Már
kapható
SZABAD ÁLLAT
című
számunk!
ISSN 1588-0621
ISSN 1215-7546
2025.
Charles Bukowski
Egy vén kujon feljegyzései
1992. november 2.
nem volt olyan elviselhetetlen amikor meghalt Henry édesanyja: szép katolikus temetés. a pap integetett valami füstölgő pálcikákkal ennyi volt az egész. a koporsót nem nyitották ki. a temetés után Henry toronyiránt át a lóversenyre. szerencsés napot fogott ki. ráfutott egy magas szőkére akinek a lakásán kötöttek ki. a nő húst sütött aztán megtörtént. sokkalta bonyolultabb helyzet állt elő amikor az édesapja boldogult meg. a koporsó fedelét nem zárták le Henry pedig egy utolsó pillantást vetett a halottra. valamivel előtte az öreg szeretője valamiféle Shirley nos ez a Shirley rávetette magát a koporsóra sírva és zokogva megragadta a halott fejét úgy csókolta. Henrynek addig nem sikerült találkozna vele. úgy kellett elvonszolni ezt a nőt. azután meg amikor Henry ereszkedett lefelé a lépcsőkön ugyanez a Shirley megragadta és őt is csókolni kezdte: "oh tisztára olyan vagy mint az apád!".fölizgult ahogy ez a nő ölelte. amikor ellökte magától egy és más kivehetőnek mutatkozott a nadrágján. remélte hogy senki nem vette észre. feladatául tűzte ki hogy még majd egyszer leellenőrzi ezt a csajt. nem lehetett sokkal idősebb nálánál. a temetésről elugrott a lóversenyre de ezúttal nem jött be a magas szőke. ráadásul némi gázsi is elúszott. az öreg elátkozta.
az ügyvéd azt mondta hogy nem maradt utána semmi végrendelkezés. lóvé nuku de megmaradt a ház és az autó. Henry nem dolgozott mindjárt be is költözött és elkezdett inni. a régi nőjével Maggyvel túrázott. dél körül kelt fel s megöntözte az átkozott gyepet. meg a virágokat. az öreg szerette a virágokat. nos Henry meglocsolta. aztán csak állt emlékezvén mennyire gyűlölte az édesapja mert nem szeretett dolgozni. csak italozni meg a nőket ölelgetni. most pedig van ez a
háza meg a kocsija az öreget pedig a föld takarja. összemelegedett a szomszédokkal. különösen az északi fekvésűvel egy Harry nevezetű pacákkal aki valami mosoda főnöke volt. Harrynek tele volt az udvara madarakkal. 5000 dollár madarakban. mindenféle és fajta. mindenhonnan. furcsa színűek és alakúak közülük egyesek beszéltek. az egyik mindig ezt ismételte: "menj a pokolba menj a pokolba". az egész udvar telve azokkal a drótketrecekkel. Henry leöntötte a madarat vízzel de nem származott belőle haszon. van gyufád? - kérdezte a madár aztán vagy hatszor megint gyors egymásutánban: "menj a pokolba!". Harry a madarakért élt-halt Henry pedig a nőkért és a piáért. lehet ha egyszer kipróbálná az egyik madarat. akár röptiben?
Maggynek jó huzatja volt azonban ír-indián vér csörgedezett ereiben következésképp nehezen kezelhető amikor felönt a garatra. imitt-amott nyakon kellett legyinteni. Henrynek megvolt Shirley telefonszáma föltárcsázta hát netalán elugrana. megint csókolni kezdte azzal a szöveggel mennyire hasonlít az apjára. most megengedte neki sőt csókkal válaszolt. azon az éjszakán nem farkalfa meg úgy döntött nehogy elriassza.
Harry majd minden este átruccant a feleségével s ittak együtt. Harry a mosodáról beszélt meg a madarakról. a madarak gyűlölték Harry feleségét. Harry felesége magasan rakta keresztbe a lábát arról okoskodva mennyire gyűlöli a madarakat miközben Henrynek valami megmozdult a gatyájában. az istenverte nők kihívóan viselkedtek vele. aztán Shirley is elkezdett járogatni hozzá így hát mindannyian együtt nézegettek a pohár fenekére. Maggy nem nagyon örült annak hogy Shirley is eljár Henry pedig méregette Shirleyt és Harry feleségét azon morfondírozva melyikük a jobb. minden ugyanazon az éjszakán történt. Harry felesége úgy beakasztott hogy szabadjára engedte az összes madarat isten hírével. Harry magába roskadt tökrészegen aztán üvöltözni kezdett s verni a feleségét teljes önkívületében. valahányszor lesújtott az asszony eldőlt Henry pedig a szoknyája alá lesett. sikerült megpillantania a bugyiját párszor. ettől elkapta a kangörcs. Maggy kirohant és megpróbálta elkapni; visszahajtani a madarakat a kalitkákba ' de reménytelennek tűnt. a tollas népség az utcán nyüzsgött a környező fákra és háztetőkre telepedett. buta madarak 5000 dollár értékben különféle alakúak és színűek bárgyúságukban nem tudtak mit kezdeni a hirtelen reájuk szakadt szabadsággal. Henry nem bírta tovább megragadta Shirleyt és elhurcolta a hálószobába levetkőztette és fölmászott rá. majdhogynem túl piás volt ehhez az akcióhoz. amikor Harry ütött a felesége fölsikoltott ami újabb ütést vont maga után akár valami serkentő. akkor Maggy visszatért az egyik madárral amelyiknek egy narancsszín pötty volt a fején narancsszín pötty a mellén s két narancsszín pötty a két lábán a többi szürke bőr és hitványság. 300 dollárjába került Harrynek. Maggy fölkiáltott: "ehun az egyik!".amikor észrevette hogy Henrynek hűlt helye gyorsan be a hálószobába s amikor látta mi történik leült ölében a madárral csak nézte és sikított. a rendőrség olyan állapotban talált mindent amelyet leírtam. két zöldfülű hekus leráncigálták Henryt megparancsolták hogy mindenki öltözzék fel s bevitték az állomásra az egész társaságot. azaz: dühében Maggy lekevert az egyiknek a hekusok erre begyömöszölték a rendőrautóba fölvitték a dombok valamelyikére ; aholkezdetnek megtökölték méghozzá a kocsi hátsó ülésén. meg kellett bilincselniük. aztán elvitték Henryt Harryt Shirleyt és Harry feleségét. lecsukták őket a nagykönyvbe való befirkantás után miközben a madarak tyúkésszel rohangáltak az utcán.
azon a héten a pap a "közösségünkre bűnt és szégyent hozó parázna alkoholisták"-ról prédikált. addigra egyedül Maggy szabadult ki a vallásos Maggy. az első sorban ült magasan keresztbe rakott lábaival. a szószékről a pap jól láthatta majdnem a bugyiját is. valami dagadni kezdett neki alant szerencsére az a része nem volt látható. muszáj volt elfordítania a tekintetét és kinézni az ablakon amíg a dolog el nem múlt.
