zöldséget dugdostak valagamba. Aztán jön Bozsik, hogy amúgy is nyakig vagyok a bibliográfiákban, csináljam meg Domonkosét. Úgy terveztem, majd hazamegyek Újvidékre, a tanszéki könyvtárban megtalálom a teljes anyagot, de aztán nem jön össze a dolog, nekilátok hát itt, a Széchényiben meg a volt Gorkij Könyvtárban (az Állami Idegennyelvűre nem áll rá a szám, mint ahogy az újvidéki Péter király sugárútra se). És megismerem új perspektívám: mi az, ami Domonkosból fölfedezhető, -lelhető Nagy-Budapesten.
Így most a Kitömött madarat olvasom (prózával kezdeni biztonságérzetet jelent, van mibe megfogódznom), ismét könyvtárit, csak most nem lehet s. k. turkálni a polcokon és a késésért naponta egy forint a büntetés; meg a Gorkijban azt mondják, ne kérjem le az összes Sympót, mert az utca túloldalán lévő pincéből kell fölcipelni, a Széchényiben pedig mikrofilmet adnak, és tíz perc múlva ki akar esni a szemem - a Thomka Beáta készítette bibliográfia viszont nincs meg: így sötétben tapogatódzva indul a munka. Egyszer, rövid időre, mégis Újvidéken vagyok, de könyvtárba nem jutok el, Tolnaihoz viszont el kell mennem valami fordítanivalóért, ő mond el kapásból néhány dolgot, amire a Gorkijban aligha akadnék rá magamtól, pl. hogy Domonkos Diósi Illés néven is publikált. A Széchényiben viszont olyasmit fedezek föl, aminek meg nyilván az újvidéki tanszéki könyvtárban nincs nyoma: hogy Domonkos fordította a Talpraesett Tom-képregényeket (vagy legalább egyet) - itt ezt a figurát a magyarul semmitmondó Lucky Luke néven ismerik -, a családban máig szállóige Tom egyik filozofikus megjegyzése (Domonkosé lenne?): Bizony, bizony, egy szép napon, kopog az ólom az ablakon...
A Kitömött madarat olvasva viszont belép az Adria, meg a szigetek, és már megint itt a nosztalgia. Elmerülök a könyvben, szinte nehezemre esik abbahagyni a Domonkossal való foglalatoskodást, amikor hirtelen minden összejön (Robi épp elég fáradt és ingerült ahhoz, hogy végre hajlandó legyen otthagyni munkáját), és elmegyünk síelni. Mivel más-más hómagasságot mond az utazási iroda, a két helyi szálló portása, és megint mást a szlovén napilapok hójelentései, én a PowerBookom és a Domonkos-anyag becsomagolásával bebiztosítom magam az egyhetes ibolyaszedés ellen. Az utolsó pillanatig nem hiszem, hogy hó egyáltalán lesz, nemhogy 80-180 centi, amennyit innen-onnan mondtak: az Isonzó völgyében hamisítatlan tavasz fogad bennünket. Kínomban röhögök magunkon, ahogy sítalpakkal a vállunkon végigbaktatunk a falucskán a fölvonóig, mintha a gépkezelő is somolyogna, az információs tábla szerint a hó äjućenö, azaz déli, istenem, mi lesz ebből, fönn ibolyaszedő, bakancsos turistákkal fogunk találkozni. Beülünk az imbolygó tojásba, araszol velünk fölfele a kötél, már jó negyedórája, primulától sárga a hegyoldal, mélyen alattunk az Isonzó völgye fehérlik, aztán beleúszunk a felhőbe, tejfehér, tömör takaró, a kötél, amelyen függünk, a semmibe vész, mi lesz ebből, aztán gomolygó paplanként elmarad mögöttünk a felhő, nyilván ezt nevezik (sí)paradicsomnak: az Isonzó eltűnt, vakító fehér a hó, és a csúcsok fölött elképesztő színű, képeslapkék az ég.
