EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2023. január 30. | Martina, Gerda, Jácinta napjaAKTUÁLIS SZÁM:1125134. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

15. évfolyam 168. szám

Tamkó Sirató Károly

Versek

1979. április 1.

 

csak

egy

danyi magdolnának

Dante nem volt kettő

Picasso sincs három

Én is - sajnos - csak egy vagyok

történelmi véletlenek

ismeretlen rugójú eredője:

egy vakmerő életfutam!

Ki tehet róla

hogy már

kilencéves koromban a múlt kultúrák alapjaiból

csak öt lerágott csonthalmazra

leltem tizennégy évesen a futurizmusért küzdöttem

tizennyolc évesen eljutottam a XX. század irodalmi

holtpontjára

és megkezdtem a síkvers-konstrukciókat

húszévesen már az öt-érzékszerv-művészet partitúráin

dolgoztam

és elválasztottam

az euklidészi művészeteket

a nem-euklidészi kontinenstől, egy új világtól

amelyért Bolyai is küzdött

harmincévesen Párizsban – 56 soros Manifesztumom

törvényéhez csatlakoztak az új művészek legna¬-

gyobbjai...

ma pedig, kétségtelen, hogy a fejlődés igazolt!

 

Ki vágtatott még a holnapba így?

-Senki!

És itt jön a tragédiám:

mikor a gócfertőzés, a közel-vakság és a nyomor

leszívta rólam az életerőt

és Párizsból hazarogyandó lettem

akkor

senkit sem tudtam a helyemre

az új művészet vezérlő lelkének

kikönyörögni a világból

mert mindenki:

költő festő szobrász térművész

csak a saját életmű-szakaszát látta

– a  nagy egészet

a művészet-fejlődés óriási szintugrás-egészét

-senki!

S így

bár haladt minden tovább, amerre haladnia kellett

a költők – rajzoltak

a festők – domborítottak

a szobrászok – térkonstrukciókat kreáltak és

motorizáltak

sőt megkezdődött – a „tér-éltetés művészete” is

mégis

a nagy egészből

az emberiség ma sem ért még semmit:

mi ez?

mi lesz belőle?

és hová tart mindez?

 

Nincs rend

nincs cél

nincs értékmérő

 

csak zűr van

zűr

káosz és

tohuvabohu

az avantgarde-művészetek világában

(akárcsak az atomsúlyok közt volt a

Mendelejev táblázat előtt!)

 

De az én Manifesztum-törvényem

rendet teremtett

rendet teremt

célokat tűz ki

és

megmagyaráz mindent!

Ám ezt valakinek

meg kell mutatni még!

Harcolni kell érte!

Ki kell fejteni mind!

De ki tehetné meg - énrajtam kívül ezt?

Hisz az új művészet „kor-lényegét"

új alakzat-özöneit

(amelyeket a régibe nem lehet bekalapálni)

a nagy folyamatot: aTÖRVÉNYT

mely legmodernebb énemmel egy

s az életemből építettem

senki se látja

senki se érzi

senki se érti

csak én!

Nem életügye senkinek

– csak énnekem!

De én egyszer – megmutatom!

Kifejtem!

És küzdök érte!

(Ha sorsom még megengedi...)

Az elrendezett avantgarde-ból

kibontom a nagy ember-jövőt!

 

Mert bármiképpen nevezzék is

nem lehet két jövő a földön

csak egy:

AZ ŰRKOR!

És akkor majd meglátjátok

belsőleg érzitek

az ember újra nagyot ugrott

s az avantgarde folyam

MINDEN ORSZÁGNAK DOLGOZOTT!

Budapest, 1970.

 

 

rengő

töprengő

 

szombathy bálintnak

Ha az avantgarde korlátlan futama

oly kitűnő művészet-elv lett

és oly kitűnő kultúr-irány:

VILÁGVEZÉRSÉG

Franciaországnak

és ha eredményeit

külföldre szakadt magyar hazánkfiainak

magyar földből indult magyar munkáit:

Schöffer, Vasarely, Hajdu, Tóth és mások...

átvesszük, megszeretjük, propagáljuk és

utánozzuk... – 10, 20, 30 éves késéssel

ekként víg világ-elsőkből fájdalmatos után-

ballagókká válunk

 

akkor

rengek rengek töprengek

(és kérdem négyszemközt halkan)

mért nem engedhetjük meg

saját visszaszakadt magyar hazánkfiainak

hogy magyar földből indult magyar munkáikkal

előre vágtassanak

-az élre

és innen

Budapest-Központból szervezzék meg

az avantgarde most már napnál is világosabb

célját:

az Űrkor

Atomkor

Vízöntőkor

új művészeteinek létrehívását

a művészet-forradalmak

levegőben lebegő

SZINTÉZISÉT!

Az én nagy élet-célomat!

Budapest, 1974.

 

helyzetkép 70-90

tóth gábornak

Olvasom

az onogurok 140 költőjének

(a magaméit is beleértve)

havonta 270 versét

micsoda hangszivárvány

égboltjainkon

kirak

felszámol

betakar

összeszűr

letrilláz

visszahúz

variációs szimultán lüktetés.

 

De, mondom

még ha mind zseni lenne is

még ha mind remekmű lenne is

még ha sikerülne is

mélyföldig legyönyörködni magunkat bennük

–mindebből

sosem fog megszületni

vágtató időnk babérja:

 

az atomkor művészete!

Tudom - kell ez.

Mind.

Nyelv ünnep.

Szélességvirágzás.

Világít. Éltet.

 

De mért nem juthat szóhoz

a merőleges is?

Az abszolút új.

Hiszen annak

aki láthallküzdél

ha művész

avantgarde-harcos

ha a történelem feszül ereiben

csak egy lehet a célja:

jövőnk

ma

1970 – 80 – 90 – ben

a dimenzionizmus törvény-vonalán

az új szintézis:

AZ ATOMKOR MŰVÉSZETE. Budapest, 1978.


 


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.