Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

15. évfolyam 168. szám

Püspök Lea

Versek

1979. április 1.

puszta

amilyen sivár ez a poros vidék –

úgy szavalnék én

üres szájjal vigyorgok

e kiégett tájra

szavaim senki sem hallja

a földre vicsorítok

és libaszarban topogok

mert tovább nem juthatok

csak a pusztán szavalhatok

félelem

miért félek én

mikor zuhog az eső

fekete macskák néha feltűnnek

de ha nincsenek bent

akkor is árnyék suhan el

miért félek így este

mikor esik az eső

és a fehér szita

meglebben az ablakon

miért félek én este tízkor

mikor ránézek az egyik macskára

a másikra

harmadikra

negyedik már nincs –

ötödik nem is volt

miért félek este tízkor

ha ráképzelem a lebegő szitára

azt az ötödiket

ha mégis volt

zuhanunk

ebből a kavargásból

egyszer elmenni

befészkelni magunkat

a zöld meggyekbe

beburkolózva –

védetten mindentől

alátétet hozott

pedig puhán is tudok írni

a létrán

a lyukacsos betonon

még a zöld meggyekben is

ha egyszer leszakadna a terasz

velem s négy macskámmal

zuhannánk –

utánunk a sok zöld meggy

bele a betonlyukakba

pók

az egészben az a furcsa

hogy saját magukat feszítik ki

mindegy mi közé

és hova

felfeszítik magukat

és nem szenvednek

sőt –

nagyon is boldogan élnek –

kifeszítve