Már
kapható
Tanácstalan köztársaság
című
számunk!
2019.
Petri György
Versek
1979. szeptember 15.
Örökhétfő
Miután a Hétfő
– a szervezők legnagyobb
csodálkozására, sőt, minden
várakozása ellenére –
sikerrel lezajlott:
az apróságok,
akik nem emlékezhettek
már a kedd, a szerda és a csütörtök
fokozódó nehézségeire,
sőt a pénteki
színpompás katasztrófa
is csak annyi nyomot hagyott bennünk, hogy
„durrogtak a staneclik”:
bírálni kezdték
a szabadszombatot,
a virágvasárnapot
(a felnőttek azt sem tudták,
milyen nap van,
együtt haladtak korukkal,
és – korukhoz képest – egyenletesen
kinyúltak).
Csak az óvoda meg a bölcsőde toporzékolt:
hogy miért dobszerda, hogy miért
szerelemcsütörtök, hogy a
kiskedd átcsap nagypéntekbe,
hogy az ezüst- illetve aranyvasárnap
között ésszerű határt
csak a hamvazószerda dinamikus
perspektívájából lehet vonni, és ami
az úgynevezett „húshagyó”
keddet illeti – korántsem hagytak húst, illetve
korántsem hús volt
az, amit hagytak,
A meg nem születettek
undorral figyelték
az egész komédiát,
mondván, hogy minden mondvacsinált,
amíg ezekről az izékről
beszélnek, s nem mondják ki világosan, hogy
hosszabb a péntek
mint a szombat
A felnőttek ezek után
sem tudták,
milyen nap van, de jelentették
a szervezőknek, hogy állítólag
folyton nap van.
A szervezők, a nagy időzavarban,
úgy érezték: tegnap van,
ezért évfordulókkal
kezdtek kísérletezni, ilyeneket
mondtak: „Ma volt 150 éve tegnap”.
Majd áttértek a kerek
számokról az ellipszis számokra,
(holnap lesz 152 éve tegnap stb.)
de az óvodások,
a bölcsődések,
a meg nem születettek
és (sajnos immár)
a felnőttek is
obszcén mozdulatokat
tettek időnyalókáikkal,
homokóráikkal,
telefingták
a korszakalkotó léggömböket,
teleszarták a Telstarokat,
phalliújságokat ragasztottak,
francparenseket és
zölddisznókat hurcoltak
az ezeréves Pillanatnyilag-téren
rendezett Momentánnál, és
egyre azt ordították:
Ma mi van? Ma mi van?
Az örökhétfő bevezetése óta
az Őrökkévalóság- (azelőtt Pillanatnyilag-)
téren ezeréves
gyeptéglák zöldellnek
élőképek körül.
Harangvirágok, tölcsérikék
harsognak: hétfő! hétfő!
Csak a sírkertészek
motyognak maguknak: hétfő, kedd, szerda,
csütörtök, péntek,
szombat, és rozsdás kannáik letéve
a napsütötte temetőn:
vasárnap.
Kropp
(szemelvények egy készülő kropp-breviáriumból)
1. (kropp születése) *
Kropp gépektől és eszközöktől származott.[1] Apja repülőgép volt.
Őt Kropp nem ismerte, mert még a születése (tudniillik Kropp
születése) előtt tisztázatlan körülmények között lezuhant valahol
a hátországban. A kis Kroppot részben anyja nevelte föl, aki ma is
rugósmérleg a Központi Vásárcsarnokban, részben anyai nagyanyja, egy
vénséges vén, agyonlyuggatott gyűszű. A többi rokon – ottógépek és
ilonkagépek – anyagilag támogatták a megözvegyült rugósmérleget, de
Kropp erkölcsi fejlődésében nem játszottak számottevő szerepet. Annál
inkább nagyapa, a mindig harákoló, meghomályosult szódásüveg, akit még a
múlt században gyártottak egy külvárosi szikvízüzemben. Tudvalevő, hogy
a gépek tetszés szerinti gépet tudnak nemzeni, olyat, amire a szülők gon-
dolnak egyesülés közben. Feltéve, hogy a házastársak meg tudnak egyezni
sarjuk kileendőségét illetően. Ha nem, akkor valami meghatározatlanra
kell gondolniuk, például olyanra, hogy legyen a gyerek fémtárgy, legyen
fából, vagy hasonlóra. Az ilyen nászból úgynevezett egyszerű gyerek
származik: ácskapocs, gyúródeszka, hajókötél - ilyesmi.
