Már

kapható

SZABAD ÁLLAT

című

számunk!

ISSN 1588-0621

ISSN 1215-7546

KONCZ

Koncz István

A költemény emléke

1997. november 3.

Hallgató karthauzi, aki
beszédtől, szótól már mit sem vár,
vénen és némán érkezett idén
hű barátom, szülőm, királyom: a nyár;
fénye, derűje Olümposz egén álom,
vagy káprázat volt hitek, mítoszok
legendás hajnalán.

Ó, az üresen zörgő kalászok perelő neszét
s az eltévedt rigó jajongó panaszát
lobogó sörénnyel nem röpíti
nyargaló Zefir, kitépett nyelvvel
poéta s Pán hallgat,
a nyár még veszteglőn elidőz a tájon,
künn s benn elárvult múzsa bánata virraszt
.
A költemény emléke is kövület csupán,
amelyet nyár s dac nem hevít,
barbár szél söpri Phoibosz feldúlt rejtekét,
hol templom állt a fénynek,
gyalázva vers s a táj
lakájként szolgál részegen
hamis próféták vérgőzös torkán.
Felejtni, mi volt, a véres dáridót
s a végzetet, máglyák lidérces távlatát,
tetemre hívhat az idő, túlélő kárhozat,
igaz szó őrzője nem vijjog szitkokat,
s barbár hadakkal hadba nem vonul...
Mint, aki beszédtől, szótól mit sem vár,
némán cihelődik hű barátom, szülőm, királyom:
a nyár.
1990. augusztus 24.
Híd, 1993/10.