Harryt kirúgták a munkahelyéről. Henry eladta a házat. a pap megdugta Maggyt. Shirley férjhez ment egy tévétechnikushoz. Harry ült és bámulta az üres kalitkákat a madarak pedig éheztek és egyenként hullottak el a környéken. amikorcsak
döglött madarat látott az utcán Harry megint megverte a feleségét. Henry hat hónap leforgása alatt seggére vert a pénznek.
Henry a nevem. Charles a középső. amikor az anyám meghalt nem volt olyan elviselhetetlen. szép katolikus temetés. füstölő pálcikák. zárt koporsó. amikor az apám meghalt sokkalta bonyolultabb helyzet állt elő. a koporsót nem zárták le s az öregem szeretője rávetette magát... csókolta azt a halott fejet s így kezdődött minden.
P. S. - nem lehet a madarat röptiben ha elébb nem kapod el.
minden a postaládánál kezdődik s azzal fejeződik be. és ha megtalálják a módját annak hogy megszabadulhassunk a postaládáktól abbamarad sok nyomorunk. egyelőre minden reményünk a hidrogén bombában van s akármennyire is kishitűnek tűnik minden jel szerint nem az az igazi megoldás.
tehát: a postaláda. egy átvirrasztott éjszaka után kimentem a bérelt tornácomra
s bámultam arra az otromba sötétszürke értelmetlen tárgyra amelynek alatta épp egy ronda pók himbálódzott az utolsó szerelmi lehetőséget szipolyozva ki égy lepkéből. állok így és töröm a fejem: hátha az én Pulitzer-díjam humanitárius ösztöndíjam vagy aLóverseny-jelentések nekem járó példánya lápul benne. és így bedugom hát a kezem s megvan - égy levél van á ládában. ismerős kézírás ismerem á stílusát á külalakját a címzést. kézzel írott levél nőiesen dőlt betűk bomolt sortüze záváros hasadt személyiség:
kedves bongó!
megöntöztem á virágokat ma. á virágaim haldokolnak. hogy vagy? közeledik á Karácsony. Lana barátnőm költészetet ad élő á lélekkórházban. egy folyóiratot adnák ki. küldenél nekik verset? most mennem kell. biztos vagyok benne hogy boldogan hoznának tőled valamit. a gyerkőcök rövidesén hazaérnék. láttam a legutóbbi műved a KÉK CSILLAGPÖR FASZVERÉS októberi számában. cuki volt. te vagy az élő írók legnagyobbika. a gyerkőcök rövidesen hazatérnek mennem kell. mennem kell.
Szeret meggy
meggy örökké ilyen leveleket ír. sohasem találkoztam véle mint mondottam azonban ő fotókat küld s azokon maga á nagy egészséges kefélés és küldött nekem versekét is az ő verseit kicsit gondtalanok bár agóniáról és halálról és örökkévalóságról és a tengerről szólnak hatalmas nagy ásító kényelem - mintha valaki megszúrná magát tűvel hogy sikolthassék aztán még nem tud sikoltani; csupán még egy női elégedetlenség az öregedés és á trehány férj miatt; csupán még égy asszony aki elunta magát á könnyű eladásbán ÖN-ELADÁSBAN s most porszívóval porszívja á napokat és az apróságok cseprő gondjait a gyérékékét akik ugyanolyán gyorsasággal dolgozzák át magukat á nullaszor semmi félé.
a saját észükét keverik a férfiak dolgába - akárha szándékosan rosszul tolmácsolják a szándékot vagy érzik á kimerült áldozatot á feszületen vérözön. akárhogy is mindent jól összebasznak. ezt kívánják vagy muszáj nékik az áldozatnak egy kutya az áldozat pedig természetesen á férfi.
ha meggy elég közel lakott volná ezt azégész kínzást könnyén leépíthettem volna. meggy á lakásomban liheg az én költői szemem vidám lángjába párducugrás a bugyi térdig lerántva szerelem éjszaka 2.30-kor - összehasonlítva mondjuk engem Stephen Spenderrel: - nem á legkifogástalanabb angolsággal fordulnék oda és mondanám:
- kicsikém pár percen bélül letépem ezt az átkozott bugyidat s mutatok néked egy olyan szamárbőgetőt amelyre á fejfáig emlékezni fogsz. irdatlan görbe farkam van akár á sárló amelyen sok rámenős punci élvezett el odalent á kémény koszos szőnyegemen. engedd még hogy elébb fölhörpintsem az italom.
aztán fenékig üríted á vizespohárnyi tiszta tütyüt falhoz csapod á poharat mormogva: "Villon sült csöcsökét reggelizett" cigarettára gyújtasz s amikorra visszafordulsz a probléma megoldódott - kerékét oldott a bejárati ajtón át. ha marad megérdemelte azt amit kapni kívánt. te úgyszintén.
de meggy égy meglehetősen távoli államban lakik innét fönt Északon és így nem jöhet számításba. azonban pár évig válaszolgattam á levéléire rémélvén egyszer elég közel merészkedik ahhoz hogy lefeküdjön velem vagy megszökjön. rémülten azon á szép napon.
végül ez az égész baszkódás megszűnt. ez az első pillantásra végtélén. a levelek tovább érkeztek csakhogy nem válaszoltam rájuk egyszerűen. levéléi mint áitalában fantasztikusan unalmasak voltak s még deprimálóbbak de az a tény hogy részemről nem volt visszhang részben TÉNYLEG hatástalanította mérgükét. szörnyű terv az én szimpla agyamnak ennyi idő kellett kiókumlálnia. - né firkálj vissza szabad vágy.
egy ideig nem jött levél. úgy éreztem végé; bevetettem az utolsó trükköt ebből a fajtából: légy goromba a gorombákkal buta á butákkal. a gorombák és a buták egyformák: nem árthatsz nékik semmit: egyedül ők tehetnek néked valamit s még is teszik. megoldottam az évszázad kérdését; a nem kívánatosak lerázását. nem kell több férfi vágy nő ahhoz hogy megfojtsák és szétszedjék bárki életét ehhez elég egy is. többnyire egyről van szó. még akkor is amikor hadak indulnak hadak ellen hangyák hangyák ellen bármiképp igyekszel megmagyarázni.
ismét elkezdtem a dolgokat a magam SZEMÉVEL nézni. égy feliratot vettem észre á tisztító fölött amit égy vicces lélek karcolt oda: AZ IDő FÖLTÉPI A SEBEKET. soha azelőtt nem vettem volná észre. kezdtem végre szabadabbá lenni. figyelmemet nem kerülte él szinté semmi. furcsa és őrült dolgokat láttam amelyekre azelőtt csak rápislantottam; kifordult romantikus robbanó dolgokat amelyek úgy tűnt lehetőséggel kecsegtetnék ott ahol azelőtt nem volt sansz. varázslatos erő ott ahol azelőtt csak tátongó üresség.
A FÖLTALÁLÓ HALÁLA Monterey nov. 18-án (UPI)
Carmel Valleyben egy ember az aszaltszilva kivasalására föltalált szerkezetének esett áldozatául.
ennyi állt a hírben. kitűnő. megint föléledtem. aztán egy reggelen megint elbotor-
káltam a postaládáig. levél! a gázszámlákkal és a fogorvos fenyegetőzéseivel együtt. a feleségemtől akire csak halványan emlékeztem továbbá egy meghívó a tehetségtelen költők estjére.
kedves bongó!
ez az utolsólevelem. átkozott légy mindörökre! nem te vagy az egyetlen aki elhagyott. még viszontlátlak mindannyiótokat akik hátat fordítottak nekem - ELő-SZÖR IS A SÍRGÖDÖRBEN!
