Már

kapható

SZABAD ÁLLAT

című

számunk!

ISSN 1588-0621

ISSN 1215-7546

KONCZ

Parti Nagy Lajos

Ikebana a túlvilágra

Az ihket megbocsájtja a verset"

1997. november 3.

nagy házban, nagy iroda, por,
amolyan nadrágbarna por,
selyemsakál álomból hátravetve.
áttetsző kvarcbogarak,
obsitos törpe-tolongás
a szusszanásnyi léghuzatban.
a fotelekből kilóg az idő,
kilóg az idő áthuzatlan.

"talajt akartam írni címnek",
a lomha földi felröhög,
fel sínautók és sünkutyák.
valami hahófélét visszakiált,
äcéltalan idegen a nyárö,
a végtelen párhuzamosokról,
hahaha, mondja, hahaha,
délután három órakor.

nagy házban nagy iroda, por,
valami érdes ködlikőr,
üvegpupilla, mentafű,
puskagolyókék poharak,
elszáradt angyalok műszemei
kéken a szürke likőrben.
fényes simítású táj a pamlag,
a zsíros hajdanán szatén.

"kies vidék visszafogott ütem",
plébánia vagy osztályterem,
valami szőke, tájszomorú bor
és szikvíz jár dünnyögve föl-le,
az egyik csígerül papol,
a másik szénsavával oktat.
"lepke és bánat úgy kopogtat,
mint aki hazatért."

kopog egy öregasszony lepketapsa,
akkora taps, mintha két toll,
pihekarambol kék kupolában,
älátom a fán a baglyotö
äpapagájszerep csak a visszhangö
halott medrek közt vérzik a fogam,
dadog az álom, száraz virágzat,
ikebana a túlvilágra.