Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

De Bello Civili

Szőke András

VBK

1994. március 10.

(Ez az első nap valószínűleg vasárnap, mert ahogy közeledünk Szentes felé a Felszabadulás út felől, az utcák kihaltak, csak egy-két biciklis karikázik a Széchenyi liget felé.

Alkonyodik. A lemenő nap kései sugarai még átsütnek a fák között, bevilágít a Delelő vendéglő műanyag esővédős tetején.

Bent az udvarban lepattogzott tetejű, fémlábakon álló kerti asztalok vannak. Csak két ember ül itt, beszélgetnek Akik már nem bírták a hideget, a Delelő belső helyiségébe, a söntéshez húzódtak. Itt isszák a sörüket.

Zene hallatszik ki, de ez a két kint ülőt nem zavarja. Nem is igazi beszélgetés ez. Egyikük csak mondja - a másik csak hallgat. A Beszélő 40-45 éves lehet, élet-megdolgozta arcú. Markáns tekintet, nagy orr, táskás szemében fáradt szomorúság, kicsit hamiskás, cinikus humorral áthatottan... Aki ért az ilyesmihez, az első ránézésre azt mondhatja: ez az ember optimista. (Ő a Narrátor.)

Közeledünk a városhoz. Szinte kimerevített képek: a Tisza-híd, a strandfeljáró, a Felszabadulás út végén a század elején épített katolikus templom, a Széchenyi liget, mellette a Delelő vendéglő bejárata, a kerítésrácsok, az üres asztalok. Látjuk a két embert egyedül, asztalukat, újra a két embert, a Beszélőt - az arcát. Az arca teljesen betölti a képet.)

Narrátor: Ahhoz, hogy... Ahhoz, hogy megértsd, hogy ezt a csirkehálót miért nem intéztem el eddig, ahhoz én két dolgot el akarok mondani. Két nagyon fontos dolgot... Nem, mert tulajdonképpen egyet, de annak az egynek akkor is van előzménye. Mindegy.. Az egyik az, hogy... Hogy van egy vicc.

A Medve kint ül az erdőben. Vasárnap van, a Medve nézi a fákat, gondolkodik, morfondírozik - a gondolataival elfoglalva... Arra jön a Farkas, és ahogy odaér, kérdezi a Medvétől, hogy: "Medve, van-e halállistád?" A Medve odafordul, a szemébe néz, és mondja, hogy: "Van." A Farkas ettől iszonyúan megijed, és megkérdezi a Medvétől, hogy: "És én rajta vagyok-e a halállistádon?" És mondja a Medve, hogy: "Rajta vagy." A Farkas megijed, remeg a hangja: "Medve, megengeded-e, hogy hazamenjek és elbúcsúzzak a családomtól?" "Persze - mondja a Medve - menj, és búcsúzz el a családodtól." A Farkas elmegy, nagyon siet, aztán visszajön, megáll a Medve előtt, és a Medve bekapja. A Medve tovább gondolkodik, vasárnap van, már estefelé. Csak ül és gondolkodik, és arra jön a Róka, köszön a Medvének: "Szervusz, Medve" - és a Medve ránéz a Rókára, az orrát figyeli - ettől meglepődik a Róka és megkérdezi: "Te Medve, van neked halállistád?" - és mondja a Medve, hogy van. A Róka iszonyúan megijed, de nem mutatja, viszont rákézdez, hogy rajta van-e a Medve halállistáján. És akkor mondja a Medve, hogy: "Rajta vagy." És akkor gyorsan peregni kezdenek a Róka előtt az életének az eseményei, a menekülésen is gondolkodik, de rájön, hogy a Medvével szemben neki semmi sansza nincs, így rimánkodni kezd a Medvének, hogy még utoljára elbúcsúzhasson a családjától, szüleitől, feleségétől, gyerekeitől. A Medve beleegyezik, és a Róka - tán még 10-12 másodperc sem telik el - eltűnik, aztán ott van újra és mondja, hogy elbúcsúzott otthon a családjától, és a Medve bekapja. Még mindig vasárnap van, a Medve még mindig ott ül, és még mindig gondolkodik, és arra jön a Nyuszi. Ő már elég messziről látja a Medvét, amikor közelebb ér, mondja, hogy: "Szevasz, Medve!" A Medve is köszön neki. Már menne is tovább, mikor visszanéz, és kérdezi a Medvétől, hogy: "Te Medve, van-e halállistád?" - és mondja a Medve, hogy van. És akkor a Nyuszi azt mondja, hogy "Te, nem tudnál engem kihúzni a listádról?" - és akkor mondja a Medve, hogy "De, persze!"