Meggy
az öreganyám szólt így hozzám egykor és ő sem adott nekem puszit soha.
két nap elmúltával a másnaposság reszkető örömmámorában. elnyomultam megint a ládáig. valami levelek. föltéptem őket. először:
kedves b. úr!
az Ön ösztöndíjazási kérvényét amelyet a Nemzeti Művészeti Alapnak küldött megvitatta a Nemzeti Művészeti Tanács. az irodalmi teoretikusokból álló független bizottság döntésének értelmében sajnálattal tudatjuk...
a következő levél: szia bongó!
e rossz szagú hotelszoba sarkában kuporogva csak a borosüveg foghoz való koccanása hallik... reumás vagyok a lábam plezúrokkal teli: az 51-es kártya tropa az 52. a ládában... betakartam vele az össz sarkot trod? kutyául bezáruló kör jött ki belőle... kirúgtak az ültetvényről a citromtalan savanyúba mert sokáig a tájukra se néztem (esküvő a disznófarmon: 4 nap) keveset szüreteltem. visszatértem s.f.-ba s egy nappal késtem le a biztos munkát a postán karácsony alatt... ülök e szoba sarkában a pilács leköpve s várom hogy a baptista templom fölkattintsa a piros neon lámpáját hadd sírjam ki magam... az utcán robogó autóbusz elütött egy kutyát... szeretném ha én lennék az az eb mert jómagam nem tudom miként kell megtenni... még ez is döntést kíván... hol van az a cigi... reggel kijöttem a templomból. az ismeretlen kaja korgott a disznó beleimben. a piac úton néztem mindazokat a csinos lányokat hajuk akár a tiszta téli San Franciscó-i napsütés... szóval nem fontos.
aztán még: kedves bongó!
bocsáss meg. néha így jön. próbálj egy picit szeretni engem. kaptam ma egy új írógépet. a régi berozsdásodott. mellékelem a verset a "Poetry Chicagó"-ból. gondoltam... magamra... amikor olvastam. most mennem kell. a gyerkőcök útban vannak hazafelé.
szeress engem meggy
az elküldött költemény gondosan át volt gépelve. egyetlen hiba nélkül. a levegősen hagyott szavak ugyanazzal az erővel nyomódtak a papírra ugyanazzal a kimért... szeretettel. maga a költemény iszonyú. a szélről szólt és valami földszinti könnyed tragédiáról. 18. század. rossz 18. század.
de még mindig nem válaszolok. megyek a szemétgyűjtő melómra. ott ismernek. mindenki a fölöttesem. szeretem ezt. hagynak folyni. nem tesznek különbséget T. S. Eliot és az Arábiai Lawrence között. kettő vagy három napja részeg vagyok. mégis dolgozom.
külön csöngési rendszerem van amelynek működésbe kell lépnie s csak akkor veszem föl a kagylót. nem vagyok sznob; egyszerűen nem érdekel hogy az emberek többsége mit akar mondani nekem mit akarnak kezdeni - főleg az én időmmel. de egy éjszaka míg igyekeztem rászedni magam hogy indulnék el dolgozni a szeméthegyek közé megszólalt a telefon. mivel pár percem maradt csupán gondoltam hogy senki se nyavalygathat sokáig. nem ez volt az én jelem de valamiért mégiscsak fölvettem.
- bongó?
- hö? igen? - itt... meggy. - ó szia meggy.
- hallod? nem akarok tolakodni. csak egy kis lelki jött rám. - oh igen. megesik mindenkivel.
- csak ne UTÁLD a leveleimet.
- figyelj meggy a következő a helyzet: nem utálom a leveleidet. igazából olyan kellemesek olyan.....
- oh ÚGY ÖRÜLÖK!
nem hagyta hogy befejezzem. azt akartam mondani a levelei olyan kellemesek hogy borsódzik a hátam az ásító unalomtól. de sosem hagyta hogy befejezzem. - tényleg örülök.
- aha - mormogtam.
- nem küldtél egy sort sem az intézeti versenyünkre. - próbálok valami megfelelőt találni.
- biztos vagyok benne hogy bármelyik megfelelne. - a kínzónak néha nagyon jó célzásai vannak.
- mit akarsz mondani? - nem fontos.
- bongó tán abbahagytad az írást? emlékszem amikor lehoztak tőled valamit a Kék Csillagpor minden számában. Lilly írja hogy már évek óta nem küldtél nekik semmit. hát már elfelejtetted a "kicsiket"?
- sose felejtem el azokat a ganékat.
- érdekes vagy. de akarom mondani többé nem ADOD ÁT a saját MUNKÁIDAT?
- hát létezik az Evergreen.
- azt akarod mondani hogy ELFOGADTÁK?
- egyszer vagy kétszer. de az Evergreen nem kis lap kérlek ne feledd. írjál Lillynek. mondd meg neki hogy meglógtam a barikádról.
- oh bongó amint az első verseid elolvastam rögtön tudtam hogy te eleve elrendelt vagy. még mindig megvan az első köteted a KRISZTUS HÁTRAFELÉ MÁSZIK. meg az összes többi. oh bongó bongó!
megszabadultam tőle azzal hogy mennem kell vár a szemét. közben azon járt az eszem vajon ki AKARNA kivasalni az aszaltszilvákat? bizonyára nem a legfinomabbak: akár a száraz hideg szar. egyetlen bájuk a RÁNCOSSÁGUKBAN van jeges ráncok és az a csúszós hűvös mag amely úgy pattan a nyelvedről a tányérba mintha élne.
fogtam magam és bontottam egy sört. úgy döntöttem most inkább egyet nem dolgozok. nem bírok. szép érzés ülni a széken. jól meghúztam az üveget s mindent hagytam a fenébe. ismertem egy csajt aki azt állította hogy lefeküdt Pounddal St. Lizben. úgy ráztam le hogy bután kitartottam amellett miszerint a Cantók számomra unalmasak különben meg én is tudok írni. hosszú levelezés után történt ez is.
meggy levelei hevertek mindenütt. egy régebbi az írógép mellett a földön. fölkeltem odamentem és fölemeltem.
kedves bongó!
a verseimet mind visszadobják. azonban ha nem értik a jó költészetet az az ő bajuk. néha még mindig belelapozok az első művedbe a KRISZTUS HÁTRAFELÉ MÁSZIK-ba. meg a többibe. mindaddig amíg biztos vagyok benne hogy le tudom nyelni förtelmes hülyeségeidet. a gyerekek rövidesen hazaérnek.
szeress engem meggy p.s. a férjem ezzel tekerget: "bongó már rég nem írt neked. mi történt bongóval?". kiürítettem az üveget. belehajítottam a kosárba.
el tudom képzelni a férje hetenként háromszor fölmászik rá. meggy haja legyezőként terül szét a párnán ahogy azt az erotikus tollforgatók szeretik leírni. a nő bongónak képzeli a férfit. a férfi bongónak képzeli magát.