Szóval Domonkosnak annyi, állapítom meg este hullafáradtan, Bozsik majd lekap a tíz körmömről... Bizonyára furdal is a lelkiismeret, mert furcsát álmodom, és hosszú idő óta először ismét emlékszem is rá. Nem vagyok már rabja a realitásnak, mondaná ezoterikus barátom.
Szóval, álmomban, annak ellenére, hogy tudom, más, sürgős dolgom lenne, valakit elkísérek az Oktogontól a Hősök tere felé, a jobb oldalon megyünk (a másikon a KEOK, konstatálom), és egy amolyan alternatív könyvesbolt-kocsma-könyvtárfélében kötünk ki. Ott találok egy (önéletrajzi?) könyvet Domonkosról, aki ma már idős néni(!), gyógynövényekkel foglalkozik. Ladányi négyrét hajtott A4-es jegyzetlapjaira bukkanok a könyvben, megismerem a kézírását. Komolyan akarok vele foglalkozni, annál inkább, hogy a kocsma-könyvtár nádasztalánál ülve odalátszik a néni faluszéli háza a töltésoldalon. Odadobom a könyvet, pontosan landol: mint valami makett az egész táj. Valakinek mondom, dicsekvőn, milyen jól céloztam. Odajön a könyvtáros (szerb, de -nés neve van, filozófiát végzett), magyarázkodás, ki kell töltenem egy piros űrlapot, fekete betűkkel nyomtattak rá. Mivel töltöm szabadidőmet, kérdi tőlem a papír, azt írom, rajzolással. Kikölcsönözhetem a könyvet, de el kell mennem érte, mondja a könyvtáros sajnálkozva, sokat kell majd gyalogolnom. Miért kellene, nevetek. Elindulok lefelé a Tito Marsall sugárúton (a Szonja pincéjéből?), tudom, hogy a podbara-telepi buszra szállva éppen a néni Tengerész utcai házához érek majd, de valahogy nem állnak össze logikus rendbe az utcák, a kocsma-könyvtárhoz se tudok visszamenni, hiába indulok el a Tito Marsallon, meg gondolatban a Makszim Gorkijon (mert már látom, hogy valami nem stimmel, és keresem a megoldást), de hisz az nem is úgy kanyarog, ahogy még az előbbi utca kanyarodott, míg végül rájövök, hogy hiányzik az Oktogon: az a könyvtár Pesten van. Lődörgök, keresem a buszállomást, arra gondolok, hogyan engednek majd föl visszafelé jövet buszra a szénaköteggel (már azért megyek, nem könyvért), előre szégyenkezem. Összefutok Mórával és Géberrel (velük egyszer síelésen is találkoztam), ők voltak a gimiben a csávók, én meg a telepi "dzsërëk", megörülök nekik, ők fanyalognak. Szétfolyik az álom. Következzen az egzakt bibliográfia. <>
* Újvidéki városrész, a "szerző szülőföldje". (A szerk.)
Írta:
1963
Rátka. Versek. Forum, Újvidék, 1963. 78 l. 21 cm. Symposion könyvek 2.
1964
Kontrapunkt. Antológia. Vál.: Bányai János, Bosnyák István. Forum, Újvidék, 1964. Symposion könyvek 3. Benne: Első áldozás, A vers fetisizálása, esszék; Kontrapunkt, Nature morte, versek; Önarckép patkánnyal, A vályogvető lány, novellák.
1965
Fiatalon elhalálozott muzsikus barátom emlékére. Vers. = Új Symposion, 1965/3:6.
Elrejti kedvesét; Újra kezdi; Allegória; Kísérlet vízzel és sziklával; Az ember, aki alul maradt. Versek. = Új Symposion, 1965/4:25.
Fordításaim margójára. = Új Symposion, 1965/5:14.
Arról, hogy víz nap ég föld. Vers. = Új Symposion, 1965/12:5.
1966
Látszat. Novella. = Új Symposion, 1966/13:9-12.