(...két korsó sör és két feles barack elindul bentről, a fémpult tetejéről... - barack-szubjektív - közeli. Az elbeszélés folytatódik...)

Narrátor: De nem ez a lényeg, hanem az, hogy az élet, az nagyon bonyolult. Mondok is én neked erre egy példát. Itt, Szentesen történt... Volt egy Ismerősöm, aki elmesélte, hogy egy Ismerősével ez a dolog megtörtént, hogy ismert egy másik embert, egy pasast, aki fönt lakott a Dózsa György utcában, kutyákkal foglalkozott, meg mindenféle mással is, kiváltottak iparengedélyt húskereskedésre, meg női fehérneműkkel is foglalkozott meg piperecikkekkel, de neki a hivatalos foglalkozása vasutas volt, kint dolgozott a MÁV-nál, és ez a pasi, az Ismerősnek Az Ismerőse, aki kapcsolatban került ezzel a pasassal...

(Képek villannak be a Dózsa György utcáról - régi, a század elején épült utca szélén parasztházak vannak, ezek a parasztházak az utca felé néznek, hátul gazdasági épületek vannak, állatok, kert. Nadrágszíjtelkek. Az utca földút, szénásszekereknek kialakítva, vízelvezető árkokkal, akácfákkal.

Egy hetvenes években épült új, sátortetős kockaház. Kapcsolódik egy régi vályogházhoz, mellettük egy újonnan épített, használt vasakból hegesztett "kutyaólrendszer" - benne 10-12 kutya fekszik, alszik, vonít, szuszog, vitatkozik egymással és várja a kaját.

Alaszkai malamutok. Északról származó kutyák, igen vastag bundával. Nagyon dekoratívak és szépek, monumentálisak. Első látásra mégis rémisztőek - nagyobbak, mint a farkasok. Különben emberre ártalmatlanok, szelídek. Csak egymásra és más állatokra veszélyesek.

Pillanatképek: Badár - akiről a beszélgetés folyik - eteti a kutyákat, összevágja a húst, itatáshoz vizesvödröt visz, rácsokat csuk be...)

Narrátor: ...szóval, hogy szavamat ne felejtsem, igyál, de közben megpróbálom gyorsabbra fogni a mondókámat, meg hát pontosítani akarok, hogy értsed, tehát: Az Ismerősöm Ismerőse. Ez egy ilyen pénzügyőr volt, ez ott dolgozott a megyei pénzügyőrségnél, a járási tanács első emeleti részlegénél, és az a pasi összeismerkedett... Nem, hát ő kapcsolatban volt ezzel a másikkal, az Ismerősöm Ismerősének az Ismerősével, az, akiről beszéltem, tehát az, aki ott a kutyákkal foglalkozott. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ugye foglalkozott bugyikkal ez az Ismerősöm Ismerősének az Ismerőse. És ez a másik ürge, a pénzügyes, az nagyobb tételben, mert szeretett volna a feleségének kedveskedni, nagyobb tételben vásárolt neki fehérneműket. Ettől a másik pasitól. És... És hát erről a másik pasiról... Nem, a nevét nem nagyon akarom megmondani... Badár... Hát ez, aki itten ezekkel a dolgokkal foglalkozott, a hús, meg a mindenféle fehérnemű, kutyák, meg a Jóisten tudja még, hogy hányféle pipere meg mindenféle vackokkal, hát ez eleve egy bizonytalan... bizonytalan ember volt, úgyhogy mindig mindenfélébe belekezdett, aztán két hét múlva kiderült, hogy még nem tud részletfizetni, még most megint kölcsön kéne - hát amilyenek általában ezek az emberek, hát ismered, hogy egyről a kettőre nem tudott igazán jutni, de valahogy mindig kievickélt mindenből. Na most ez a pasi, megmondom, vásárolt tőle így... Nem! Vagyis hogy úgy volt, hogy vásárolt tőle nagyobb tételben ruhákat, fehérneműket, viszont cserébe a Badár meg azt kérte tőle, hogy ne pénzben fizessen, hanem Vásárhelyről, a vágóhídról, a kutyák miatt kényszervágott marhákat próbáljon szerezni. És annyit kért a Badár, hogy... Hogy ha már nekifog, hogy ha már ezt megszervezték, akkor, ha lehet, akkor ne csak annyit hozzon már, amennyi a fehérnemű árában kijön, hanem egy-egy ilyen kényszervágott tételt egészében szerezzen meg, hát, természetesen, mondom, több volt, mint a fehérneműk ára, úgyhogy igazából a Badár így tartozott megint pénzzel ennek a... az Ismerősöm Ismerősének.