- ah bongó bongó! - nyögi a nő. - jövök anyuci - mondja a férfi.
nyitottam még egy sört s az ablakhoz sétáltam. szokásosan szürke meddő értelmetlen Los Angeles-i nap. még élek bizonyos értelemben. hosszú idő múlt el az első kötetemtől erre; hosszú idő múlt el a wattsi zavargások óta. elherdáltuk saját magunkat. John Bryan kéri az írást. elmesélhetném neki meggyt. de meggy története befejezetlen. holnap megint megtalálom a postaládában. ha filmhős lennék könnyedén megoldanám:
- ide süss jancsikám itt ez a kurva tudod? rám ragadt tudod? trod mit kell tenni. ne szúrd el a dolgot lődd be neki azt a harmincvalahány centis dorongot szedd le a nyakamból érted? meg fogod találni. itt van a szobában a szomorú porszívószemével vili a szoba teli lírai folyóiratokkal ő pedig szerencsétlen. azt hiszi hogy az élet keresztre feszítette közben ő igazából nem is sejti mi az élet kapiskálsz? ne kerülgesd sokáig mutasd meg neki a harcmincvalahányast.
- rendben.
- és még valamit jancsikám... - igen?
- ne hagyd félrevezetni magad. - rendben.
visszatérek helyet foglalok hörpölöm a sört. le kellene innom magam odarepülnöm megjelennem az ajtaja előtt a nyomorúságos gönceimben részegen dörömbölnöm az ajtófélfán szakadt ingemről hulló gombok: VÁLTSÁTOK LE JOHNSONT." "FEJEZZETEK BE A HÁBORÚZÁST." "ÁSSATOK KI TÖM MIXET." akármit.
de semmi sem fog sikerülni. csak ülnöm kell és várakoznom. a Humanitások többé nem létezik. többé nem írok verseket az Evergreennek. csak egy valami lesz a ládikómban:
kedves bongó!
bla bla bla bla bla bla bla. megöntöztem a virágokat. a gyermekek rövidesen hazajönnek. bla bla bla.
szeress engem meggy megtörtént-e ez valaha is Balzackal Shakespeare-rel vagy Cervantesszel?
remélem hogy nem. az ember legrosszabb találmányának három feje van: a postaláda a postás és a levélíró. a polcomon egy kék kávésdoboz áll teli levelekkel amelyekre nem válaszoltam. a szekrényemben egy nagy kartondoboz teli levelekkel amelyekre nem válaszoltam. mikor isszák le magukat ezek az emberek mikor basznak keresik meg a pénzt alszanak fürödnek szarnak esznek és vágják le a körmüket a lábujjaikról? meggy pedig a csapat élén: szeress engem szeress engem szeress engem szeress engem.
a harmincvalahány centis farok kihúzhatna vagy méginkább belehúzhatna a csávába ennél is jobban elrontva mindent. van így is elég gondom ezzel amim van.
azokban a napokban rendszerint volt valaki a szobámban függetlenül attól hogy én ott leledztem-e vagy sem. rendszerint nem lehetett tudni ki lesz ott ki nem. valaki mindig. nagyon emberi nem túl szent. állandó buli. buli a boldogság útjainak meghosszabbítása értelmében. két dollárért és pár nikkelért megvásároltunk egy egész szobányi beszélgetést és villanyfényes hangulatot hat vagy hét fő számára.
na jó egy éjszaka a fények kihunyva fölébredtem az ágyamban részegen de nem annyira tudod már hirtelen kijózanodva a részegség fala mögött. tök értelmetlen minden szomorúság és a többi. a könyökömre támaszkodtam körbe járattam a tekintetem s úgy tűnt hogy mindenki elment. csak az üres földőlt borosüvegek a holdfényben. nehéz maradás nyomasztó reggel. megvizsgáltam az ágyam magam körül s egy emberi test körvonalaira lettem figyelmes. valami pinkó cuncika úgy döntött hogy velem marad - ez a szerelem a bátorság. szarás ki tud engem igazából elviselni? aki engem kibír megbocsátó nagy lélekkel rendelkezik. meg kellett JUTALMAZNOM ezt az édes kedves kicsi őzikét merszéért és edzett gyomráért odaadóságáért hogy nem ment el.
van-e szebb ajándék mint seggbe lőni?
mindenféle nőkkel találkoztam fura csajok hosszú sorával de egyik sem akarta amoda úgyhogy egyet sem dugtam fenéken pedig mindig megfordult a fejemben. néha ez volt az egyetlen amiről csevegni tudtam kapatosan. így főztem őket:
- beverem a seggedbe meg az anyukádéba meg a lányodéba. - a válasz pedig rendszerint: - ó dehogy! s megtettek mindent és bármit csak azt nem. lehet olyan idők jártak olyan volt az időjárás vagy csak úgy jött ki matematikailag mert jóval később viszont nem akadt más csak olyan aki ott ült és így sóhajtozott:
- Bukowski miért nem kopogtatsz a hátsó ajtómon? nagy kerek és édes fenekem van. én pedig:
- természetesen drágám de inkább nem.
de azokban a napokban nehezen tettem volna le a szándékomrólmásmód s egy kicsit hibbantnak éreztem magam mint mindig s az az érdekes elgondolás uralkodott bennem hogy az ő popóikba való kellemes behatolás megszabadítana engem az ÉN lelki és észbeli sallangjaim nem elhanyagolható részétől.
megtaláltam az utolsó bánattal és cigarettahamuval kevert pohár bort. visszamentem az ágyba kacsintottam a holdnak majd belenyomtam a kicsikémet abba a dülleszkedő horkoló tökéletes hátsórészbe. az alattomos tolvaj nem élvezi annyira magát a zsákmányt mint a zsákmányolást. én élveztem mindkettőt. az én kicsikém majdnem az őrületének tetőfokára hágott. istenem csúnya és tökéletes. bosszú valamiféle a dolgok össz állásáért minden hülye madárszemű csúszómászóért halott anyámért aki míg élt csak kenegette a pomádét igazságos és kifejezéstelen vasarcára.
még mindig alszik gondoltam. ami még jobb. lehet hogy Mitzi. esetleg Betty. egyre megy. az én győztes bánatos munkanélküli és kiéhezett lapátnyelvem tovasiklik a mindörökké tiltott dolgok folyosóján! FENSÉGES! a helyzet fokozódott - a dráma pattanásig feszült mint amikor Jesse James megdolgozott a golyóért akár Krisztus a kereszten reflektor és rakétafényben folytattam tovább.
a nő felnyögött majd így: AAAH UUUH HÚÚÚ AHHH HAAA... fölfogtam hogy csak színlelte az alvást. megpróbálta menteni borgőzös becsületét ami ugyanolyan szörnyű volt és valóságos mint minden becsület. én meg csak csépeltem kifelé a lelkét megvadult és álságos hírnevemmel.
ő csak SZÍNLELTE az alvást én meg FÉRFI vagyok ÉS SEMMI OH SENKI NEM TÖRHET LE!
