Már

kapható

SZABAD ÁLLAT

című

számunk!

ISSN 1588-0621

ISSN 1215-7546

KONCZ

Koncz István

Idill

1997. november 3.

Szívesen hallgatok, -
finomlábú, nagy, lomha pókok közt...
Friss harmatszenvedély
a kenyér testű
fűszertestű
képzelet. Álarcos lepkék seregei
bonyolult rendszerben, évszakokkal
díszítik bennem a békét.

Hívságos alku őrzője vagyok:
túlméretezett csend ez a szem...
Mákonyos illatszibillák táncolnak, - a pucér jövő
vibráló kör - körök urai a felületnek.
Ami kincs, elmondhatatlan,
kezemet, számat, eladtam, csörgő
ünnepi rongy egyetlen díszem, a haj.

Trágár példázat: tört üvegváza
vágyakozása szentebb (méltó halál
gondja) előttem, színükről ismerem,
az idegen város és a történelem
teret ad a súlyos horizontnak.

Folytatom a léha várakozást
(bitang szólamok gyűrűje szövevényes
magyarázatokat köt egybe),
sebhelyes órák száműzték így, valamilyen
igazság nevében, lelkiismeretszigetre,
bennem a verset.