Már

kapható

SZABAD ÁLLAT

című

számunk!

ISSN 1588-0621

ISSN 1215-7546

DOMONKOS

Hakan Westman

HELLO

1994. április 1.

Halló! Halló! Egy sört kérek!

"Még mindig nincs olyan túlságosan sok angol kölcsönszó a magyarban" - mondtam egyik nap Budapesten, a Sörház utcai törzshelyemen. "De persze az angol 'see you!' és 'hello' nálatok is megvan" - folytattam, és egy húzásra bedöntöttem Dreheremet. Élvezettel és elégedetten.

"Hmm!" - mondta Sándor kedvetlenül. "Már te is kezded?"

Aztán kiszakadt belőle.

Hogy minden külföldi azonnal őrült asszociálásba kezd a magyar szavak hallatán. "Igenis, ezek magyar szavak" - mondta.

És megtudtam végre, hogy az, ami 'see you!'-nak hangzik, először is egy szó, másodszor úgy írják, hogy 'szia', harmadszor többes száma is van: 'sziasztok', negyedszer pedig egyaránt használatos találkozáskor és búcsúzáskor.

És folytatta.

Hogy hogyan írják az angolok a 'hello'-t. De hogy ezt az angolok vették át a magyar 'hallod' szóból. Valószínűleg ezt mondogatták néhány napig a 19. század végén, amikor az első telefonközpont feltalálója kipróbálta művét a vonal másik végén tartózkodó kollégáival.

"Vagy úgy" - mondtam kissé bizalmatlanul, és kértem még egy sört.

"Pedig így van" - mondta Sándor indulóban.

Az ajtóban visszafordult, mondott még egy 'hallo'-t.

Mert ilyenek ezek a tréfás kedvű magyarok, 'hallo'-t mondanak - amikor elmennek.

Mit is énekelt valamikor a Beatles? "I say Good Bye and you say Hallo. Hallo. Hallo! Good Bye!"

Színház

A színházi premierek, mint ismeretes, meglehetősen különbözőek lehetnek.

A stuttgarti Die Rampe vendégjátéka előtt teljes káosz uralkodik Veszprémben, ebben az álmos kisvárosban. Az eső mintha dézsából zúdulna le a Petőfi Színház kamaratermének udvarára.

Vagy százan várakoznak itt, a szörnyű eső elől a házfalak tövében keresve menedéket. Nem lesz könnyű jegyet szerezni az alig ötven férőhelyre.

Ingmar Bergmannak hála, mégis sikerül bejutnom. Aki mellettem áll az esernyő alatt, helyi VIP, nagyon érdeklik hosszú utazásom körülményei és annak a Bergman-filmnek a címe, amelyet a Magyar Televízió az I. B. 75. születésnapja alkalmából bemutatott sorozatban vetített.

Mindenki itt van, mindenekelőtt a helyi színház minden színésze - feketében. És nem hittem volna! Végre mi is leülhetünk. Jó nagy késéssel, de megkezdődhet a darab, Misima Jukió (aki talán leginkább arról híres, hogy 1970-ben, miután a japán hadsereget állampuccs elkövetésére szólította fel "Az igaz Japánért", harakirit hajtott végre) A tropikus fa című modern sorsdrámája.

Egy másfél órás családi dráma veszi kezdetét. Kopott kimonós fiatal színészek kínlódva vonszolják magukat a vádliig érő homokban. Szabályos időközönként magához rendeli őket a ház kegyetlen ura, beadja nekik az engedelmességi szert, majd alázatos mosolyt parancsol az arcukra.

És ilyenkor hirtelen felébred a magyar közönség. Hiszen abban az országban vagyunk, amelyik sokáig Kelet-Európa legvidámabb barakkjának számított. Legalábbis így láttuk mi, kívülről.

És holnap a nagyszínház a Csárdáskirálynőt mutatja be.