versei

2012. május 25.

Képeslapok a medence partjáról

– postafordulta helyett

Ezt mind a maradék-helyekre írom,

ahova már nem fért fel több emléked.

Így túszul szoríthatok egy kis téged.

Medencéd szinte átbökött a bőrön,

kiállt. Úgy, mintha szárnynak indult volna.

A válladról beláttam a bugyidba.

A tested atlaszban nézem, mióta

leköltöztél. A csípőd két taréja

most Messina és Reggio Calabria.

A kád a tested. Én meg fekszem benne

hason, a két perem közé szorulva.

Így játszom esténként magunkat újra.

Ha rákívánsz is ott a férfiakra,

itt engem lányok karmolnak, harapnak.

Medencecsontok évszaka, tavasz van.

Umbus in fabula

Az egészség meg a család. Hogy ez a két legfontosabb.

Mégis, hiába vették le anyád mellét.

Ott maradtál kamaszként

egy nyugdíjas apával és egy háztartással.

Évekkel később az én szuszogásom figyeled éjjelente,

felráztál, virrasztottunk az erkélyen, talán ha asztma (asthma).

Tapogattad a homlokom, nem vagyok-e

lázas (febrilis) – úgy csillog a szemem.

Naplót vezettél a székletem (faeces) színéről,

osztályoztad a vizeletet (urina).

A gyógyszerek nevét nem ismerem.

Naponta kétszer nézem át a testem,

hátha találok egy apró csomót (nodus) neked,

a kedvedért, hogy még jobban szerethess.

Fül mögött (auris), nyaknál (collum),

hónaljban (axilla), az ágyék mentén (lumbus).

Már egy kullanccsal is elégedett lennék.

Te úgy őrizted meg magad, hogy beteggé neveltél,

hogy aztán mindig meggyógyíthass.