1967
Nelly Sachs, a Nobel-díj és egyebek. = Új Symposion, 1967/20-21:16.
Kiki. Vers. = Új Symposion, 1967/29-30:14-5.
A regény. Novella. = Új Symposion, 1967/31-32:5-7.
1968
Mao-poe. (Tolnai Ottóval) = Híd, 1968/1 melléklet.
Mese, Vers, Nature morte, Kontrapunkt, Kiki ti egyes számban. Versek. = Híd, 1968/11 melléklet: Végel László antológiája.
Kislányom: Görögország. Vers. = Új Symposion, 1968/33:6-7.
Fenség. Vers. = Új Symposion, 1968/36: 32. (Elhangzott a Híd-díj átadásán.)
A bérgyilkos. Vers. = Új Symposion, 1968/39-40:28.
A kitömött madár. Regény. Forum, Újvidék, 1968. 272 p.
Valóban mi lesz velünk? Versek. (Tolnai Ottóval) Utószó: Végel László. Ill.: Domonkos István, Kapitány László, Tolnai Ottó. Forum, Újvidék, 1968. Symposion könyvek 13.
1969
A kitömött madár. Regényrészlet. = Új Symposion, 1969/46:10-2.
Áthúzott versek. (Félelem, Hit, Cirkusz, Felelősség, Költészet, Út, Halál, Ismerős, Szerelem, Atomhalál.) Versek. = Új Symposion, 1969/54:16-7.
Irodalmunk kiskönyve. Vál.: Bori Imre. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Forum, Újvidék, 1969. Benne: Tisza, Bartók Béla, Vers. Versek. 227-30.
1970
Via Italia, Rövidhullám, Kanada. Versek. = Új Symposion, 1970/57:4.
Kormányeltörésben. Vers. = Új Symposion, 1970/62 melléklet.
Prevodi trajanja. Versek szerb nyelven. Szerk.: Tolnai Ottó, Végel László, Vujica Reřin-Tuciĺ. Tribina Mladih, Novi Sad, 1970.
Via Italia. Regény. Forum, Újvidék, 1970.
1971
Áthúzott versek. Vál.: Tolnai Ottó. Forum, Újvidék, 1971. Symposion könyvek 31. <>
1972
944 pritvor bolnica 1101 Belgrád; Der springt noch auf! Versek. = Új Symposion, 1972/86:279-82.
Jegyzet a költőről (Ante Stamaĺ). = Új Symposion, 1972/89:400.
Honda. Dráma. = Új Symposion, 1972/90:419-27.
Jegyzet a költőről (Milan Komneniĺ). = Új Symposion, 1972/90:442.
Jegyzet a költőről (Slavko Mihaliĺ). = Új Symposion, 1972/91:480.
1973
Egy élet az aktivizmus szolgálatában. Beszélgetés Lőrinc Péterrel. = Híd, 1973/6:509-13.
Ingókő. Novella. = Új Symposion, 1973/100:974-5.
Requiem. Vers. = Új Symposion, 1973/103:1029-30.
1974
Tessék engem megdicsérni (A zongorabajnok; Néha így, néha úgy; Diadal; A szél legjobb barátja; Béci; Nekem azért fáj a hasam; Kocanóta; Jaj nekem!; Tessék engem megdicsérni; Rendetlen állatok.) Versek. = Új Symposion, 1974/108:1273-6.
A Híd költészete. Tanulmány. = Híd, 1974/5-6:595
Amott a szobavölgyben. = Híd, 1974/7-8:722
Redőny. Novellák, karcolatok. Ill.: Mirjana Stojanoviĺ-Maurits. Forum, Újvidék, 1974. Symposion könyvek 43.
1975
Versek éve. 1975. Jugoszláviai magyar költők műhelye. Összeállította: Domonkos István, Pap József, Tolnai Ottó. Forum, Újvidék, 1975. Benne: Kuplé.
