A KOMERCIALIZÁLT KÖZTÁRSASÁGNAP

Sombor, nov. 29., autóbuszmegálló

1965. január 15.

A dolgozó embernek, a szocialista dolgozó embernek kell a sláger, mert nyugtat, pihentet, felüdít, vélik az illetékesek, ha valaki – állítólag „széles néptömegeink érdekeinek” semmibevevése révén – azt merészli állítani, hogy a sláger, a giccs eme legtömegesebb „szocialista” válfaja olyan messze van a szocializmushoz, mint Mekka Medinához. Ha netán egy en b1oc-szerű slágerundorral vétenénk is a dolgozó ember érdekei ellen, az esetben nem vétünk, ha egy ilyen, kissé talán bogaras ajánlattal fordulunk az illetékesekhez: slágermentesítsék november 29-ét, a Köztársaság napját. Ha e napnak maradt még valami mély, emberi szocialista tartalma – s kell, hogy maradjon –, s nem vált egy szokványos, egyedül a munkaszünet és a kedvezményes utazások miatt érdekes „állami ünneppé”, akkor megérdemli, hogy tartalmához méltóan ünnepeljék. Márpedig a Ka-ta-ri-na, ó-ó-ó-szerű badarságnak, melyet a rádió most sugároz, már andalító, édesbús hangja miatt is a vajdasági giccs netovábbját képviselő énekesünk előadásában és valamely gazdasági vállalat „köztársaságnapi jókívánságaival” spékelve, ugye, kedves illetékesek, nem sok köze van ahhoz a tartalomhoz, melyet a mai nap magában hord és szimbolizál. Ha a “széles néprétegeket” egész éven át naponta slágerrel „nyugtatjuk”, „pihentetjük”, „üdítjük”, miért ne tehetnénk meg egy évben egyszer, hogy az emberi szellemhez nem méltó bódítás-andalítás helyett a tömegkultúra eszközeivel (rádió, televízió stb.) igenis ébrenlétre, az animális jólakottság-megelégedettség mámorát szétzúzó ébrenlétre ösztönözzük? Nem a kézzelfogható gyakorlati eredmény reményében, hanem pusztán azért, hogy a „széles népréteg” rádöbbenjen egy pillanatra, hogy az az ideál, melyet e nap is szimbolizál, nem azonos a mindennapjaink slágeros mizériájával.

Amennyire mizérikus ezt a napot slágerekkel közvetített „jókívánságokkal” ünnepelni, annyira ezeket a „jókívánságokat” avval a Szentséggel tolmácsolni, mely a slágerözönhöz hasonló teherként nehezedik életünkre: az írott reklámmal. „A zombori Zefir Kötöttárugyár nemcsak a legnagyobb, hanem a legnépszerűbb gyárak egyike az országban, össztermelése az idén 1,200.000.000 dinárra rúg, és a hazai piac mellett termékeinek 30 százalékát külföldre szállítja. Zefir kötöttáru kapható a Szovjetunióban, Lengyelországban, Dániában, Hollandiában és Svájcban. Vásároljon Zefir kötöttárut és győződjön meg minőségéről. A KÖZTÁRSASÁG NAPJÁN ÜDVÖZÖLJÜK VÁSÁRLÓINKAT ÉS ÜZLETBARÁTAINKAT” – áll a mai napilapunkban, a többé-kevésbé hasonló intenciójú hirdetés és „jókívánság” között, s csakugyan botfülűnek kellene lennie az embernek, hogy az olcsó, átlátszó pragmatizmust ne hallja ki belőle: a Köztársaság napja csak kisded ürügyként, jó üzleti kulisszaként szerepel e mizérikus „szocialista” bohózatban.