A KRITIKA KRITIKÁJA,

avagy recept színikritikák írására, avagy a rosszul értelmezett (kényelmes) együttműködés

1965. január 15.

SZÍN: A Dolgozók egyik novemberi száma.

CÍM: Dráma a nagy megpróbáltatás éveiről.

ALCÍM: A szolnoki Szigligeti Színház Novi Sadon

KELLÉKEK: Megjelent kritika és a színlap.

MÓDSZER: Fogd a színlapot, keresd meg az író nyilatkozatát, a rendező vallomásait, a színészek jellemzését, s írd át a kritikádba. (Működj együtt velük, kényelmes, nemde!)

PÉLDÁUL: „Valamennyien olyan időket élünk át, hogy”... (és így tovább, nem több és nem kevesebb, mint 37 soron keresztül következik a színlapról az írónő átvett nyilatkozata).

„Rendező és színész számára egyaránt”... – nyilatkozza tovább a rendező, és idézi a kritikus 8 soron át.

CSAK: a hosszabb idézeteket említettük. Az egy-kettő-három soros még elmegy..., így is a mintegy 250 sorból majd 50 idézet!

AZ ÉRTÉK: (a kritikáé!) hosszú írás, nagy honorárium, kényelem és...

A VESZTES: az olvasó és (csak és már régóta az ilyen esetekben) a „vajdasági” színikritika (van ilyen?)

HOGY EZ MIT JELENT: arról jobb nem beszélni, régóta tapasztaljuk és nyögjük mi meg a színjátszásunk egyaránt.

EGYÉB MEGJEGYZÉS: felesleges (talán csak ennyi: a példa semmi esetre sem követendő).