úgy tűnt erőm van bőven változatosság kedvéért s a dolog glóriás varázslatos; lóerőm dicsfénye elborította az agyam. nyomtam vertem és kevertem s minden oly ártatlannak tűnt.
és akkor a szenvedély lángolása közben lecsúszott a takaró. jobban szemügyre vehettem a fejet az üstököt és a vállt - egy kopasz amerikai F.-ét. EGY FÉRFI! minden kieresztett. a hátamra dőltem e trágárság iszonyatában. hanyatt vetettem magam és bámultam a mennyezetet. az egész kégliben nem volt egy korty pia sem. a tar F. nem mozdult egy szót sem szólt. végül az alvás mellett döntöttem reggel úgyis kiderül.
föl is ébredtünk de nem tettünk megjegyzést az esettel kapcsolatban. akkor valaki jött s összevakartunk némi pénzt borra.
és múltak a napok én meg vártam majdcsak elmegy. a csajok furcsán kezdtek nézni rám. ottmaradt két hétig háromig.
mint mondhatnánk rossz hajóra szállt. egy este azután hogy fagyasztott halat pakoltam ki egy kamionból összevagdalt véres kézzel görcsbe rándult majdnem törött lábfejjel mert egy láda esett rá hazasántikáltam a szobámban
tartott buliba. a zsúr nem tartozott a rosszak közé sosem haragudtam a borivókra. de a csetresgyűjtő a konyhámban rettenetessé vált. fölzabálták az össz konzervemet bepiszkolták minden poharamat tányéromat és eszcájgomat s mindent a mosogatóba hajigáltak a megbüdösödött vízbe. a lefolyó eldugult ami oké csaknem normális de amikor közelebbről megnéztem és megláttam hogy a papírtányéraimat is megtalálták használták majd ugyanoda dobták hadd ússzanak kezdett sok lenni. mindenek tetejébe valaki BELETACCSÖLT ebbe az egészbe. ettől kitöltöttem magamnak egy nagy pohár bort kiittam egy szuszra falhoz vágtam a poharat s elbődültem: "EBBőL AZTÁN ELÉG! KIFÉLE MINDENKI! RÖGTÖN!"
el is indultak sorjában a fiúk és lányok Helen takarítónő is akit egyszer megkeféltem hajtincsei csaknem teljesen őszek mindenki komolyan búsan a kijárat felé. mindenki kivéve a Kopasz F.-t.
csak ült az ágy szélén és hadarta:
- Hank Hank mi van veled? mi van veled Hank? - fogd be vagy megöllek szavamra mondom!
kimentem a folyosóra telefonálni. megtaláltam az édesanyjának a számát. Egy volt azok közül az ártatlan és sziporkázó esztelen átlagon feletti intelligenciájú fattyúk közül akik örökre az anyjuknál maradnak.
- hallja drága asszonyom kérem szépen jöjjön és vigye el a fiacskáját. itt Hank. -ó tehát ÖNNÉL van? gondoltam erre csak nem tudtam hol lakik. bejelentettük hogy eltűnt. rossz hatással vagy rá Hank. hallod-e Henry miért nem hagyod békén az én gyermekemet? (az ő "gyermeke" akkor már a 32. életévét taposta.)
- megpróbálom kedves F.-né de nem akar eljönni érte?
- egyszerűen nem értem miért maradt el most ilyen SOKÁIG. rendszerint hazatalált két-három nap elmúltával.
- csak maga jöjjön és szedje föl.
megadtam a címem és visszamentem a szobába. - anyád jön érted - közöltem vele.
- nem akarok menni nem! hallod Hank van még bor? szükségem vagy egy kis italra Hank.
töltöttem neki magamnak is. kortyintott belőle kevéskét.
- nem akarok elmenni - mondta.
- nézd szüntelenül könyörögtem neked hogy menj el. nem akartál. választanom kellett két dolog között: vagy félholtra verlek és kiváglak az utcára vagy pedig tárcsázom az anyukád. fölhívtam hát az anyukád.
de én FÉRFI vagyok! NEM LÁTOD? HOGY FÉRFI VÁGYOK? VOLTÁM Á KÍNAI RÉMSZÍNHÁZBAN! Á CSAPATOKAT VEZETTEM Á MEZőKÖN ÁT! AZ AMERIKÁI HADSEREG PARANCSNOKA VOLTÁM Á VESZÉLY PILLANATAIBAN !
így igaz. tényleg járt ott. becsületesen ledörgölte. megint töltöttem. - a kínai hadszíntérre - köszöntöttem.
- a kínai hadszíntérre - mondta. kiittuk.
akkor megint elkezdte: "én FÉRFI vagyok! verje meg az isten. nem látod hogy FÉRFI vagyok? Jézusom Krisztusom hát nem látod hogy ÉN FÉRFI VÁGYOK? tizenöt perc elteltével futott be s csak ennyit szólt:
- WILLIAM!
az ágy fölé hajolt és elkapta a fülét. öreg hajlott hölgy úgy a 60 körül. FÜLÖN fogta a fiát talpra kényszerítette és kivezette a folyosóra ahol megállt és megnyomta a felvonó gombját. F. csaknem teljesen előre görnyedt úgy sírt sírt egész idő alatt. azok a nagy IGAZI könnyek bugyogtak görögtek folytak lefelé az arcán. betuszkolta a liftbe továbbra is a fülét szorongatva egyetlen fiának. hallottam ahogy F. sikoltozott lefelé: ÉN FÉRFI VÁGYOK! ÉN FÉRFI VÁGYOK! ÉN FÉRFI VAGYOK! aztán az ablakhoz mentem s néztem őket miként távolodnak az utcán lefelé. nem engedte el a fülét a hatvanas éveiben lévő koros hölgy majd belökte a kocsiba beült ő is a másik oldalon miközben a férfi az autóban hevert. azután elhajtott az én nagy síró szemeimmel: ÉN FÉRFI VÁGYOK! FÉRFI!
sosem láttam őt többé de nem is próbáitam megtalálni.
azon az éjszakán amikor belépett a 125 kilós pillangó készen álltam. senki más nem állt készenlétben de én igen.
csupaháj csaj szalonna körbe s nem is volt túl tiszta hogy honnét az ördögből jött mit akart miként tartotta fönn magát idáig.
ezeket bárkitől megkérdezhetted így hát ittunk és ittunk s röhögtünk miközben
én mellette ültem odanyomakodtam hozzá szaglálódtam hahotázva és csipkelődve.
- kicsikém kicsikém meglephetnélek valamivel amitől sírva fakadhatnál a nevetés helyett!
- ah hahahahaha ha! - nevetett.
- be beléd helyezem a farkam feje a fejedhez ér a gyomrodon keresztül a légcsöveden és a nyelőcsöveden át. he?
- ah hahahahaha ha!
- a nyavalyába lefogadom hogy amikor tojsz farpofáid a földet súrolják he? s amikor kirottyantod egy hónapra eldugulnak tőle a klotyócsövek he?
