EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2021. augusztus 3. | Hermina, Lídia, Kamélia napjaAKTUÁLIS SZÁM:996303. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

NABOKOV

Hermann Zoltán

Zsövüzékrí (Tatjána levele)

2005. április 4.

Egy történet a nyolcvanas évek közepéről: a hosszúra nyúlt osztályozó értekezlet után hazafelé tartó fiatal orosztanárnőt egy férfi követni kezdte a szentesi éjszakában. Ha az egyre inkább pánikba eső nő balra fordult be egy sarkon, a férfi is; ha meggyorsította, ha lelassította a lépteit, a férfi is úgy tett. Már percek óta kergetőztek így a néptelen utcákon, amikor végül a halálra rémült tanárnő kétségbeesésében sarkon fordult, és sikítva ordítani kezdett, egyenesen a szatír arcába: "Já k vám pisú, csevó zse bóleje!!!..." A szatír állítólag hanyatt-homlok elmenekült, és többé senki sem látta. Legalábbis Szentesen.

(Pusztai Jani nyomán)

Vlagyimir Nabokov Anyegin-fordítása és a Puskin-regényhez fűzött kommentárjai 1964-ben New Yorkban jelentek meg négy kötetben:1 az első kötetben az angol nyelvű verses fordítás, a második-harmadikban a kommentárok, a negyedik kötetben Puskin művének 1837-es, a költő halála utáni első kiadása volt újra olvasható.

Nabokov angol fordítását filológiai és költői szempontból egyaránt bravúrosnak szokás mondani;2 miért is ne volna az? De ki más is próbálkozhatott volna e lefordíthatatlan mű lefordításával? Nabokov szerette a fordítás paradoxonait, s alighanem szerette azokat paradox módon figyelmen kívül hagyni. Miért is kellett tulajdonképpen angolra fordítani az Anyegint? Hogy az amúgy sem túl művelt angol-amerikai egyetemistákhoz közelebb lehessen hozni egy ismeretlen és barbár civilizáció irodalmi önarcképét? Vagy egyáltalán, jelenthettek még valamit az írói kommentárok a hatvanas évek második-harmadik generációs orosz emigránsai számára?3 (És vajon mit mondanak a kommentárok annak az anyaországi olvasóközönségnek, amely csak 1998-ban vehette kezébe oroszul a kommentárokat? A Puskin-mű angol fordítása és az 1837-es orosz változat mindenesetre nem jelent meg a kötetben.)4

E fordítói és "hatástörténeti" kérdőjelek miatt is másképp kell közelednünk Nabokov Anyeginjének köteteihez: nem volna szabad a kommentárokat vagy a régi orosz ortográfia szabályait helyreállító szövegközlést egyszerűen csak úgy olvasnunk, mintha az az amerikai orosz emigráció ideológiai-kulturális önazonosságának alfája és ómegája volna, s még csak nem is úgy, mint ha Nabokov Anyegin-kiadása azért készült volna, hogy a szovjet akadémiai kiadással (Bondi és Tomasevszkij munkájával) szemben az emigráció humanista elitje fel tudjon mutatni egy hagyományelvű Anyegin- és Puskin-képet.

Kétségtelenül, rejlenek Nabokov Anyegin-kiadása mögött efféle szándékok is: Nabokov egyfelől nyilvánvalóan a régi helyesírás miatt ragaszkodott az 1837-es kiadás újraközléséhez. A szovjet Anyegin helyesírása a Nyugatra kényszerült irodalmi ortodoxok szemében a proletár alantasság elrettentő példája volt, s másfelől azért is térhetett vissza Nabokov egy még kommentálatlan ősváltozathoz, mert a leghatározottabban távol akarta tartani magát attól a XX. századi kiadói szokástól, amely minden erejével igyekezett rekonstruálni az Anyeginnek a cenzúra vagy a puskini öncenzúra által megcsonkított, "eltitkolt" IX-X. fejezetét, hiszen az 1837-es kiadásban még töredékekként jelentek meg az Anyegin hátrahagyott stanzái.5 Nabokov ki akarta ragadni a művet a marxista irodalomtörténet agyrémeinek sorából; volt olyan kanonizálódott olvasat ezek között, amely arról szólt, hogy Puskin bizonyosan úgy akarta volna befejezni művét, hogy Anyegin a dekabrista felkelés után Franciaországba emigrál, és az 1830-as párizsi forradalom idején a kis Gavroche balján? - hősi halált hal a barikádokon.

