Már

kapható

SZABAD ÁLLAT

című

számunk!

ISSN 1588-0621

ISSN 1215-7546

Jel Színház

Balog József

Jel

2015. március 20.

Olyan mint úszni. Nem neked. A víznek. A víznek olyan mint.

Olyan mint futni. Futni mint nem neked. A levegőnek futni veled.

Mint a víz és a levegő. Olyan. Nem neked. Valami másnak.

Olyan mint lapátolni. Mint az anyagnak betartani a megmaradást.

Olyan mint a törvény. Nem neked. Te törvényen kívül ezt nem értheted.

Mint az anyag és a törvény. Olyan. Nem neked. Valaki másnak.

Olyan mint a képe egy kertnek egy háznak egy szobának.

Olyan mint saját képed ahogy átváltozik valami egészen másnak.

Mint a kép és te és te és annak a képe és a képen a látszat. Olyan.

Olyan mint a látás. Nem a szemnek. Inkább a látványnak.

Olyan mint a szén. Amikor a fa még nem tűnt másnak. Csak ábrándnak.

Mint a gyémánt és tüze. Olyan. Akár fehér falon a semmi árnya.

Olyan mint minden. S annak hiánya. A deszkán a szálka.

Olyan mint a köröm. S a vér. Nem a tied. Mert nincsen más hátra.

Mint a vörös kötél a kék vihar a sárga rózsa s a rózsaszín

Mi mindezt felissza és a szomj az éhség és a test s egy kéz

Ahogy a feketére éjszakával fest s a létra meg a foka egy rész

Valami egészből egy odaút és a vissza a por mely felszáll

Aztán elül a közel és a távol egy pillanattal tovább kitartott halál

Amivé szenderül széthagyott pár cipőnek csupán a fele

Egy kéz sziluettje s az ablakon kicsapódó pára ahogy rajzol vele.