Már

kapható

SZABAD ÁLLAT

című

számunk!

ISSN 1588-0621

ISSN 1215-7546

KONCZ

Koncz István

A palánk

1997. november 3.

Ott benn is sárga a kikerics,
és fázósan remeg a törékeny
gólyahír, kis fejét oly félve
emeli.
A palánkon belül ott a kert, -
maga a palánk régi, régi,
s emlékezet óta düledez.

Ha jő a nyár, s a réten már
léha pitypang játszadoz,
az árnyék hódolva - törten
előre,
- fakó lovon marcona vitéz, -
a palánk tövén, mese és sírás
bukdosva, játszva messze fut.

Korán áradt a folyam,
tündért kísértve kotyog a komp
(gazdák, kertészek, csőszök,
s a kert a palánkon túl),
a szél zörögve rászól, - vinnyogva
bókol a fűz, madár röppen,
s a palánk áll, áll közte, közte:

a tájnak.