A Nabokov-művek felől nézve azonban leginkább írói módszerének, írói hajlamainak önértelmezéseként olvashatók az Anyeginhez fűzött magyarázatok: pontos képet kapunk arról, mit gondol Nabokov, az író, a XX. századi kommentátor, a professzionális és kreatív olvasó egy klasszikus műről. Nabokovot az Anyeginhez fűzött jegyzeteiben elitista irodalmi ízlése és irodalomtörténészi kutatómunkájának tapasztalatai6 - amelyek az angolszász new criticism irodalom- és szövegközpontú módszereihez erősen kötődtek - egy sajátos intertextualitás-felfogáshoz, valamiféle historical close readinghez vezetik el. A kommentárokban az Anyegin korabeli (az 1820-as évek művelt, az Anyegint folytatásokban olvasó) és a "jelenkori" (az eredetkontextusoktól időben és nyelvileg is elválasztott, hatvanas évekbeli) közönségének viszonya a legfontosabb kérdés. Nabokovot az foglalkoztatja, vajon helyreállítható-e, elsajátítható-e még a hatvanas években az a műveltség, felismerhetők-e azok az irodalmi asszociációk vagy populáris áthallások, amelyek Puskin verses regényének olvasásmódjait 1837 előtt meghatározták. Nabokov "víziója" szerint az Anyeginnek alig van néhány sora, amely ne volna valamiféle reflexió a XVIII-XIX. század fordulójának orosz irodalmi műveltségére,7 arra a többnyelvű irodalmi kánonra, amelyben a Puskin-kortársak, Delvig, Vjazemszkij, Zsukovszkij művei, az orosz szóbeliség, az egyház liturgikus nyelve, az antik irodalmak vagy a német, angol és francia nyelvű olvasmányok azonos súllyal szerepelnek. (S tegyük hozzá, a külföldi irodalom XVIII. század végi oroszországi kánonja más, mint az angol, német, francia nemzeti kánon: az orosz nemesi olvasóközönség legkedveltebb vagy legmeghatározóbb olvasmányai az angol, a német, a francia irodalomtörténetek által másod-, harmadrangú kismesterekként említett szerzők művei.)

Nabokov kontextus-helyreállító szándéka - az egész olvasáskoncepció belső értelmezéseként - akkor mutatkozik meg a legnyilvánvalóbban, amikor akár valamiféle irodalmi perverziónak is nevezhető virtuozitással igyekszik a kommentárokban rekonstruálni Tatjána III. fejezetben olvasható levelét. Tatjána, akárcsak a fejezet mottójának Malfilâtre8 Narcisse című költeményéből származó hőse, Echo nimfa, retteg a visszautasítástól. A tizenhat éves leány vágyaktól, képzelgésektől gyötörve (a mottó szavaival: "Elle était fille, elle était amouroeuse", magyarul "Fiatal lány volt, [tehát] szerelmes"), félálomban, kibomlott hálóruhában ül asztalához, és írja meg Anyeginhez szóló levelét: a korabeli levéletikett minden normáját megsértve, ráadásul franciául és prózában. A verses regény elbeszélője a fikció szerint az eredeti francia levelet nem, csak annak orosz, rímes versfordítását közli az olvasóval (l. a XXXI. stanzát!) - Bérczy Károly fordításában - ezt mondja magyarul:9

"[...]

Im gyenge fordítása csak,

A képnek halvány másolatja;

Zene, melynek becse vész,

Ha félénk kezdőé a kéz."

Nabokov a francia szöveg "helyreállításához" négy fordítást használt fel: Henry Dupont 1847-es fordítását, André Lirondelle 1926-os Anyegin-töredékeit, Jacques David 1946-os változatát az általa szerkesztett, az orosz lírából válogató antológiából és végül - mind között ez a legérdekesebb - Ivan Turgenyev ("Ivan Tourghénief") és Louis Viardot a Revue Nationale XIII. számában (49. oldal), 1863. május 10-én megjelent prózafordítását.10

Viardot és Turgenyev (aki szemtanúja volt Puskin utolsó óráinak, élete végéig a nyakában hordott egy medált, amely a halott Puskin egy hajtincsét rejtette) prózai átültetésére nyilvánvalóan úgy kell tekintenünk, mint a Tatjánától származó fiktív eredeti különös fordítására. Ez volna ugyanis a nem létező francia eredetiből készült francia fordítás; míg a Nabokov által használt többi francia változat egyszerűen "csak" Puskin orosz verssorainak francia fordítása. De más szempontból is érdekes Turgenyev és Louis Viardot szövege: Louis Viardot a kor ünnepelt mezzoszopránjának, Pauline Viardot-nak a férje volt, Turgenyev pedig hosszú évtizedeken át "házibarátként" volt jelen a Viardot házaspár életében, egy házban élt velük, a közös gyermekeket együtt nevelték. Évtizedeken át játszottak egy a regény által be nem teljesített anyegini szituációt: mi lett volna, ha Tatjána igent mond Anyeginnek a VIII. fejezetben, és édes hármasban éldegélnek a herceggel, míg...11 Az sem kizárt, hogy a puskini orosz verzióból visszafordított nem létező levél a Turgenyev-Viardot család szokásos irodalmi fantáziajátékainak egyik különös dokumentuma. A többi fordítás - Puskin Anyeginjének nem csak a Nabokov által használt francia fordításai léteznek - azért érdekli Nabokovot, mert költőietlen, "pontos" fordításoknak tartja őket, Dupontét pedig a régiessége miatt szereti. Dupont fordításának bája nagyjából ugyanaz, amiért a magyar olvasó kedveli Bérczy Károly Anyégin Eugénjét.