- ah hahahahaha ha!
együtt hagytuk el a kocsmát amikor jött a záróra és kipicsáztak bennünket: engem 180 centi magasat és 75 kilósat továbbá őt a másfél métereset és 125 kilónyit. a magányos és a röhejes világ együtt lépkedett az utca kövezetén. végre találtam egy nagyobb lyukat mint a kötőtű hagyta rés.
megérkeztünk a házam elé. megkerestem a kulcsot. - jézus istenem - hallottam. - mi az ott?
közönséges kicsi épület állt közönséges fölirattal: BÉLGYÓGYÁSZATI KLINIKA.
- ja? most rötyögj kicsikém. szeretem a vidámságod. hadd halljam a nevetésed babám!
- az egy halott épp a halottat viszik ki!
- régi haverom egy volt rögbiző a Red Grange hátvédje. láttam ma délután. jól nézett ki. adtam neki egy doboz bagót. a hullákat titokban hordják ki éjszaka. minden éjjel látom ahogy kicipelnek egy-kettőt. túl ronda munka nappali fénynél. - honnét tudod hogy az épp a barátod?
- a csontozat fölépítése és a koponya alakja a lepedő alatt. egyik este amikor gáz alatt voltam majdnem úgy határoztam hogy ellopom az egyik bemukheltet amikor a többiek bemennek. nem tudom mit csináltam volna vele. azt hiszem beraktam volna a szekrényembe.
- most hová mennek?
- hozni egy ú j halottat. és hogy van a te gyomrod? - kitűnően kitűnően!
fölmásztunk az emeletre valahogy közben egyszer elveszítette az egyensúlyát amitől az az érzésem támadt kidönti az egész nyugati falat.
levetkőztünk s én fölmásztam reája.
- anyukám - mondottam -MOZDULJ egy picit!
- ne csak úgy heverj itt mint egy nagy rakás kovász! emeld föl ezt a két hatalmas kövér lábad... ezeket a pirosakat... oh egek nem talállak!
megint elkezdett rötyögni: "oh hehehehehe oh hehehehehehehehehehehe." - ó micsoda baszás! - morogtam. - MOZDULJ MÁR! KEVERJ!
akkor tényleg elkezdett hullámzani és kavarni. folytattam megpróbálván fölvenni a ritmust: egészen jól kevert s ezzel nem is volt baj hanem aztán párszormegdobta a farát majd megint kevert. elkaptam a keverés ütemét de amikor megdobta a farát párszor kiröpültem a nyeregből. akarom mondani hogy amikor én belöktem neki akkor ő is lökött rajtam egyet ami normál körülmények közt oké de az ő esetében ezazt eredményezte hogy majdnem leröpültem a padlóra akár az ágy alá. emlékszem hogy egy ízben majdnem belekapaszkodtam az óriási csöcsébe de az a legszörnyűbb és legízléstelenebb dolognak tűnt így hát inkább a matrac szélét kaptam el és csüngtem rajta mint az éhes kullancs majd kutyamód ugrottam egyet visszavetettem magam annak a 125 kilónak a közepébe visszasüppedve az "oh hehehehehehehehhe oh hehehehehehehehe" középpontjába lovagolva és levágódva eltaszítva nem tudván ki baszik itt kit de ez egyébként is ritkán világos.
- a jóisten segéljen bennünket - lihegtem a kövér zsíros fülébe abba a forróba. mindketten jó be voltunk seggelve s folytattuk. én jó néhányszor megint kibuktam a nyeregből de minduntalan visszarohantam a csatába. biztos vagyok benne hogy mind a kettőnk egyikünk is másikunk is legszívesebben abbahagyta volna de valahogy nem volt menekvés ebből. a szex néha a legszörnyűbb kötelességek egyike. az egyik pillanatban kétségbeesésemben megragadtam a mellét fölemeltem mintegy puha palacsintát és begyömöszöltem a mellbimbót a számba. szomorúság gumi agonizálás és romlott joghurt íze volt. ökrődve köptem ki és megint befurakodtam a Iába közé.
végre kimerítettem. akarom mondani még mindig működött nem feküdt akár egy halott le a kalappal neki de kimerítettem. megleltem a tempót jó sokáig követtem a megfelelő ritmust döngöltem a falat amíg kellett végül a vár felsóhajtott és megadta magát bár eleinte bevehetetlennek tűnt. végre bevégeztetett. fölzokogott akár egy gyermek hörgött miközben én kifüstöltem. gyönyörű volt. utána elaludtunk.
reggel amikor fölébredtünk rádöbbentem hogy az ágy a földön van. őrült kefélésünk közepette kitörtük mind a négy lábát.
- oh istenem! - sopánkodtam. - oh istenem istenem!
- mi a baj Hank?
- összetörtük az ágyat.
- sejtettem hogy összetörhetjük.
- rendben de nincs egy garasom se. nem vehetek új ágyat. - nekem sincs.
- úgy gondolom mégiscsak adnom kellene neked egy kis pénzt Ann.
- ne kérlek szépen te vagy az utóbbi években az első férfi akivel éreztem valamit.
- hát köszönöm most ez az átkozott ágy forog a fejemben. - akarod hogy elmenjek?
- ne haragudj menjél el. az ágy miatt van. gondban vagyok. - érthető Hank. de előbb elmehetek a fürdőszobába?
- persze.
fölöltözött és elment a folyosó végébe majd visszajött és megállt a küszöbön. - sza'sz Hank.
- sza'sz Ann.
tetűmód éreztem magam hogy hagytam így távozni de az ágy miatt történt s akkor eszembe jutott a kötél amit azért vettem hogy fölakasszam magam. jó erős kötél volt. megállapítottam hogy mind a négy láb hosszában repedt szét. csak rögzíteni kellett őket akár a törött emberi lábakat. összemadzagoltam ahogy lehetett aztán fölöltöztem és lebotorkáltam.
a gazdaasszony már várt rám: "láttam azt a hölgyet távozóban. az egy utcanő Bukowski úr. biztos vagyok benne hogy a maga szobájában járt. a többi lakót túl jól ismerem."
- azannyát - mondtam - viszonylag kevesen tudnak meglenni az a valami nélkül.
ezzel kiléptem az utcára. elnyomultam az ivóba. ízlett a pia de szüntelenül az ágy motoszkált a fejemben. kicsit csavarodott villant föl agyamban hogy az az ember akinek öngyilkosság motoz a koponyájában egy fekvőalkalmatosság miatt aggódjék de én aggódtam. így lehajtottam még párat majd visszasétáltam. a gazdasszony várt.
- Bukowski úr engem nem verhet át azzal a kötéllel! eltörte az ágyat! istenkém itt igazából történhetett valami a múlt éjszaka ha már mind a NÉGY beadta a derekát egyszerre!
- sajnálom - jelentettem ki - nem téríthetem meg a kárt. elveszítettem a kalauzi állásom az elbeszéléseimet meg visszadobták a Harper'sból és az Atlantic MonthlybóI.
- na jó kerítettünk magának egy másikat. - egy újat?
- ühüm Lila épp most rakja össze.
Lila egy szédítő kis sötétbőrű szobalány volt. csupán egyszer vagy kétszer láttam mert nappal dolgozott a nappalokat pedig én rendszerint odalent a kocsmában ütöttem agyon vedelészéssel.
