Már
kapható
Tanácstalan köztársaság
című
számunk!
2019.
Joó Ferenc
Versek
1966. június 1.
Érdekes
Váltott az érdekes jegy
nem a lejárt
zajos vagy halkabb képzeletnek
ne féld a gyenge hasznot
vagy épp a kárt
élj mint a latrok
szenvedélyesen
egy-egy örömnek
s ha szekérrel keresnek
ne menj úton
és légy ikon
ha templomban sejt a rend
végesben találj végtelent
láttam az embert
vörös volt apró szemű
megvert
ne említsd hogy megölted érte
egyszer adtál
farkas elé abrak
kés az ablakban
mert az a tág ha krumpliföld...
a váltott mert érdekesebb
szenvedélyesen egy-egy örömnek
s ha szekérrel keresnek
végesekben végtelenek.
Kissé sajátosan
Az eszmék balladája
ha szinte gombnyomásra éled
képek gyúlnak
s az örök ablak bemutat valamit
és feladat
hogy vers legyen a hit
lehet csak bal kezem van
és festék vagy grafit
alaktalan
túl bölcs lehetne
és keresve bár
nem tudnék mit mesélni
csontsugár felel mindenért
öregapáink helyett is
magunk nem látunk igaz szemekkel
okulunk sok holnapért
vigyázzuk ketrecben a múltat
s neszét fújkáljuk
eljövő daloknak versben
versben
versben
s már régen üres óra jár
poéta doctusokra
mégsem jön halál.
Halk ugatás
Miért
hogy az a rongylelkű állat
grimasszal odébbköltözött
mikor versembe ütközött
vénhedő bambasága
s belétől sárga pofáját
igéző keblű dámára derítette
potyára
kit érdekel a rohadt nyavalyás
minden jót kívánok névnapjára
hülye disznó
anyátok ugyanaz lehet
valami észzabáló
ami elszabadult
az ezeréves fáról
megfakult bundában
és lázasan kölykedzett
mint a patkány
s az örökké-fán
újuló őslevelek bomoltak
miért
a lompos csődületben
embert kaparni
a nagy sebben
s az őszinteség felmagzó csalánját
dühös szitkokkal illetni
még ha köpött volna ‒
de csak a száját fancsalította...