(A vásárhelyi vágóhidat látjuk, a félegyházi állatpiacot, ahogy Badár alkuszik, marhák és disznók ládákból kinéző fejét, menyecskék cipőjét, amint műbőr kötényben a vágóhídon adminisztrálnak, az üzemi étkezdében a levesekbe merülő kanalakat...)

Narrátor: Na, de hogy szavamat ne felejtsem, a lényeg a lényeg, hogy rátérjek már erre az egészre, hogy ez a pasi, ez a pénzügyőr, ez aztán átigazolt az adófelügyelőséghez, és... Nem volt az olyan nagyon nagy tétel, amivel a Badár tartozott, de akkor is, hát borzasztóan piszkálta a pénzügyőrt, hogy ez az ürge folyamatosan, jó ideje tartozik, és hát beérkeztek az évi adónyilvántartási papírok, mindenki nyilatkozott, hogy mit végzett, mennyit keresett, mennyit fogyasztott, mennyi volt az az évi élete, és hát kezébe került a Badár adónyilatkozata. És úgy érezte ez az ürge, hogy ez kapóra jön. Úgyhogy majdnem úgy olvasta ő, mint egy kalandregényt, iszonyú izgalommal, hogy hol tud belekötni.

(A Mesélő szájához emeli a korsót, csorba széle alatt aranylón süt át a fény. Kezével letörli borostájáról a habcsíkot.

Bevillan egy pillanatra a visszaforduló pincérnő.)

Narrátor: És ki is derült ebből a nyilatkozatból, hogy azért nagyon sok minden nincs beleírva ebbe a nyilatkozatba, de hát ez, ez teljesen természetes dolog, mert ez mindenütt így szokott lenni. Na most! A pasi viszont elhatározta, hogy pont azért, mert ilyen munkákat végzett, tudta, hogy hogyan kell... Hogyan kell tetten érni, hogy tulajdonképpen, mint egy amatőr... Hogy is mondjam... Amatőr megfigyelő... Mint egy amatőr megfigyelő - hát így adatokat fog gyűjteni... És egy ilyen kis... Arra gondolt, hogy egy kis fényképezőgéppel...

(Chema típusú fényképezőgép monumentálissá nagyított részei és a történethez hasonlatosan ellesett fotók.)

Narrátor: Fényképekkel meg magnófelvételekkel alátámasztott adatgyűjtést fog összeszedni a Badárról, és ezt nyilvánosságra fogja hozni ott a főnökeinél, és azt találta ki, hogy beszökik ebbe a házba.

(Néma képekben az esemény, ahogy mászik be.)

Narrátor: Egyik este bemászott ebbe a házba, ilyen testhez álló, terepszínű ruhát vett föl, meg fölkészült erre az egész műveletre, már akkor jól ismerte a házat - többször járt ott, hogy a Badártól a pénzt visszakérje, és ahogy ugye beszökött a házba, hát a kutyák egyből elkezdtek ordítani, de annyi... Lélekjelenléte is volt, meg nem is jöttek ki a házból, mert a kutyák majdnem mindig így szoktak vonítani - annyi ideje még volt, hogy beugorjon ebbe a kis fészerbe, amiről gondolta, hogy a Badár ott szokta feldolgozni a húsokat.

(Hús- és tárgymakrók.)

