Elég legyen

2014. május 5.

Vesd le magadról a fájdalom fűzőjét.

Jaj, már a bordáid is összenőttek.

Mint megkötözött fegyencek súrolják egymást.

Szorgalmasan passzírozzák a levegőt belőled.

Az, ami most összetart, színtiszta látszat.

Az, hogy feszesnek érzed magad, összeesküvés.

Az illúzió és a remény erős szövete fogja át

összeroskadni készülő tested.

Még tart, még tart.

Egyre vékonyabb csíkokban áramlik benned a vér.

Még beszív és kifúj:

Felboncolt bánat helyére a felboncolatlan.

Szorít és feszít, a csontok belseje csupa repedés

Dühöngő üregek töltik ki az eltévedt szenvedést.