Nabokov változata alapvetően Turge­nye­vé­kére támaszkodik (csillaggal jelöltem azokat a sorokat, amelyeket Nabokov egészben vagy részben Turgenyevék prózafordításából vett át):

Je vous écris - en faut-il plus? 12

Que pourrais-je dire encore?

Maintenant, je le sais, il est en votre pouvoir*

de me punir par le mépris.

Mais si vous gardez

une goutte de pitié pour mon malhereux sort*

vous ne m'abandonnerez pas.

Je voulais d'abord me taire.

Croyez-moi: jamais vous n'auriez

connu ma honte

si j'avais eu l'espoir

- ne fut-ce que rarement, ne fut-ce qu'une fois par semaine -*13

de vous voir dans notre campagne,

rien que pour entendre vos propos,

vous dire un mot et puis

penser, penser ŕ une seule chose

jour et nuit, jusqu'au revoir.

Mais, dit-on, vous fuyez le monde

dans ce coin perdu de la campagne tout vous ennuie

et nous ne brillons par rien*

bien que nous soyons naďvement hereux de vous voir.*

Pourquoi ętre venu chez nous?

Au fond d'une campagne ignorée,

je ne vous aurais jamais connu,*

je n'aurais pas connu ces amers tour-ments.*

Ayant avec le temps - qui sait - calmé

l'émoi d'un âme novice,

j'aurais trouvé un ami selon mon cœur

et j'aurais été fidčle épouse

ainsi que mčre vertueuse.

Un autre! ...Non, ŕ nul autre au monde*

je n'aurais donné mon cœur!*

C'est ainsi qu'en a décidé le conseil d'en-haut,

c'est la volonté du ciel: je suis á toi.*

Ma vie entičre fut le gage

de notre rancontre certaine;

Dieu t'envoie ŕ moi, je le sais;

tu serais mon gardien jusqu'ŕ la tombe...*

Tu m'apparaissais dans mes songes

invisible, tu m'étais déjŕ cher;*

ton regard merveilleux me troublait;

ta voix résonnait dans mon âme

depuis longtemps ...Non, ce n'étais pas une ręve;

ŕ peine tu étais entré, aussitőt je te recon-nus,

je me pâmas, je brűlais,

et je me dis: C'est lui!

N'est-ce pas, je t'avais déja entendu:*

tu me parlais dans le silence*

lorsque je secourais les pauvres

ou que j'adoucissais par la pričre*

l'angoisse de mon âme agitée?

Et męme ŕ ce moment-ci

n'est-ce pas toi, chčre vision,*

qui vient de passer dans l'ombre trans-parente

et de se pencher doucement sur mon chevet?

N'est-ce pas toi qiu nie murmures*

avec joie et amour des mots d'espoir?

Oui es tu? Mon ange gardien*

ou un perfide tentateur?*

Résous mes doutes.*

Peut-ętre que tous cela est vide de sens

et n'est que l'égarement d'une âme novice,

et tout autre chose m'attend...

Mais s'en est fait. Dčs ŕ présent*

je te confie mon sort.

Je verse mes larmes devant toi,

j'implore te défense.

Imagine-toi: je suis seul ici;*

personne ne me comprend,*

ma raison sucombe,*

et je dois périr en silence.

Je t'attends: d'un seul regard

viens ranimer les espérances de mon cœur...*

ou bien interromps le songes pesant

d'un reproche, hélas, mérité.

Je finis. Je n'ose relire.*

Je me meurs de honte et d'effroi.*

Mais votre honneur me sert de garantie -

je me confie hardiment.*

A Nabokov-féle rekonstruált levél nem az irodalmiasságon, a "megcsináltságon" keresztül igyekszik megjeleníteni azt a "zenei" tökéletességet, pontosságot, amit a Puskin-szöveg elbeszélője a nem létező Tatjána-levélnek tulajdonít. Éppen ellenkezőleg. A levél banalitással, közhelyességgel, rossz, tanult franciasággal álcázott, elleplezett lélektani motivációja, indítéka az - lásd még Tatjána lenge ruháját -, ami Nabokovot vagy egy kerek évszázaddal korábban Turgenyevéket foglalkoztatja. Mindenesetre igen tanulságos, hogy Puskin korának irodalmi közönsége a levéltitkot fel nem táruló, meg nem ismerhető titokként fogadja el, a posztromantika olvasói azonban tudni és látni akarják, mit kívántak elzárni előlük.14


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.