Már

kapható

SZABAD ÁLLAT

című

számunk!

ISSN 1588-0621

ISSN 1215-7546

KONCZ

Koncz István

A cirkusz

1997. november 3.

Arany homokkal hintett, szűzi porond;
csillagdíszű, fényes jövőt tanulni,
lecke lehet az aréna csupán,
kitépett nyelvvel a gladiátor nem
kér kegyelmet, s a sebzett oroszlán
vére szaporán szikkadt, ahogy a jelkép értelme
is változtatja idővel színét és árnyalatát.

Most a poéta hódol! Tele szűr híján, -
s mivel nem babonás, a jós szava
dacára tékozlóan mulat, a
kegy és gazdag fizetség javát osztja
bőkezűn verseivel, - mondom:
minden jutalmat, amire a dicséret
érdemesít, Neked ajánlja fel.

Arany homokkal hintett, szűzi porond,
az idők végzete s Herkules haragja
nem felhőzheti be a hősi káprázat
izgalmas logikáját, s ép bőrrel
kerülhet majd újra a krónika
nemes tanúsága isteni színe elé,
amint a szónok szája íze elpárolog
s csitul a tomboló tetszés.

Hódol a poéta. Nyomatékosan
ütembe szedi jussod, s a hetet-havat,
ahogy kitelik tőle, - az olajfák
bő termést ígérnek, s Bacchus vigad,
néhány keresztre feszített lázadó valami
idegen nyelven üvölt imát vagy átkokat...
az emberforma arányok közt itt
a Cirkusz tényleg örök életűnek látszik