Narrátor: Ezekről a húsokról akart ő tulajdonképpen kompromittáló felvételeket készíteni, a feldolgozásról, a hűtőszekrényről, a hűtőben tárolt dolgokról... Meg arra gondolt, az volt a tippje, hogy valószínűleg ebben a melléképületben tárolják ezeket a titkos fehérneműket is. Úgyhogy ezekről mindről felvételeket akart készíteni. Na most az volt az egyetlenegy baj, hogy 5 óra tájban, mert akkor már sötét volt, akkor csinálta mindezt. És hát elérkezett a vacsora ideje.

(Badárék, amint pörköltet esznek...)

Narrátor: A kutyákat etetni kellett, úgyhogy megzavarták az Ismerősöm Ismerősét. És hát nem volt mit tenni, bebújt egy... Volt egy nagy... ilyen nagy kutyatápos zsák, mert arra gondolt... Pillanatok alatt futott át az agyán, hogy talán, ha bejön valaki a helyiségbe, és lehet, hogy elkezdődik spontán a húsok feldolgozása a vacsorához, meg minden, akkor lehet, hogy ezeket a kompromittáló felvételeket most rögtön, a gyanúsítottal együtt el lehet készíteni. Pillanatok alatt elhelyezkedett ebben a zsákban úgy, hogy mindent lásson, de őt ne lehessen észrevenni.

(A következőt látjuk. A két ember ül a kocsma udvarán, már csak a söntésajtón kiszűrődő fény világítja meg őket. (Bevillanó némaképekben látjuk az Ismerős Ismerősét, amint belebújik a zsákba.) Látjuk, amint Badár közeledik a helyiséghez. Mindent, amit elmondanak, néma képekben látunk, de a képekben a NÉMA a legfontosabb, mert ez jellegében, feldolgozásában, kamerakezelésében némafilmes.)

Narrátor: ...na most... Hát bejött... Mindegy, én próbálom ezt azért összefoglalni, bejött. Akkor a zsákba beszorult, nem tudott rendesen felvételeket készíteni, de azért megpróbálta.

(A "megpróbált" felvételeket látjuk.)

Narrátor: És hát az volt a gond, hogy ennek a zsáknak a Badár elkötötte a száját. Nem tudta azt, hogy abban egy ember van, mert akkor valószínű, hogy nem csinálta volna ezt, de hát a lényeg a lényeg: ennek a kijáratát elzárta. És hogy gyorsan felpörgessem az eseményeket, itten minden pillanatokon belül következett be, mert kiderült... Nem itt, hanem majd később, hát hogy... Nem, ezt nem is mondom... Inkább mondom, hogy mi történik... Itten a zsákon belül olyan dolgokat lehetett... Legalábbis így gondolom ezt, ahogy az elmesélés alapján mondták nekem, hát itt szörnyű dolgokat élhetett át ez az ember, ez majdnem olyan lehetett, mint Monte Cristo grófja, amikor a várbörtönből kidobják éjszaka, és belezuhant a tengerbe, vagy... Vagy mint Szent Gellért, amikor legurítják a hordóba, és beleérhetett a Dunába, ugyanezt élhette át ez az ember a táp között, mert nem tudta, hogy mi történik.

(Badár visszaejti a zsákot.)

Narrátor: Csak azt érezte, hogy megemelkedik. És hát utána mindenféle zajokat hallhatott, hogy... Csapódásokat... Furcsa környezeti zajt, országúti zajokat, úgyhogy félnapi élethalál-küzdelem után sikerült neki kiszakítani annyira a zsákot, hogy újra megláthatta a külvilágot.

(Látjuk, hogy a Badár ezt a zsákot felhelyezi egy Trabantnak a tetejére, és két malamut kutyával elindul Szentesről, időnként a zsákon belüli eseményeket is, hogy mit történt Az Ismerősünk Ismerősével, és közben néha egy-egy pillanatra a beszélgetőket a kocsmaasztalnál.)