- hát - mondtam -fáradt vagyok. lehet hogy visszavonulnék. - igen meghiszem hogy fáradt.
együtt mentünk föl a lépcsőkön. elhaladtunk a falvédő mellett: ÁLDJA MÉG AZ ISTEN EZT A HÁZAT.
- Lila! - szólt a gazdasszony amikor majdnem fölértünk a szobámig. - igen?
- hogy halad az ágy?
- a mindenit kifog rajtam ez az átkozott nem bírom benyomni az utolsó lábat: úgy látszik nem felel mög.
- drága hölgyeim - mondtam - elnézésüket kérem kicsit el kell mennem oda ahová a király is kíséret nélkül jár...
ellépkedtem a fürdőszobába ahol egy jó lassút és rendületlent szartam: sör-vodka-bor-whiskey - micsoda bűz! lehúztam a vizet és vissza. az ajtó előtt hallottam az utolsó kalapácsütést utána fölcsendült a gazdasszony kacaja s Lila is csatlakozott hozzá. beléptem. rögtön elhallgattak. arcuk komoly lett de nagyon szinte mérges. az én gyögyörűszép szobalánykám kirohant és le a lépcsőkön s hallottam hogy nem bírja visszafojtani a nevetést. a gazdasszony visszafordult a küszöb tájékáról onnét nézett a szemembe:
- kérem Bukowski úr viselkedjen rendesen. itt mind egy szálig legtisztességesebb emberek laknak.
aztán lassan becsukta az ajtót s utána be volt csukva. egy pillantást vetettem az ágyra. vasból volt.
lerángattam a gönceimet s ruhátlanul elnyúltam az új ágyam makulátlan lepedőjén. Philadelphia délután egy óra az ég kinyílt a város felett széltében és hosszában. az államig húztam a takarót majd elaludtam egyedül könnyedén édesdeden mintha varázspálcával érintettek volna. oké.
"Kedves Bukowski úr:
Ön azt írja hogy 35. életévében kezdett el irodalommal foglalkozni. mit csinált előtte?
E. R."
"Kedves E. R.
nem foglalkoztam vele."
Mary kipróbálta az összes trükköt. tényleg nem akart elmenni azon az éjszakán. kijött a fürdőszobából haja egy oldalon összefogva. - figyelj! - öntöttem épp egy ú j pohár bort. - kurva te átkozott kurva... aztán nagyra mázolt ajakkal a rúzs vastag rétegével jelent meg megint. - hallod-e! láttad valaha is Mrs. Johnsont?
- kurva kurva te átkozott kurva!
elmentem és lefeküdtem az ágyra cigaretta az egyik kezemben fél pohár bor rezeg az éjjeli szekrényen. lábamon nincs harisnya gatyában és már egy hete piszkos trikóban. közelebb jött és fölém magasodott.
- TE MINDEN IDőK LEGRUSNYÁBB PATKÁNYA VAGY! - ah hahahahaha - nevettem.
- hát akkor megyek!
- az engem nem érint. csak egy dologra hívnám föl a figyelmed. - márpedig?
- ne vágd be az ajtót amikor elmégy. elegem van az ajtócsapkodásból. ha mégis bevágod abban az esetben elkalapállak.
- ahhoz neked nincs KURÁZSID!
elviharzott csúnyán becsapta az ajtót. olyannyira hogy kiborultam tőle. amint a falak abbahagyták a rengést fölpattantam lerántottam a piát és utána eredtem. hallotta hogy kinyitottam az ajtót s futni kezdett de tűsarkú cipők voltak a lábán. gatyában vágtattam utána a folyosón s utol is értem a lépcsőkön. visszapenderítettem és teljes erőmből pofon vágtam. sikoltozva összerogyott. két Iába megemelkedett beláttam a szoknyája alá két hosszú combja közé gyönyörű nejlonharisnyás látvány mindent láttam s átvillant agyamon hogy a picsába is de biztosan elment a maradék eszem. de nem lehetett visszacsinálni. megfordultam és visszamentem az ajtómhoz mindezt lassan kinyitottam becsuktam leültem aztán töltöttem még egyet. hallottam hogy sír odakint. rövidesen kinyílt egy ajtó.
- mi van veled lelkem? - hallatszott egy másik nő hangja. - MEGÜTÖTT! az én férjem MEGÜTÖTT!
(FÉRJEM?)
- ó te szerencsétlen lélek hadd segítsek rajtad. - köszönöm.
- és most mit akarsz tenni?
- nem tudom. nincs hová mennem. (hazug szuka)
- tudod mit? találj egy szobát erre az éjszakára és amikor ő elmegy dolgozni gyere vissza ide.
- DOLGOZNI?! - visította. - DOLGOZNI?! AZ A KURVAPECÉR NEM MELÓZOTT VÉGIG EGYETLEN NAPOT A BÜDÖS ÉLETÉBEN!
ez nekem nagyon röhejesnek tűnt. olyan röhejesnek hogy nem tudtam abbahagyni a röhögést. muszáj volt megfordulnom és a párnába fúrnom a fejem nehogy Mary meghallja. amikor végre lecsillapodtam kihúztam a fejem a párnából fölkeltem és kinéztem a folyosóra. nem láttam senkit.
két nap múlva visszatért megint ugyanaz én a gatyámban düh kerülget miközben Mary szépítkezik hogy távozzék igyekezvén a tudtomra adni mit veszítek ezzel.
- ezúttal nem jövök vissza! tényleg elegem van! elegem van! sajnálom de többé nem tudlak elviselni. te totál romlott vagy ez a helyzet veled kapcsolatban.
- te meg ringyó vagy semmi más mint egy ringyó... - igen én kurva vagyok különben nem is élnék veled. - hm erre még nem is gondoltam ebből a szemszögből. - nos gondolhatsz.
kiürítettem a poharam.
- ezúttal el foglak KISÉRNI az ajtóig MAGAM nyitom ki magam csukom be kívánva neked szerencsés utat. fölkészültél szívem?
elmentem az ajtóig ott álltam gatyába és teli pohárral a kezemben várakozva. - gyerünk gyerünk nem várhatok egész éjszaka. baszarintsuk ki a pontot az étmondat végére. megtesszük he?
ez nem tetszett neki. kilibegett majd visszafordult és megállt velem szemben. - ugyan már tipegj el a sötétségbe. lehet hogy eladhatsz egy kis szifilisztikus húst másfél dollárért annak az újságárus fiúnak akinek hiányzik a jobb hüvelykujja s gumimaszkja van arc helyett. kopj le kedves!
be akartam csukni az ajtót mire ő megforgatta a retiküljét a feje fölött: "te ROHADT KURAFI!". láttam a táskát ereszkedni de nyugodtan álltam tovább hideg mosollyal a számon. elég sok agyabugyálásban vettem részt kemény öklű fickók ellen; egy női táska nemtűnt aggasztónak utolsósorban izgatott volna. megérkezett a koponyám tetejére. megéreztem. nagyon. degeszre tömte azt a tárgyat s
épp abban a részben amely engem ért volt a hűvös fehér pomádés doboz. mint a kő.