1976
Tessék engem megdicsérni! Gyermekversek. Forum, Újvidék, 1976 (és 1980). 81 l. illusztr. 19x17 cm.
1977
El nem taposható csillagok. Forradalmi költészetünk 1937-77-ig. Antológia. Vál. és utószó: Ács Károly. Forum, Újvidék, 1977.
1979
El nem taposható csillagok. Forradalmi költészetünk 1919-79-ig. Antológia. 2. bőv. kiadás. Szerk: Ács Károly. Forum, Újvidék, 1979.
Hét évszázad magyar versei. Szépirodalmi, Bp., 1979. Benne: Tisza, Bartók Béla, Vers, Újvidéki elégia, Der springt noch auf!
Messzike. (Versek éve 1978.) Jugoszláviai magyar költők gyermekversei. Összeállította: Domonkos István, Pap József, Tolnai Ottó. Utószó: Bányai János. Forum, Újvidék, 1979. Benne: Állok a padon, Számtanpélda, A Duna, Valahányszor belém téptek, Remeték.
1980
Tessék engem megdicsérni! Gyermekversek. Ill.: Baráth Ferenc. 2., bővített kiadás. Forum, Újvidék, 1980.
Megtartó varázslat. Költők József Attiláról. Versantológia. Vál. és szerk.: Szakolczay Lajos. Magvető, Bp., 1980.
1981
A szarvassá változott fiú. Magyar költők versei Bartók Béláról. Antológia. Vál., szerk., utószó: Szakolczay Lajos. Móra, Bp., 1981.
A magyar gyermekirodalom élő fája. Antológia. Vál. és előszó: Kaszás József. Forum, Újvidék, 1981.
Állatok beszélgetése. Verses képeskönyv. Forum, Újvidék, 1981.
Csipkerózsika. Verses képeskönyv, Jacob és Wilhelm Grimm meséje nyomán. Forum, Újvidék, 1981.
Hófehérke. Verses képeskönyv, Jacob és Wilhelm Grimm meséje nyomán. Forum, Újvidék, 1981.
Piroska és a farkas. Verses képeskönyv, Jacob és Wilhelm Grimm meséje nyomán. Forum, Újvidék, 1981
Jancsi és Juliska. Verses képeskönyv, Jacob és Wilhelm Grimm meséje nyomán. Forum, Újvidék, 1981.
Kedves állatok. Verses képeskönyv. Forum, Újvidék, 1981
Erdő-mező állatai. Verses képeskönyv. Forum, Újvidék, 1981
Háziállatok. Verses képeskönyv. Forum, Újvidék, 1981.
1982
Csillagok minden színben. Jugoszláviai magyar írók antológiája. Vál., utószó, jegyz.: Bori Imre. Tankönyvkiadó Intézet, Újvidék, 1982. Benne: Tisza, Bartók Béla, Vers, Hit, Fiatalon elhalálozott muzsikus barátom emlékére.
1984
Via Italia. Regény. Ill.: Szajkó István. 2. kiadás. Forum, Újvidék, 1984. Ifjúsági regénytár.
1986
Önarckép novellával. Novellák. Forum, Újvidék, 1986.
Rózsika hazajött, Redőny, Édes fiam!, Szu-Csi Gogó, a kínai palotakutyácska. Novellák. = Új Tükör, 1986/13:16-7.
1987
Domonkos István: Havarija. Versek szerb nyelven. Utószó: Thomka Beáta. Prosveta, Beograd, 1987. Savremena poezija.
1989
A kitömött madár. Regény. 2. kiadás. Utószó: Utasi Csaba. Forum, Újvidék, 1989.
Szerkesztette
Versek éve. 1975. Jugoszláviai magyar költők műhelye. Összeállította: Domonkos István, Pap József, Tolnai Ottó. Forum, Újvidék, 1975.
Messzike. (Versek éve 1978.) Jugoszláviai magyar költők gyermekversei. Összeállította: Domonkos István, Pap József, Tolnai Ottó. Utószó: Bányai János. Forum, Újvidék, 1979.