Narrátor: Ennek a szerencsétlennek borzasztó lehetett ezt átélni, hogy ő ugye azt mondta otthon, hogy "kicsit késik", és látta, hogy egyre távolabb kerülnek Szentestől, nem is tudta, hogy mi történik, ki nem tudott jönni a zsákból, látta, hogy a táj megy el, nyilvánvaló volt, hogy egy autón van, de fogalma nem volt, hogy mi fog történni, hát iszonyú félelem fogta el, de ugyanakkor meg azt mondta, hogy hát amíg él, addig valahogy megoldja a helyzetét, erre nem gondolt, hogy ez fog történni. Na most, hát azt is csak így elmondásból, másoktól tudom, hogy a cseh-magyar határon, amikor odaért a Badár a határhoz, akkor ott kisebb gondok voltak a papírokkal, a vámpapírokkal, nézegették, hogy mit visz a Trabanttal... Mondjuk, a Trabanttal nem volt gond, mert Szlovákiában is rengeteg Trabant van, meg Csehországban is, és a kutyának a papírjait nézték, de az is nagyjából rendben volt, úgyhogy hát továbbindult Lengyelország felé. Na most a lengyel határon is tulajdonképpen rendesen átért, tehát nem volt semmi különösebb atrocitás, de a lengyel-litván határnál kezdett kihagyni a gyújtás. Nem lehet tudni igazán, hogy mi, nem biztos, hogy a gyújtás, de az a lényeg, hogy ott valami gond lett a Trabanttal. És ahogy haladtak egyre jobban be Litvánia közepe felé, ott kellett keresni egy szerelőt, de igazából csak ideiglenesen tudták megcsinálni a kocsiját a Badárnak, úgyhogy a következő benzinkútig úgy tudott eljutni, hogy egy kutyát, az Arnak nevű kutyáját elékötötte a Trabantnak, és egyrészt a kutya általi vontatással, hiszen tudjuk, hogy ezek nagyon erős kutyák, ezek északon, az eszkimóknál is vontatásra vannak használva, és ezek meg jól tartott kutyák voltak, mert hát kényszervágott marhákkal etette őket, úgyhogy ez húzta a kocsit, és hát Badár, ameddig lehetett, tolta. Tehát nagy nehezen, ugye, így egy csomó gonddal, mindennel, meg időnként hát megint ugye, a munkájához kapcsolódóan Badár megint bugyikat cserélt, eljutott Észtországba, egészen föl, Tallinnba, ahol megérkezett a megadott címre. Ezt a zsákon belül nem lehetett igazából érzékelni, tehát az Ismerősöm Ismerőse azt nem tudta, hogy hol vannak, meg nem tudta, hogy mi történt, de azt érzékelte, hogy valahol most megint van egy ilyen pihenőpont, ahova megérkeztek.

(Újra a kocsmázókat látjuk, amint a mesélő föláll, és azt mondja:)

Narrátor: Rögtön folytatom, csak kimegyek pisilni, jövök mindjárt, addig légy szíves, rendeljél már még egy kört...!

(Ezalatt halljuk a kocsmából kiszűrődő zajokat, halljuk az esti város hangjait, látjuk az asztalnál egyedül maradt, fáradtan hallgató embert. És újra bevillannak azok a képek, amiket most a történet miatt, mert hát a mesélőnk elment pisilni, félbehagytunk. De amíg ő odavan, addig ez a történet mégiscsak tovább folytatódik, és látjuk, amint ez az ember, az Ismerősünk Ismerőse éjjel kimászik ebből a táposzsákból, és megpróbál magának valami búvóhelyet keresni, látjuk a Badárt, amint másnap reggel elkezdi járni a várost, Tallinn régi városrészében járkál, ahol XIV. századi Hansa-mesterházaknak a pincéjében bonyolít le üzleteket, lengyelből hozott kólát, mert Tallinnban 80 forint a kóla egy pohárral, Grúziából kapott fehérneműket, tengeri csillagokat, alkoholt és más egyéb dolgokat próbál cserélni, és amennyire ki lehet venni - mert a mi Badárunk csak magyarul beszél -, ő mindenféle gesztussal a maga módján próbálja megértetni magát a tallinni emberekkel, akik nem beszélnek magyarul, és egy kicsit bonyolítja a helyzetet, hogy Badár ugyan tanult otthon keveset oroszul és egy nagyon keveset szlovákul is beszél, de a tallinniak nem hajlandók megszólalni oroszul - csak észtül beszélnek, és ezen a furcsa keveréknyelven próbál tájékozódni Badár. Láthatóan keres valakit, egy megadott nevet, egy megadott címet keres, de nem találja.