De ha a szülők makacsul kitartanak ellentmondó elképzeléseik mellett,
annak igen kellemetlen következményei lehetnek. És Kropp nemzésekor ez
volt a helyzet. Édesanyja azt szerette volna, hogy a gyerek tejszeparátor
legyen, mert az egészséges életmóddal jár és kapcsolatban van a vásárcsar-
nokkal. Közben, sajnos ugyanilyen hevesen vágyott arra, hogy logarlécet
foganjon, hiszen melyik anya ne óhajtaná, hogy fia többre vigye mint szülei,
az meg természetes, hogy fiút akart. A férfi ezzel szemben ragaszkodott
ahhoz, hogy a születendő zippzár legyen, mert az volt a véleménye, hogy a
zippzár az elképzelhető legelmésebb szerkezet, ami csak létezik, a legmélyén
azonban egész lényével hitt abban, amire egy gépnek gondolnia nem
szabad; hogy hátha, hátha az ő kis asszonya mégis örökmozgónak ad életet.
Az eredmény lesújtó volt, Kropp különbözőgépként látta meg a napvilágot.
Az alább következő két feljegyzés a kutatók körében „Fakovadosszié”
néven ismert konvolucióból való. Ez 112 lapot tartalmaz, a bal felső
sarokban FAKOVA jelzettel. A jelzetet, feltehetően maga Kropp, gumi
bélyegzővel nyomtatta a lapokra. A betűkészletet sikerült azonosítani;
az 1952-ben forgalmazott „Kis nyomdász szedőjáték” betűit használta.
A két feljegyzés e konvolúció 5. illetve 52. darabja.
5.
Minden reggeli ősmutáció.
Kropp ébred mintha a kő repedezik.
Kropp elkezd különbözni. Viszonyul az ágyhoz.
Csöndes hála és derűs álmélkodás
Járja át szívét; „Nem vagyok azonos”.
Kropp tudatosan megkülönbözteti magát a lepedőtől;
„Idáig Kropp, innentől lepedő. Világos?”
Eljut egészen a k-betűs dolgokig. Még
megkülönbözteti magától (most már így csinálja,
változatosabb) a kulcstartót, a keletbélyegzőt,
a kézibilincset. De aztán belefárad. Még valami
nyugtalanítja.
Mintha mindig eggyel többet látna,
mint amennyi egyszuszra kimondható –
„Látok ott egy házat ” és „Látom, hogy ott egy ház van.”
Vagy éppen fordítva; mintha mindig eggyel többet lehetne
mondani. De hát ez szinte mindegy.
Valamelyikből több[2] van.
Kétely borzolgatja a megnevezés sima tükrét.
52. Konvolúció
Kropp már nem gondolja
A lerágott világon legyek dongnak
Azok a hülyeségek
a maguk idején nem voltak hülyeségek.
Azok a hülyeségek –
hogy „szeretnél-e olyan kicsi
lenni, hogy elférhess a belső zsebemben?”
Csak hát most már mint lukas fogak
véres tamponok közül.
A vödörből.
Egykor; kellékei egy kisfiús mosolynak.
Meg az is, hogy a „lét
határozza meg a tudatot”.
Ez se volt hülyeség, egyáltalán nem
a maga idején.
A lap alján Kropp kézírásával; Valamit, ami hitoktatók és
úttörövezetők számára egyaránt
A maguk ideje.
A maguk ideje. Hát igen.
* Kropp egyik genezis legendája. A szöveg Kropptól származik.
A félrevezető egyes szám harmadik személy az önéletírásban természetes magyarázatot talál Kropp szerencsétlen születésében; szervileg nem volt azonos.
Az már csak részben tisztázott, és a rejtélyre hiánytalan magyarázatot valószínűleg soha nem fogunk kapni, miért adott be az évek során 36 különböző születésmitológiát a MÉH-vállalat munkaügyi osztályára, ahová mindannyiszor megfigyelői munkakörbe való alkalmaztatásért folyamodott. A dolog annál is érthetetlenebb, hogy tudakozódásunk szerint a MÉH-váilalatnál ilyen munkakör nem létezik, és Kropp a MÉH-vállalat egyébirányú alkalmazásaira soha nem válaszolt, viszont kérelmét a csatolandó genezis-legendával rendszeres időközökben beküldte a vállalathoz. (A közreadó jegyzete)
[1] Vagy származik? Nagy kérdés, hogy az ember egy ízben származott-e, avagy folyton származik. Tevőleges vagy szenvedő jellegű-e származni? Elmúlik-e az, hogy az ember származott? Halálunk után továbbra is származunk-e? (Kropp jegyzete)
[2] Az aláhúzás zavarbaejtő. Ha kurzivált szóhoz ér az ember, megpróbálhat vicsorogni a szó elolvasásának tartalmára vagy megfeszíteni a bicepszeit. Miről van szó? Hogy egyes szavak jobban oda vannak írva (odább vannak írva: pda vammal orvúbba;) Talán leginkább a szájpadlás erőltetésével lehet valamit inkább gondolni. (Kropp jegyzete)