Már

kapható

SZABAD ÁLLAT

című

számunk!

ISSN 1588-0621

ISSN 1215-7546

KONCZ

Tábor Ádám

A VERS LOGOSZA TÚLÉRTÉKELÉS

És a gondolat aránya, — élethű képmásom a szó, — a szóban halmozódik a vég. (Koncz István)

1997. november 3.

És a gondolat aránya, —

élethű képmásom a szó, —

a szóban halmozódik a vég.

\t (Koncz István)

Az utolsó szót a magyar költészetben Koncz István mondta ki. Koncz István 1937-ben született a jugoszláviai Kanizsán, foglalkozása ügyvéd. Egyetlen kötete Átértékelés címen 1969-ben jelent meg a Fórum kiadásában: 29 nagyrészt rövid verset tartalmaz. Az Új Symposion-mozgalom költői forradalmának úttörője, de a mozgalom nagyszerű avantgárd lírája sem vonja le - talán Jung Károly kísérletei kivételével - Koncz programjának konzekvenciáit. Leszögezendő még, hogy Weöres Sándor bizonyosan nagy költő, Koncz István - kötete alapján - még bizonyosan nem az.

Az utolsó fél évszázadban a gazdaság, a politika, a pedagógia, a pszichológia, a filozófia, a nyelvtudomány, a képzőművészet, az epika, a dráma, a nyelvtudomány leértékelődése után: A VERS AZ ŐT MEGILLETŐ HATALOMRA TÖR. Ennek a forradalmi folyamatnak a korai pionírjai Blake és Hölderlin - a reflexív romantikus gondolkodás: a klasszikus német filozófia kortársai, konkrét öntudatos megalapozói pedig Whitman, Baudelaire, Rimbaud, Ady, Apollinaire, Rilke, Pound, Eliot - a konkrét romantikus gondolkodás: Nietzsche korszaktársai.

Ahogy a bölcselet kopernikuszi fordulatát, a modern hegeli-nietzschei romantikának - a szellem hatalmi jogrendszerének - bibliai alapzatára való visszarendeztetését, a nyelvtudatos gondolkodást a Rosenstock-Rosenzweig-Ebner-Buber magból kifejtve Szabó Lajos indította útjára, úgy a vers talpára állítása és fejének felemelése a modern individuális vallásos energiakoncentráció másik - "vallásosabb" - pólusának, a 150 éves romantikus költészetnek az igésítését: átlogizálását jelenti.

Nem a filozófia és a költészet komplementer, "szimbolikus" - valójában allegorikus - összeillesztéséről, hanem a filozófián belüli és a lírán belüli logikának - a nyelv erószának - a kiszabadításáról van szó. Ez persze a filozófia "logikusabb", allegorikus és a költészet mitikusabb, szimbolikus mítoszának a megdöntését, tehát más-más formának a felrobbantását követeli meg. E forradalmi folyamat során a filozófia és a költészet valóban meríthet egymásból neki-még-friss formaelemeket (Tandori, Erdély) - ám ezek mindkettőnél csupán átformálandó forma-potenciaként szolgálhatnak a tűzruhás, testet öltő, metaforikus Logosz előtt.

De: ahogyan a filozófia számára, hogy a bölcselet logikája lehessen, a nyelv tisztítótüzében, úgy a költészet számára, hogy verssé váljék, a gondolat tisztítótüzében kel fel a Szó: az utolsó ítélet.

Koncz verseit ennek a tűznek a visszfénye világítja meg. Ezért máig Koncz István mondta ki az utolsó szót a magyar költészetben.

1974