Látjuk, amint Badár az óvárosban egy régi ház pinceablakszerű lejáratában egy kocsmába megy le, és egy ottani jellegzetes italt, a Vana Tallinn nevű italt vásárol fel nagy mennyiségben. Ez egy édeskés ital, neve szerint: Öreg Tallinn.

Közben visszaérkezik a WC-ről a mesélőnk, és folytatja a történetét...)

Narrátor: Tehát... Hogy szavamat ne felejtsem, a pasi, az igazából, ahogy... Hát így magyarul meg félig oroszul meg kézzel-lábbal próbálja magyarázni keresés közben azoknak az embereknek, akikről sejti, hogy tudnak valamit arról a pasiról, akihez ő jött, próbálja elmagyarázni, hogy ő kutyát fedeztetni jött. Tehát az Arnakot azért hozta ki ide Tallinnba, mert egy sokkal fajtisztább egyedet remél, hogy tud fedeztetni. Ugyanis a Badárnak a legfőbb gondja az, hogy ennek a kutyaállománynak, ami Magyarországon van, ennek nagyon behatárolt az itteni variációs lehetősége, mert nem olyan sok tenyésztő van, akinek ilyen kutyái vannak, és ezeknek a kutyáknak az eladási értéke annál jobban nő, minél szebb egyedekkel pároztatják őket. Na most ezt a Badár megpróbálja elmondani szlovákul, megpróbálja elmondani oroszul, magyarul és gesztusokkal, hogy ezek az észt emberek megértsék... Ezt azért... Ezt azért... Ez azért egy nehéz dolog. Közben persze a másik, az Ismerősöm Ismerőse is elég nehéz helyzetben van, mert ő meg hát megpróbál egyrészt elvegyülni az észtek között, másrészt hát megpróbálja szemmel tartani az egyetlenegy támpontját ahhoz, hogy megtudja, hogy hol van, vagy hogyan tud esetleg visszajutni Magyarországra, hát a Badárt megpróbálja szemmel tartani. Azonkívül hát gyűrűzik, egyre jobban duzzad benne az az elégedetlenség, az az elfojtott méreg, az a komplexus, ami egy apró vásárlás miatt, a tehéneladás és a bugyik vásárlása miatt ilyen nagy problémába keverte. Merthogy ő ugye most itt van. Ő még nem tudja, hogy Észtországban, de hát itt van Észtországban. Ahhoz képest, hogy ő két fényképet akart csinálni a Dózsa György utcában, és egyetlenegy magyar ember van, akivel kapcsolatot tudna teremteni, de hát vele meg pont nem lehet, mert... mert hogyha vele kapcsolatot teremt, akkor vagy lebukik, vagy saját bizonyítási eljárását nem tudja végigvinni, úgyhogy ezért egyrészt szemmel követi a Badár minden lépését...

(Látjuk az éjszakai Tallinnt, sok-sok kóbor macskát, a városi Köztisztasági Szaunát, ahová Badár betér, a Sport Hotel megrepedt tetőüvegeit, melyen besüt az észt hold, Badárt, ahogyan "árva"-rákot eszik.)

Narrátor: ...másrészt megpróbál, amennyire lehet, alkalmazkodni az észt életkörülményekhez. A másik nagy problémája pontosan az, hogy őneki egy olyan felesége van otthon... Vagy hát benne az is felvetődik itt, hogy "volt" - de azt is tudja, hogy ő a világ legeldugottabb zugába nem tud elmenni úgy, hogy ha bármi gond van, akkor a felesége a végén ne találja meg, úgyhogy mégiscsak azt kell hogy mondja, hogy felesége "van" , aki otthon van, és a felesége miatt neki valahogy telefont kell találni, vagy valahogy legalább azt a látszatot kell kelteni, és arra ki kell találni valami indokot, hogy ő miért nem ment haza este, és azt pedig semmiképpen nem lehet megtudnia a feleségének, hogy ő valójában egy kicsit távolabb, Észtországban van és megfigyelést végez. Hiszen a felesége rögtön elsőre nem arra gondolna, hogy ebben a dologban munkaköri kötelesség, hanem hogy nőügy. Úgyhogy ez a három dolog van, ami borzasztóan izgatta az Ismerőst: a Badárt megfigyelni, észtté válni, és azonkívül a feleségének valamit kitalálni, hogy most miért nem ment haza, tulajdonképpen elhitetni vele...

