Már

kapható

SZABAD ÁLLAT

című

számunk!

ISSN 1588-0621

ISSN 1215-7546

Jel Színház

Bicskei István

Wili-kém Jel-entései

2015. március 20.

Azzal kezdeném, amikor a jel elhomályosult kissé. Dátumot nem írok, de a kilencvenes évek elején csődbe juttatta az akkori adminisztrátorunk (gazdasági főnök?) az együttest. Döbbenten álltunk a dolog előtt… A táncosok nagy része szétrebbent, mint patkányok a süllyedő hajóról, hárman maradtunk: Nagy József (Szkipe), Döbrei Dénes (Dani) és én (Bütyök-Wili)! Emlékszem, Szkipe lakásának teraszán ücsörögtünk, bámultuk a Père Lachaise kápolnájának tornyát, és hallgattunk. Dani azt ötlötte ki, hogy csináljunk háromnapos fesztivált Somlósi Lajos – akkori fotósunk – kiállításának megnyitójára a Dorfmann Galériában. Hát jó… Első nap begipszeljük tetőtől talpig a széken ülő Danit, szerzünk zenészeket, én majd fotózom, a zene szól, és egy adott pillanatban Dani föláll és kisétál a vödörrel, amelyből gipszeltem. Párizsban tengette életét Farkas Zoli, a Kontroll Csoport basszusgitárosa Krisztával, középkori kottákat másolt kézzel (nagyon nehéz, precíz munka, speciális tollal: naponta egy oldalt lehetett lemásolni!). Megkérdeztem, tudna-e egy kisebb bandát szervezni a megnyitóra? Tudott. Elkezdődött a performansz, jöttek rendesen a nézők, és éppen fölkelt Dani, amikor berontott vagy húsz rohamrendőr, és csöndháborítás miatt lefújták az egészet…

Másnap még az is kiderült, hogy a galéria menedzsere belépti díjat szedett. Felháborodtunk ezen. Dani már nem volt hajlandó tovább fesztiválozni. Szkipe, mint mindig, hallgatott és gondolkodott. Egyszer csak elénk rakott néhány fotót, amely zsákba öltözött, sarokba dobált, elmázolt arcú, kitömött bábokat ábrázolt, és elébünk rakta Büchner Woyzeck-szövegét. Ezt olvasgatom mostanában, mondta. Döbbenetes hatással volt ránk, hiszen csak pár éve játszottuk az Újvidéki Színházban Tompa Gábor rendezésében… Woyzeck és ezek a figurák!!! Fölugráltunk, kocsiba vágtuk magunkat, és irány az Ó-szer, a bolhapiac stb. Alig múlt el néhány óra, és próbáltuk a Woyzeck első változatát Henrietta Vargával. Ebből nőtt ki az az előadás, amellyel bejártuk a világot, és amelynek megszületett az itthoni, újjáéledt jel Színház-i változata.

Mint egy főnixmadár, felröppent és hátára kapta Wili-kémet is. Igaz, hogy megöregedtél, de még így, vén Csákóként is bebicegsz a színpadra, öregedő (ne haragudj, Szkipe!) Mestered oldalán, Tolnai Ottó (Töfe) csodálatosan megírt verseivel ámulatba ejtve a közönséget.

Már lassan huszonöt éve jeleskedünk együtt, úgy is, mint az Orléans-i Nemzeti Koreográfiai Központ táncosai, hiszen a lelkünkben mindig ott bujkált a jel!