Fordította
Crnjanski, Miloš: Apoteózis. Vers. = Napjaink éneke. A modern jugoszláv költészet antológiája. Forum, Újvidék, 1965:9-15.
Dragojević, Danijel: Magnetofonszalag, Az úgynevezett doboz-kérdésről, Néki fala van, Alma, A legkurtább világban, Otthagyott fejsze, Ha a nagy edényből, Szétszórt gombok. Versek. = Új Symposion, 1973/93:582-4.Golia, Pavel: Marche funébre. Vers. = Napjaink éneke. A modern jugoszláv költészet antológiája. Forum, Újvidék, 1965:139-41.Goscinny, René-Morris: Talpraesett Tom. A postakocsi. Képregény. Szöveg: Goscinny. Rajz: Morris. Forum, Újvidék. Asterix szórakoztató füzetek 11.
Jarc, Miran: A vég szonettje, Vető a télben. Versek. = Napjaink éneke. A modern jugoszláv költészet antológiája. Forum, Újvidék, 1965:315-6.
Kosovel, Srećko: Az élet rövid. Vers. = Napjaink éneke. A modern jugoszláv költészet antológiája. Forum, Újvidék, 1965:133.Lettau, Reinhard: Manig fellépése, Kilépés alkalmával, Csere. Prózaversek. = Új Symposion, 1967/26-27:29.
Mihalić, Slavko: L?amour; Létezik, nem létezik; Nyomok; Árvíz; Fekete almák kertje; Vérfürdő. Versek. = Új Symposion, 1972/91:480-2.
Nastasijević, Momčilo: Fák a mozdulatlanságban, Szülő, Nyom. Versek. = Új Symposion, 1965/5:14.
Nastasijević, Momčilo: Nyom, A fák nyugalma, Szülő, Szavak a ködben (2.,9.). Versek. = Napjaink éneke. A modern jugoszláv költészet antológiája. Forum, Újvidék, 1965:166-71.
Neruda, Pablo: Agglegény. Vers. = Új Symposion, 1972/81:3.
Sachs, Nelly: Sós nyelvek, Ki szólít?, Dél a levélsátor alatt, Oly magányos az ember, Majdan megszületendők kórusa. Versek. = Új Symposion, 1967/20-21:17.
Stamać, Ante: Sorsszerű esemény, Fama vana est, Cancone 3., Cancone 5., A pusztulás ünnepélyében, S ha majd a tisztátlan rettegés véget ér, Breughel kérdése, Rondó, Utolsó képek, Körhatárok II., Exitus letalis. Versek. = Új Symposion, 1972/89:400-2.
Ujeviĺć Tin: Rózsák ünnepe. Vers. = Napjaink éneke. A modern jugoszláv költészet antológiája. Forum, Újvidék, 1965:287-9.
Műveinek fordítása
Domonkos István: Punjena ptica. (A kitömött madár.) Regény. F: Judita Řalgo Mirković. Radni?ki Univerzitet Veljko Vlahoviĺ, Novi Sad, 1972
Domonkos István: Ja biti. Versek. F: Judita Řalgo Mirkoviĺ. Matica srpska, Novi Sad, 1973.
Pesnici Vojvodine. (Kétnyelvű antológia.) Srpska ?itaonica, Irig, 1975
Domonkos István: Via Italia. Regény. F: Seja Babiĺ. Ill.: Branimir Prosenik. Dnevnik, Novi Sad, 1986. Biblioteka Detinjstvo 84.
Róla írták
Bányai János: Iřtvan Domonkoř. = Polja, 1962/X.15.
Bányai János: Domonkos István: Áthúzott versek. = Magyar Szó, 1972/62:16.
Bányai János: Költő lőtávolságban. = B. J.: Könyv és kritika. Forum, Újvidék, 1973. Symposion könyvek 37.
Bányai János: Domonkos István: Redőny. = Magyar Szó, 1975. I. 18:12.
