EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2021. augusztus 3. | Hermina, Lídia, Kamélia napjaAKTUÁLIS SZÁM:996332. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

ILIA TANÁR ÚR

Balázs Attila

Yeats vagy Keats?

(I. M.-nek, M. I. helyett)

Mit kaptam annyi fáradság fejében?
Mindazért, amit benső szóra tettem?
Lám ezt: (...)

2007. április 2.

Úgy is kezdhetném ezt a kis írást, hogy egyszer csak jött ez az ember. Hatalmas csomagot cipelt. Úgy dobta elém, hogy majdnem a lábamra, aztán felegyenesedett, és megtapogatta a derekát.

- Ez a tiéd - mondta kissé később, amikor kibontotta a súlyos paksamétát.

Nem emlékszem már pontosan, Yeats vagy Keats kötetéről volt-e szó a sok egyéb becses kiadvány mellett. Mindkettő zseniális. A fenti mottó egy Yeats-töredék mindenesetre (Donga György fordításában), nem magamra célozva ajánlom, és nem idézem tovább, mert túlságosan tendenciózussá, további kibontakozásában félreérthetővé válik. Ám itt idáig szerintem nagyon is príma (lám, lám, alkalmazott líra!).

Aztán, ha jobban belegondolok, talán nem is így történt egész pontosan ez a szívmelengető dolog. Hanem úgy, hogy e derék, becsületes arcú, első pillantásra is rendkívül szimpatikus, nálamnál, akkori egyetemistánál idősebb, élénk érdeklődésű férfiú az újvidéki bölcsészkar magyar tanszékének a szegediekkel közösen megrendezett diákköri konferenciáján - ahol az idő tájt Csapody Miklós vitte a hangos-ironikus-mókás-anekdotikus prímet -, azon a jó kisokos bulin lépett oda hozzám, egy kis pipaszünetben, és nyújtotta át mosolyogva a két angol nyelvű költő közül az egyiket.

- Tessék, neked hoztam - mondta, felém lendítve szabadon maradt jobbját.

Persze lehetséges, hogy nem csupán az időközben elszállt, elzörgött, elvirágzott, elrobbantott és elfüstölt huszonvalahány, majdnem harminc esztendő miatt nem tudok dönteni a két, számomra egyformán kedves, kitűnő brit dalnok között - egy preraffaelita stílusban festegető, dilettáns ír festőcske vagy egy angol béristálló-tulajdonos nagy sikert arató szemefénye között -, hanem azért sem, mert ez a váratlan mód felbukkant ember mindkét könyvet megmutatta, mondván:

- Tessék, választhatsz, egyik a tiéd. (Mér', a másik kié?)

És akkor most a fene egye meg! Költözés vagy szökés, ki hogy látja, nem fontos, de nekem pechemre itt Pesten, a Király utcában, harmadik otthonomban (némely rosszakaróm szerint: harmadik birodalmamban) van egy Yeats- meg van egy Keats-kötetem is. És egyikben sincs benne, rosseb, hogy hát pl.:

Balázs Attilának szeretettel/barátsággal Ilia Mihály.

Nagymértékben megkönnyítené a dolgom, ha már a választ keresem ily lázasan:

- Ír vagy angol? Az angol vagy az ír?

Ugyanis a kiadás dátuma szerint lehet egyik is, lehet másik is. Ám van itt valami, ami fentebb idézett William Butler Yeats javára igyekszik billenteni az igazság mérlegének delikát nyelvét, míg Keats ezzel tüstént el is vérzik a tények próbakövén. Mármost részemről kellő képzavar után az ítélet így hangzik:

- Tisztelt olvasó, ha maradt még egy kis türelmed, elárulom, hogy Ilia Mihály valószínűleg Yeats verseit nyújtotta át nekem akkor és ott, Újvidéken, a múlt ezred és évszázad hetvenes éveiben, a Katolikus porta és a Sympo-szerkesztőség közelében, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a Keats-kötet angol nyelvű kiadvány.

De ezzel máris az ajkamba haraptam. Hiszen, oh, milyen jó kis idegen nyelvű könyveket lehetett vásárolni valamikor Szegeden ugyancsak! Ott, a Kárász utca sarkán. Ahol a bolt egy kis kukkoló módjára elparavánozott, elspanyolfalazott részéből nőtte ki magát a külföldi kiadványok kissé visszahúzódott, félénk kamaszlányként csak lassacskán kibontakozó részlege. Osztálya, amije. Jó, tudom, Jugoszlávia, átjárhatóbb határok, lazább rezsim, nagyobb zakó, nagyobb arc, minden kapható, szinte minden, annál lényegesen kevesebb, de a Kárász utcában: ott a dolognak külön pikantériája volt. Ott, a sejtelmes Vasfüggöny mögött.

Tudom, azóta van meg nekem dánul Soren Kierkegaard Vagy-vagyának csaknem másfél kilós eredetije, amelyből a mai nap is csak a címet értem: Enten-eller. (Leszűrtem: dánul mindenesetre propellerszerűbben hangzik a választás lehetősége.)

Mármost, bármelyik költőt ajándékozta is ide szeretettel Ilia Mihály nekem rég, azon a békebeli Noviszádon, egyre megy. (A Kárász utcai nyitás később történhetett, megjegyzem.) Mindegy, lényeg az, még ma is emlékszem, mekkora zavarban voltam, holott nem igyekeztem mutatni. Nagyon zavartan örültem.

&

Ezért mondom búcsúzóul, William Butler Yeats egyébként másfelé tartó szavaival élve ismét (A nép c. költemény végéről):

Ám szíven ütve mégis elpirultam,

s most, emlékezve (...) év után is,

pironkodón lehajtom fejemet.

Kedves Ilia Mihály! Akkor most ezennel kihasználom az alkalmat, ha akkor el-mulyáskodtam volna az egyenes és rendes meg-köszönést, amivel anyukám macerált mindig, most ezennel kijavítom.

- Örök, hálás köszönet: NEKED!

P. S. Feleségem nevében is elnézést kérek Tőled meg minden magyar barátomtól, aki sok hosszú, szorgos éven át, erőt és fáradtságot nem kímélve vitte oda hozzánk folyamatosan, ingyen és bérmentve a magyar könyvkiadás jeles példányait, könyveket egyáltalában, akár cekkerben-puttonyban cipelve azokat, esetleges zaklatást, meghurcolást is vállalva, hogy újabban aztán - mintegy puskaszóra - az egészet teherautóra pakoltatta, leplombáltatta, majd egyetlen lendülettel egysze-rűen mind visszahozta. Utánam, az előőrs után ide, a határ eredeti oldalára. Viszont boldogan jelenthetem: az összest. Egyet se adtunk be semmiféle antikváriumba. Mert úgy érezzük, mindegyikük jelent nekünk valamit. A mienk. Még az „objektíve nézve" kissé kevésbé sikerültje is. (De olyat úgyse kaphattunk Tőled, drága Tanár úr! Yeats vagy Keats?)

 


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.