- kicsikém - mondtam. változatlanul vigyorogtam szorítottam a kilincsét mért nem bírtam mozdulni. odafagytam.
megint lesújtott. - figyelj bébi. megint.
- oh bébi.
megroggyant a térdem. ahogy elkezdtem csúszni lefelé még erősebben kalapált igazából begurult! egyre gyorsabban és gyorsabban mintha be akarná szakítani a csontom. harmadik kiütésem volt ez viszonylag rövid pályafutásom alatt de az első amelyet nőtől szenvedtem él.
amikor magamhoz tértem az ajtó csukva volt egyedül maradtam körülnéztem köröttem vérem vastag rétégé a padlón. szerencsére az égész lakást linóleum borította. átcsoszogtam rajta útban a konyha félé. égy üveg whiskeyt őrizgettem valahol különleges alkalomra. ez lehetett az egyik. lecsavartam a kupakot és a fejemre öntöttem az üveg tartalmának égy részét majd megtöltöttem a poharat és a számhoz emeltem. a romlott kurvája még akart ÖLNI! hihetetlen. megfordult bennem hogy följelentem a rendőrségen de az nem lenne jó. valószínűlég kiszélesítenék a nyomozást és engem is belekevernének a pácba.
lakásom a negyedik emeleten helyezkedett él. ittam még égy kicsit aztán kinyitottam a szekrényt. összeszedtem a ruháit a cipőit nadrágjait bugyijait melltartóit papucsait kendőit harisnyatartóit mindén szar kacatját s egyenként
az ablak párkányára helyeztem közben kortyolgattam a piám. "még akart ölni az átkozott kurvája." ... elkezdtem hajigálni a cuccát kifelé. a házunk alatt égy kisebb ház mellett nagy üres parkolóhely térült él. az épületünk égy gödör mellett magasodott úgyhogy valójában a nyolcadik emeleten laktunk. a bugyikat megpróbáltam a villanydrótra dobni de elvétettem. akkor nekidühödtem és gátlástalanul szórni kezdtem. a cipők bugyik és ruhák szerte... a bokrokon a fákon a kerítés tövében vagy a parkfingon. éttől megkönnyebbültem fölhörpintettem a whiskeyt kerítettem egy rongyot és fölmostam a padlót.
reggel iszonyatosan fájt a fejem. lehetetlen volt megfésülködnöm csak úgy vizes kézzel simítottam félre égy kicsit. a koponyámon hatalmas mintegy 7 centiméteres seb éktelenkedet. az óra tizenegyet ütött. lemásztam a lépcsőkön a földszintre s kimentem összeszedni a holmiját. nem találtam semmit. valami aggfing ügyködött a kisebb ház kertjében égy kis lapáttal.
- hallod-e? - kérdeztem tőle - láttál-e itt valami cókmókot szerte? - miféle cókmókot?
- olyan női hóbelevancot.
-az égész környék téli volt vele. összeszedtem az üdvhadseregnek. hívtam őket hogy jöjjenek él érté.
- az az én feleségem holmija.
- úgy tűnt mintha valaki elhajította volna őket. - tévedés.
- hát még mindig itt van nálam egy dobozban. - ténylég? ugye visszakaphatnám?
- persze. mondom úgy nézett ki mintha valakinek nem kellene.
az aggfing bement a házba majd visszajött a dobozzal. átadta a kerítésen. megköszöntem.
- nincs mit.
megfordult térdre ereszkedett és belenyomta a lapátocskát a földbe. átnyaláboltam az egészét s visszamentem.
visszajött égy éjjel Eddie-vel és a Grófnővel. bort hoztak. mindenkinek töltöttem. a lakásod csakugyan tiszta - állapította még Eddie.
- hallod-e Hank né marakodjunk többet. fölfordul a gyomrom tőle! különben még tudod hogy szeretlek ténylég szeretlek - mondta Mary.
- rendben.
a Grófnő haja az arcába lógott úgy ült ott harisnyája szakadt nyála csurgott a szája szegletéből. célul tűztem ki hogy megfarkalom a Grófnőt. olyan beteges szexi tekintete volt. elküldtem Maryt és Eddie-t hogy hozzanak még bort s amint az ajtó becsukódott megragadtam a Grófnőt és az ágyra löktem. csupacsont csaj nagyon ramatyul nézett ki. szegény pária nem ehetett vagy két hété. belöktem néki. nem volt rossz. kutyafuttában. mire visszajötték visszaültünk a helyünkre.
ittunk még égy óra hosszát amikor a Grófnő kivillant a haj mögül s félém bökte csontos halotti ujját. égy kis szünet állt be a beszélgetésben. az ujj továbbra is félém mutatott majd megszólalt a gazdája:
- megerőszakolt megerőszakolt amikor elmentetek borért. - hallod-e Eddie táncsak nem hiszed él?
- persze hogy elhiszem.
- nézd ha nem tudsz hinni a barátodnak akkor tűnés a picsába! - a Grófnő nem hazudik. ha a Grófnő azt mondta...
- TűNÉS A PICSÁBA INNÉT! AZ ISTEN BASSZON MÉG ÁTKOZOTTAK!
fölpattantam és az északi falhoz vágtam a teli poharam. porrá zúzódott. - én is? - kérdezte Mary.
- TE IS! - böktem felé én az én ujjammal.
- ó Hank már asszittem hogy túl vagyunk ezen. elegem van ezekből a szakításokból...
kitódultak. elsőnek Eddie utána a Grófnő utolsóként Mary. a Grófnő nem akarta tartani a száját: "megerőszakolt mondom nektek megerőszakolt..." akárha begolyózott volna.
az ajtónál megragadtam Mary csuklóját. - gyere ide te ringyó!
visszavonszoltam a szobába beláncolva az ajtót. elkaptam és szenvedélyesen megcsókoltam fél kezemmel megragadva a fenekét.
- ó Hank... smakkolt neki. - Hank Hank táncsak nem izélted meg azt a rakás csontot ugye nem?
nem feleltem. folytattam a vetkőztetését. hallottam ahogy a retikülje koppant a padlón. az egyik keze leereszkedett és megmarkolta a tojásaimat. szédülés fogott el. egy-két óra pihenésre volt szükségem.
- kivágtam az össz motyód az ablakon - jegyeztem meg.
- MICSODA? - kapta el a kezét miközben tágra meresztette a szemét. - viszont kimentem és összeszedtem. hadd meséljem el neked.
mentem és kitöltöttem még két szívderítőt. - tudod hogy majdnem megöltél? emlékszel-e?
- mi?
- akarod mondani hogy nem emlékszel?
ültem a széken a piámmal ő pedig odajött és megnézte a fejem. - ó te szegény gyerek. istenem úgy sajnálom.
lehajolt és nagyon puhán megcsókolta a sebet. akkor a szoknyája alá nyúltam s megint egymáshoz préselődtünk. körülbelül negyvenöt percre volt szükségem. a szoba közepén gyürkőztünk a nyomor és az üvegcserepek között. ezen az éjjelen nem lesz veszekedés nincsenek szajhák és szajhavadászok tekergők. fölülkerekedett a szerelem. árnyjátszottunk a tiszta linóleumon.