Bányai János: Domonkos István: Tessék engem megdicsérni. = Híd, 1977/5.671-3.
Bori Imre: Rátka. = Dolgozók, 1963/IX. 27.
Bori Imre: Irodalmunk kiskönyve. Forum, Újvidék, 1964.
Bori Imre: Az olvasó jegyzetei. (Der springt noch auf!) = Magyar Szó, 1972.VIII.26:9.
Bori Imre: Domonkos István: Áthúzott versek. Új Symposion, 1973/94:658-9.
Bori Imre: Fejezetek irodalmunk természetrajzából. Forum, Újvidék,
1973:217-20.
Bosnyák István: A Rátkáról kommentár gyanánt. = Ifjúság, 1963/X. 17.
Bosnyák István: A Rátkától a Kikiig. Szubjektív jegyzetek Domonkos István költői metamorfózisáról a Kiki-ciklus kapcsán. = Új Symposion, 1968/33:10.
Bosnyák István: Valóban mi lesz velünk? (Domonkos-Tolnai: Valóban mi lesz velünk). = Új Symposion, 1969/45:16-7.
Bosnyák István: Domonkos István: Áthúzott versek. = Új Symposion, 1973/94-96:657-8.
Bosnyák István: Széljegyzetek egy költő-újságíró újságíró költészetéről (Redőny). = Új Symposion, 1975/117-118:42-8.
Bosnyák István: Nyílt levél Utasi Csabához (Redőny). = Új Symposion, 1975/120:139-40.
Bosnyák István: A Rátkától az Áthúzott versekig. = Szóakció II. Forum, Újvidék, 1982.
Danyi Magdolna: Utazás (Kitömött madár). = Új Symposion, 1970/58:27.
Danyi Magdolna: Az agrammatikus nyelvi modell (Kormányeltörésben). = Új Symposion, 1971/78:427-30.
Danyi Magdolna: A nullponton formálódó konkrét költői nyelv. = Új Symposion, 1972/89:414-6.
Danyi Magdolna: Domonkos István: Áthúzott versek. = Új Symposion, 1973/94:659-60.
Danyi Magdolna: A személyiség védelmében. A kuplé megközelítése. = Új Symposion, 1976/130-131:74-7.
Dér Zoltán: Domonkos István: Via Italia. = 7Nap, 1971/14:17.
Dér Zoltán: Domonkos István: Redőny. = Üzenet, 1975/11:877-880.
Dér Zoltán: Szembesülések. Életjel, Szabadka, 1979:180-92. (A kitömött madár, Via Italia, Redőny)
Divós László: Domonkos István: A kitömött madár. = Életünk,
1971/2:191.
Fehér Ferenc: Jugoszláviai magyar írók 28. = 7Nap, 1972/20:19.
Fekete Elvira: Domonkos István: Tessék engem megdicsérni. = Üzenet,
1977/10:619.
Franyó Zsuzsanna: Domonkos István: Redőny. = Üzenet,
1975/5-6:427-8.
Gerold László: Messze és közel (Kitömött madár). = Új Symposion,
1970/58:26.
Gerold László: Verseltörésben. "A vers totális." = Új
Symposion,1971/73:191.
Görömbei András: Napjaink nemzetiségi magyar irodalmai. OPI, Bp., 1984.
Gubás Ágota: Én lenni. Bemutató a szabadkai Népszínházban. = Üzenet, 1977/4:270-3.
Herceg János: Domonkos István: Önarckép novellával. = Híd, 1986/12:1613-5.
Juhász Erzsébet: A riport valósága (Redőny). = Új Symposion, 1975/117-118:49.
Kiss László: Domonkos István. = Szegedi Egyetem, 1986/14:4.
Mák Ferenc: Domonkos István: Önarckép novellával. = 7Nap,
1986/48:44.
Márkus Béla: Regények a Vajdaságból (A kitömött madár). = Alföld, 1971/9:79-84.
