Már

kapható

SZABAD ÁLLAT

című

számunk!

ISSN 1588-0621

ISSN 1215-7546

KONCZ

Koncz István

De Profundis

1997. november 3.

Arcomat simára kiborotváltam, most
felétek fordítom,
tenyereimet, üresen kiterítve most
felétek nyújtom
és
értelmes viszonyban sorbaszedett szavaimmal
alázkodom meg előttetek, hűbéresei a pillanatoknak:
Nagy a ti szívetek, mert befogadja a
talált időtöredékek, a botor Most
megvesztegető ajándék-izgalmait;
Romlott a ti szívetek, mert elfelejti a
két üres tenyerembe hullt, maradt percek
szerves átéléseinek a Most-ba átcsapó
fegyelem-láncát;
Tenyeremből, mint halott tenyerébe hullajtott
magból, kivirágzik a perc, életté szökken az emlék
s a magas értelemig tör fel egészen?
S én, mint az idők hallgatag pillanatkoldusa
megalázkodva
tenyereimet üresen kiterítve most
felétek nyújtom.

Ifjúság, 1956. szeptember 22. 570. sz. 5. o