Már
kapható
SZABAD ÁLLAT
című
számunk!
ISSN 1588-0621
ISSN 1215-7546
2025.
Domonkos István
A MI UTCÁNK KÖLTŐJE
1994. április 1.
A mi utcánk költője szereti az utcánkat. Jobban, mint a képregényeket. Jobban, mint a meccseket és a rajzfilmeket. A mi utcánk nem Párizsban van, sem Londonban, sem Rómában, költője mégis odavan érte. Egyszerűen nem tud megválni tőle. Fogalmam sincs, miért rajong költőnk annyira az utcánkért. Poros, sáros, közönséges falusi utca, libákkal, kacsákkal, pulykákkal meg ilyen és ehhez hasonló fölöttébb idegesítő jelenségekkel. Mégsem tud tőle megválni költőnk. Más a helyzet, ha besötétedik. Olyankor jobb, ha az ember fényforrást keres, hogy meggyőződjön, megvan-e még a keze, a lába, az orra. Különben is, ki, mi lehet az a sötétség? Egyszerűen megérkezik, és meglép az ember végtagjaival. Szétszedi az utcát, mint a négyévesek mérgükben a vasútvonalukat, és köd előttem, köd utánam. Hogy kemény háta van, az bizonyos, költőnk néhányszor fejjel ment neki, onnan tudja. És olyan közel merészkedik az emberhez. Mármint a sötétség. Nem fél az semmitől sem. Hiába gyújtasz gyufát vagy tüzet az árokparton, egy-két lépést meghátrál, de az utcából nem lehet kiűzni.
Nagyobb baj az, hogy a mi utcánk költőjének nincs görkorcsolyája. Se kerékpárja. Mégis egész nap mozog. A mi költőnk sohasem áll meg elmélázni. Mindig szalad. Hely van bőven, csak sértetlen lábak kellenek. A mi költőnk nem járt Ázsiában, sem Afrikában, sem Belgrádban, sem Zágrábban, sem Ljubljanában. A mi utcánk költője sohasem evett még ananászt, sem anónát, sem gránátalmát.
A zsíros kenyeret szereti. Meg a krumplipaprikást. Szeret besétálni a főutcára. Mire hazaér, vérhólyag keletkezik a sarkán.
A mi utcánk költője tud úszni. Nyáron félmeztelenül, térdig érő gatyában jár úszni a téglagyár melletti gödörbe (versében tónak nevezi, rákokkal, igazi halakkal van tele). Ez igen. A mi költőnk úgy is tud úszni, ahogy a kutyák, úgy is, ahogy a lányok, úgy is, ahogy maga Tarzán, sőt...
A mi utcánk költője nemrég összekapott a pék fiával. Hogy min? Semmiségen. Két rágógumin. A mi utcánk költője nem a legbékésebb természetű. Szép, kerek, kemény kobakja van. Vastag nyaka. Magostul nyeli le a szilvát, ha van. Szereti a madarakat parittyából (a parittya szót nem kedveli, gumipuska az, vagyis puska) kilőtt kővel eltalálni. De erről mélyen hallgat azután, nem dicsekvő természetű a mi költőnk.
A mi utcánk költőjének legjobb barátja Tóth Tibor, "aki vele néha nagyon kitol". Bélyegeket cserélnek ugyanis.
A mi utcánk költője egy földes konyhában írja verseit. A mi költőnk a kilencedik gyerek a családban. A mi költőnknek nincsenek könyvei. A mi költőnk nem járt francia óvodába. A mi költőnk apja kőműves.
A mi utcánk költője átkozottul szégyenlős. Ha megemlítik a verseit, képes a szomszéd utcáig is elszaladni. A mi költőnk verseit ezért nem lehet megbírálni előtte. Kérésemre mégis kétszer átírta őket. Rövidített rajtuk. Ha megtudja, hogy én is javítottam a versein, meglehet, nem látom többé. Az is megtörténhet, hogy gumipuskából megereszt egy követ az ablakom felé. Pedig nem voltak komoly javítások azok: néhány sort kihúztam, a vers hosszan kígyózó testét versszakokra vagdostam. Talán nem lett volna szabad így cselekednem? Mindenesetre vállalom a kockázatot.
A mi utcánk költője tizenkét éves. Ötödikbe jár. Brasnyó Lajcsinak hívják, és ha valaki megkérdezné tőle, miért ír verseket, valószínűleg azt a választ kapná, amit én: "Mit tudom én!"
A mi utcánk költőjének hat versét választottam ki közlésre. Olvassuk el őket.
Elsétáltam tegnap a faluba
Elsétáltam tegnap a faluba,
kicsi vagyok, még nem figyelek
a lányokra.
Megálltam, újra indultam,
cipőm vérhólyagot tört
a sarkamra.
A kék ég peremén
A kék ég peremén
bárányfelhő haladt.
A tóban estig
mit fogtam?
egyetlen vacak halat.
A rák
Kirepült a vízből,
mint az ágyúgolyó,
rák fogta a gatyám,
egy élő harapófogó.
A legjobb barátom
A legjobb barátom Tóth Tibor,
velem néha nagyon kitol.
Bélyegeket csereberélünk,
foglaltak vagyunk,
mégis sokat henyélünk.
Óhaj
Szeretnék pilóta lenni!
Szelíden ringat a hullám
Szelíden ringat a hullám,
mint anya gyermekét.
Közel a part, tiszta a víz,
látni a tó fenekét.