(Az Ismerős Ismerőse Tallinnban a Petri-pizzástól telefonál, kezében egy pizzával, a pizzériában közben nyújtják a tésztát...)

Narrátor: ...hogy ő most otthon van és a kenyérgyártól beszél, de a felesége nem tud odajönni a kenyérgyárhoz - szóval valami történetet ki kell találnia. Megpróbálja ezeket a dolgokat napirendi pontként meghatározni... Vagy megpróbálta, én úgy tudom, legalábbis azt mondták, hogy megpróbálta összefogni magát, és első napirendi pontként azt találta ki, hogy ő is, mint egy véletlenül odakeveredett kutyás, egy kutyával fog kapcsolatot teremteni Badárral. Úgyhogy... Tallinnban nagyon sok kutya van. Rengeteg macska - egy kicsit több a macska, mint a kutya, és egy ilyen kóbor kutyát próbál ő befogni, hogy mondjuk, egy pár napi odafigyeléssel, segítséggel a kutyát esetleg fajtisztává varázsolhassa.

(A kutyaelfogás képeit látjuk, az üldözést, az utcákat: Tallinn óvárosi része összeér a már düledező panelházakkal. Ikarus buszokat látunk, melyeknek egy része szét van szedve, régi Pobeda, Warsava autókat, amelyekkel itt még értelemszerűen közlekednek - közöttük időnként egy-egy Rolls-Royce és egy Chevrolet húz el. Míg végül az Ismerős Ismerősének sikerül elfognia egy kutyát.

Bevillanó képekként látjuk, hogy a két beszélgető, a Narrátor és aki őt hallgatja - már eléggé fáradt - egy másik kocsmában ülnek újabb sörök mellett. A Narrátor megint kimegy pisilni.

- Tallin: az Ismerős Ismerőse megpróbál telefonhoz jutni, de ott ez nem olyan egyszerű.

- Szentes: visszajön a Narrátor és...)

Narrátor: ...hogy nagyjából összefoglaljam ezeket a dolgokat, mert nagyon hosszúra nem akarom nyújtani, olyan helyzetben érzi magát az Ismerősöm Ismerőse, mint... Nem tudom, mondtam-e neked azt a viccet, hogy a Parasztgazda megy hazafele a kukoricás melletti földúton a kehes lovával. A kukoricásból kijön a Tündér, összetalálkoznak, és mondja neki a Tündér, hogy "Te, Parasztgazda, ha akarod, én három kívánságodat teljesítem!" - És mondja a Parasztgazda, hogy "Nem lehetne, hogy e helyett a szekér helyett egy gumikerekűs kocsit kapjak, mert ez már annyira szar, hogy jó lenne, ha lenne egy gumikerekűs kocsim...?" - és hirtelen gumikerekűs kocsija lesz! Gondolkodik a Gazda: "Nem lehetne, hogy e helyett a kehes ló helyett egy rendesebb lovat kapjak?" - és egy gyönyörű szép muraközi lovat kap, mire tovább gondolkodik: "Nem lehetne, hogy kapjak egy kecskebékát a ló fejére?" - Hát a Tündér nagyon meglepődik, és megkérdezi, hogy miért. Mire a Gazda: "Most már van egy gumikerekűs kocsim. Van egy jó lovam. Most már mégsem mondhatom én a lónak, hogy Klklkl...!" - Nahát, ugyanebben a hangulatban érezte magát ez az Ismerősöm Ismerőse is, és hát egyrészt próbálta megoldani ezt a telefonügyet, próbálta a felesége előtt magát valahogy kimosakodni, aztán végül is az lett, hogy összeakadtak evvel a Badárral, de aztán ez a korcs kutyája, amit szerzett, amivel úgy akarta, hogy találkoznak véletlenül egy kocsmában, az az utcán teherbe ejtette a Badár kutyáját, aki egy fajtiszta gyönyörű szép kutya volt, és ebből iszonyú botrány és bonyodalom lett, és hát az Ismerősöm Ismerőse megpróbálta magát úgy kimosni ebből az egész ügyből, hogy megígérte Badárnak, hogy szerez marhahúst, úgyhogy elment tehenet lopni. Csak nem számolt azzal, hogy Észtországban elég nagy vadszarvasok vannak...

