versei

2012. június 25.

A mítosz születése

Dionüszosz testét partra vetette a víz.

Talán a középkorban fojtották bele

asszonyok. Lányokat erőszakolt.

Apollón dallal kísérte és lantzenével.

Dionüszosz testét vetette partra a víz.

Ahogy az eltűnt írásbeliség, ő is megkerült.

Lányok tették magukévá. Apollón ott se volt.

Dionüszosz testét mosta partra a víz.

A középkorból, vagy egy antik szigetről

került ide. Lányokról beszélt félre.

Hogy vízbe ölték, miközben élvezett.

Dionüszosz testét kimosta a víz. Partot

ért. Mint aki újjászületett. Ezt mondta ő.

Hogy újjászületni elég sötét van. Megint.

Dionüszosz rendbe rakja a kertjét

Dionüszosz kisétál a kertbe, görnyedt háttal

néz a lába elé, ma nem tapos el semmit, nem

mintha volna mit eltaposni. Ezt hagyta magának.

Kisétál a kertbe, hogy rendbe rakja, ha még van mit.

A szomszéd kertből áthajló szőlőindákat metszi le

először, mint lányok ujjait, egyesével. Többé már

nem nyúlnak utána. Biztos kézzel metszi le őket.

Kezében a gereblye sem remeg, elszáradt gyökereket,

gallyakat, leveleket szed össze. Égetni jó lesz, a füst

szaga megnyugtatja, emlékezteti rá, hogy születésekor

megégett. Így született újjá. Most gyökereket szed össze.

Végül felássa a kertet, rendbe rakja, nem hagyja

magára. Mert ha ez a rend, még van mit. Rég elföldelt

maszkok után kutat, hogy az egyikben ismerjen magára.