Már
kapható
SZABAD ÁLLAT
című
számunk!
ISSN 1588-0621
ISSN 1215-7546
2025.
Koncz István
A szerelem dícsérete
1997. november 3.
Nyárban fakuló virág-üzenet
Szemed csipkés biztatása
Keres ma vígabb éneket
Ócska bánatok fehér lakodalmán
Dáridózó süket enyészet
Ujjaid közt repkény csapdos
Megrészegedni az erdő sok illatától
Szavamat csaló fények színezik
Kelletik magukat a szerelem-romokon
Bíboron viharzó hizlalt örömök
Hintázó díszes hazugság-bárkáikon
Homályba tűnő emléked tündérek őrzik
Két duzzadó emlő lelke szépe
Lángoló haja ha napba nézett
És hurik tapsoltak a szívében
Meztelen karjai közt ha ölelt
Magaszerelmes táncos-élete
S rothadt egyre csak rothadt mosolyogva
Tudta ha várt vágyas örök
Éjszakák sose késtek
Ha a hajnal elől szökött
Harmatok mosták karcsú lábait
Királynő volt ő a majmok között
S azok tisztelték benne az embert
Tudósok és katonák álmodtak vele
Nevetését a füvek magukba szítták
Hogy lehessen a hajléktalanok öröme
Szerelmes szavakat nagy ákombákom
Sorokban villámok rajzoltak fel az égre
Mindenütt ott volt ha rágondoltak
Szerelmét dicsérte a dal az alkohol
Duhaj legények a felhőkbe léptek
Szemükben izzadt a sok bolondos álom
Boldogság-bálvány egyre csak kerített
Rózsaszín testén az alkony
Gyémántajka csókolt piros sebeket
A szerelmet dicsérte a dal az alkohol
Kis ringyók mosatlan ölén
Meghalni részegen ahol
E vesztes kínban öröm telik
És verset mondhatnak mulatságból
Hitvesi áldozatnak ajánlják a testet
Csak hús vagyok és élet vagyok
Csak halál vagyok Óceán
Vesz körül végtelen titok
És a többi ember teste
Hintázó tükrén homok csillog
Képünk is ott hintázik a tó-szerelem tükrén
Híd, 1959/10.