Pintér Lajos: Esszé-balladák (Redőny). = Élet és Irodalom, 1975/41:11.
Pintér Lajos: Domonkos István: Tessék engem megdicsérni. = Népszava, 1977. I. 22:6.
Pintér Lajos: Jegyzetlapok egy lexikonhoz. = Forrás, 1978/9:70-8.
Piszár Ágnes: Domonkos István: Önarckép novellával. = Híd, 1986/12:1618-20.
Podolszki József: A szellem gerillái. = Képes ifjúság, 1968.XII.18.
Pomogáts Béla: Öt vajdasági regény. (A kitömött madár). = Tiszatáj, 1971/9:833-7.
Pomogáts Béla: Ötágú síp - a határokon túli magyar irodalom antológiája. Móra, Bp., 1992. 291 l. 20 cm.
Řalgo Judita: Én lenni (Áthúzott versek). F: Koliger Károly. = Új
Symposion, 1973/91:499-500.
Seres József: Két ifjúsági könyv a Vajdaságból (Tessék engem megdicsérni). = Forrás, 1979/5:87-8.
Szakolczay Lajos: Domonkos István: Redőny. = Sz. L.: Dunának, Oltnak. Tanulmányok. Szépirodalmi, Bp., 1984:255-9.
Szeli István: Nem költői megjegyzések egy költeményre. = Híd, 1962/2.; Történő történelem. Forum, Újvidék, 1981:136-41.
Szeli István: Domonkos István: Tessék engem megdicsérni!. = Híd, 1977/5:673-4.; Történő történelem. Forum, Újvidék, 1981:192-3.
Szűcs Imre: A térfokán dalba szédültem. = Magyar Szó, 1963/XI.17.
Thomka Beáta: Létélmény és regényforma. (Az új jugoszláviai magyar regény formaproblémái.) = T. B.: Narráció és reflexió. Forum, Újvidék, 1980:81-91.
Túri Gábor: A prózai emléktől a szó csodájáig - vagy még tovább. = Új
Symposion, 1976/131:2.
Utasi Csaba: Kormányeltörésben. Lucidus könyvégetések után. = Új
Symposion, 1971/73:189-90.
Utasi Csaba: Domonkos István: Áthúzott versek. = Új Symposion,
1973/94:660-1.
Utasi Csaba: A dadogó kiáltás költői hatalma; Kormányeltörésben. =
Tíz év után. Forum, Újvidék, 1974. Symposion könyvek 40.
Utasi Csaba: Nyílt levél az Új Symposion szerkesztőihez (Redőny). =
Új Symposion, 1975/119:98.
Utasi Csaba: Szerep és egyéniség (Tessék engem megdicsérni). = Híd,
1977/1:107-9.
Vajda Gábor: A bűnügyi regény költészete. = Új Symposion, 1969/46:9.
Vajda Gábor: Domonkos István: Tessék engem megdicsérni. = Kilátó, 1981. XII. 5:15.
Varga Lajos Márton: Domonkos István: Via Italia. = Forrás,
1975/5-6:88-9.
Varga Zoltán: Periszkóp. Forum, Újvidék, 1975:140-51.
Varga Zoltán: Domonkos István: Önarckép novellával. = Híd, 1986/12:1615-8.
Vass Éva: Ritka csúcsok (Tessék engem megdicsérni). = Új Symposion,
1977/143:118-9.
Vass Éva: Domonkos István gyermekverseinek szemiotikai vizsgálata. = Tanulmányok, Újvidék, 1980/12-13:125-30.
Végel László: Az Édentől balra. Utószó Domonkos és Tolnai közös verseskötetéhez. = Új Symposion,1968/36:8-9.
Végel László: Domonkos István: Áthúzott versek. = Új Symposion, 1973/94:661-662
Végel László: A metafizikától a bele nem egyezés eposzáig. = Új Symposion, 1974/105:1163-9.; A vers kihívása. Forum, Újvidék, 1975. Symposion könyvek 44.