Veszedelem

1965. november 1.

Égarc, szederág, inda, csillan napszem, mögé sötétség,
Cserjehegy, tűzfény, kőből edények, víz, fut fel, tovalebben,
Háncs foszlik, bogár zúg, hangyasereg kél: sötétség,
Zöld, zöld, titkon ülepszik, szárnyal, végül lehanyatlik,
Föld kérge (meztelen) csontosodik, megrezdül, tovalebben –
Félúton megáll: tarkód alatt izzik riadt parázs,
Képe körbe-körbe jár..., elnyúlik, mint tél, majd
Elfeslik szintúgy – sarjából a távolság újraéled
És fenségesen, bozótok ágán ringva kígyózni kezd,
Akár a füst, és lassan kifordul tájékából,
Mutatván minden kocsányon, megelőzvén biztosan
Rengetegben járásodat – – – De fönn a Fiastyúk
Csibéivel elfut, szem elől vész, tán hajnalodik,
És újra nő minden: égarc, szederág, inda,
Csillan napszem, mögötte újra sötétség, cser-
jehegy, tűzfény.