Már

kapható

SZABAD ÁLLAT

című

számunk!

ISSN 1588-0621

ISSN 1215-7546

KUKA

Szőcs Géza

Gotovina nálam bujkál

2005. december 1.

Ma hajnalban arra ébredtem, hogy ablakomat Gotovina tábornok kocogtatja egy üres töltényhüvellyel.

Pár éve ő szabadított ki néhány csetniknek, albánnak és bosnyáknak a fogságából, akik a politikai közös nevezőt abban a gondolatban lelték meg, hogy komoly váltságdíjat fognak követelni értem. Nem vagyok hálátlan fajta, úgyhogy örömmel fogadtam: Isten hozott, Ante!

- Üldöznek - mondta szomorkás mosollyal.

- Ne törődj! - vigasztaltam. Engem is. Érezd magad otthon. Itt nálam mindig meglesz a helyed. Ha nem zavar, hogy Apám rossz alvó, sokat forgolódik, öcséméknek most született kisbabájuk, s az ablak alatt buszmegálló van. De itt legalább nem fognak keresni. Egyébként mit akarnak tőled?

Anyám rántottát készített a hadvezérnek. Töltöttem. Horvátországra! - mondtuk.

- Te ismert híve vagy az uniónak - töprengett a tábornok. Vajon nem hiszik el neked, hogy száműztem magam Horvátországból? Hogy már nem odahaza élek?

- Akkor meg azt kérdeznék, hogy miért nem adtalak föl.

- S a végén még nem vennének fel téged az unióba. Mert engem rejtegettél.

Nevettünk.

- Az lenne a legjobb, ha feladnál. Horvátországnak is, neked is… - töprengett.

- Csak azt ne mondd, hogy neked is…

- Az nem számít. Horvátország számít. De én nem adhatom föl magam. Megértesz, ugye?

Megnyugtattam. Így folytatta:

- Nohát, ezért kérlek, Géza, hogy jelents föl engem. Mert én ezt nem tehetem meg. De Horvátország érdeke ezt kívánja. Szólj a rendőröknek, hogy itt vagyok nálad. Horvátországért! Tedd meg, kérlek.

- Nono, csak ne siessünk. Horvát szempontból persze az a legjobb, ha holnap nyilvánosságra hozom, hogy nálam rejtőzöl. Meg hogy soha nem foglak kiadni, akármit csinálnak. Azt fogom mondani, hogy a híres rózsadombi villámban rejtettelek el. Keressenek csak abban.

- És hogyan tudnád nyilvánosságra hozni, hogy én…?

- Talán a rádióban mondom majd el… igaz, hogy nem ismerem a híradósokat. Van viszont egy adás, a nyomtatásban még nem közölt verseké… talán ebben a műsorban.

Hát így történt. Úgyhogy kéretik nem tovább basztatni a horvátokat. Lehet nyugodtan engem.

Utóirat. Szép, szép, de hol a vers? - kérdezte a generális. Mert ez azért idáig mégsem mondható versnek, nem gondolod?

- Persze - válaszoltam. A vers ezután jön. Figyeld csak?!

GOTOVINA A RÓZSADOMBON

A rózsák közt egy szökőkút van

benne egy márvány kentaurral.

Ott szoktunk este bort kóstolni

és snóblizgatni Ante úrral.

*

Száradni kitett álruhák,

álruhák kint a rózsák mellett.

A rózsa is csak álruha?

Habár növény is mindemellett?

*

Rózsadombi villám

sötét ablakából

éjféltájban olykor

gyertyafény világol:

villám sötét ablakát

gyertya fénye járja át.

A kapu is csak kitárul,

Gotovina rózsát árul

ott a kapubolt alatt.

Elindul aztán, álarcban megy a bálba,

báli ruhába, álruhába.

*

A vízen rózsa fut,

a vízen rózsa szirma.

Az álruhák között

Minthogyha rózsa nyílna.

Rózsa fut a vízen, mondom,

Odalent a Rózsadombon:

egy vízi Rózsadombon

egy vízirózsa nő.

Hadvezér áll a parton,

álneve Kék Jenő.

2005. május 16.

A szövegek néha önálló életet élnek. Foghatjuk ezt a végzetre vagy a számítógépre, mégis mi szégyelljük magunkat helyettük. Riefenstahl-számunk utolsó, 71. oldalán Szőcs Géza szövegének utolsó négy sora lemaradt. A szerzőtől és olvasóinktól most úgy kérünk ezért elnézést, hogy újraközöljük a teljes írást.

A szerkesztőség