Már

kapható

SZABAD ÁLLAT

című

számunk!

ISSN 1588-0621

ISSN 1215-7546

KONCZ

Koncz István

Berzsenyi

1997. november 3.

A nyárvég még bágyadtan időzik,
aszály és gondolat fojtogat, elnehezülten
mozdul a kar s tér ki az elme is, bogarászó
sün s a barázdabillegető sem riad; olyan
védtelen a határ, s aki itt jár - félig álmában,
félig ébren -, lehet igaza az egész világgal
szemben,
s az igazság csak hagymázas őrült hite és emléke,
kötözni való bolond rejtjeles élete története, -
ami van, vagy ami lehetne - de a táj csak
múlt, Róma erkölcse és Hellasz szelleme
egy pusztuló kontinens reménye s nemtője
is; fárosza s eszméje sugára két- vagy háromezer
év lidérces fényei közt is nem örökélettel
aranyozta-e be a tájat, mint Héraklész diadalmát
egykor. Egyre fájóbb ez a magány, s vele
az egyetlen
igazság az egész világgal perel, önnön törvénye
szerint; erőért s Európáért tetemre hívni
Berzsenyit; - künn a sáncokon már körül
a kor rossz szellemei és a barbárok állnak,
itt a nyárvég még bágyadtan időzik,
s vele a felleg, magasan a táj és csend felett;
íj feszül, s a rontószerekkel felajzott ideg,
a vers benn megszakad - s a Capitolium
beleremeg.
Híd, 1987/11.