(Látjuk a szarvast, amint átmegy az úton egy kocsi előtt, és kétszer magasabb nála...)

Narrátor: ...ilyen rénszarvasok, aminek a háta közepe, az egy átlagos ember magasságánál még két fejjel nagyobb. És egy ilyen szarvastehén lopás közben egy tanyára űzte az Ismerősöm Ismerősét, ahol valahogy... Mégiscsak egy eléggé talpraesett ember volt, megpróbálta kimosakodni magát ez az ember, és ott védelemre talált egy egyedül élő özvegyasszonynál.

(A tanya, az özvegyasszony, a tyúkok, a tehén, a házban ágy, lámpaoltás...)

Narrátor: És ez az özvegyasszony segítette végül is úgy ki pénzzel, meg hát tehenet is kapott tőle, meg volt telefonja is a tanyában, hogy időlegesen valahogy helyreállt az Ismerősöm Ismerősének a helyzete. És úgy próbálta oldani ezt az egész dolgot, hogy hát egyrészt a tehenet átadta váltságdíjként a kutya teherbe ejtése miatt Badárnak, másrészt megint túlfizetés történt, és ezért hát abban állapodtak meg, hogy a Badár viszont a már összegyűjtött fehérneműkészletet adja át az Ismerősöm Ismerősének...

(Trabant bugyikkal vissza...)

Narrátor: ...aki végül is megpróbálta otthon úgy korrigálni a dolgokat, hogy két mázsa orosz és ukrán és litván melltartót, bugyit és babydollt és műanyag hálóinget vitt haza a feleségének. Ugyanakkor egy olyan mély barátság szövődött köztük - a Badár és az Ismerősöm Ismerőse között, pedig ellentét volt, ami elindította őket, hogy egy kocsmában, ahol végül is leültek és ezeket a dolgokat átbeszélték, Badár elárulta az Ismerősöm Ismerősének, hogy ő Alaszkába készül, mert az ÁJDITÁROD nevű versenyre (ez egy világverseny, ahol kutyaszánhajtók versenyeznek), ő erre a versenyre készül, és ő innen továbbutazik, úgyhogy az Ismerősöm Ismerőse azt a maradék pénzt is, amit kapott az özvegyasszonytól, azt odaadta neki, annyit hagyott csak meg magának, hogy busszal vissza tudjon majd menni innen Tallinnból Budapestre, majd Szentesre. És hát Badár hajóra szállt.

(Tallinn-Helsinki komp.)

Narrátor: Az Északi-tenger szélén búcsúztak el.

(Tengerpart. A lemenő napot látjuk.)

Narrátor: Már tulajdonképpen a távolodó hajó látszott csak, és ahogy egyedül, az ő saját, Tallinnban fogott kutyájával az Ismerősöm Ismerőse áll. És ő visszaérkezett ide ezzel a kutyával, akinek még kint Tallinnban sikerült szerezni egy olyan pedigrét, hogy ez egy eredeti tallinni kutya, amitől két éve speciálisan Magyarországon csak Szentesen található ez a fajta kutya, és ezt most már egész drágán az Ismerősöm Ismerőse tenyészti. Eljött az adófelügyelőségtől, és itt az Ady Endre utcában nyitott egy fehérneműkereskedést abból az áruból, amit hazahozott.

(Az Ismerős Ismerőse áll a volt borbélyüzlet bejárata előtt.)

Narrátor: Annyit még megtudtam, hogy mostanában ő egyedül él, mert a felesége tényleg utána tudott járni a dolognak, és utánuk is ment Tallinnba - egészen addig, hogy őket elérte a tenger partján. Iszonyú dühvel követte, üldözte őket. Véletlen folytán a felesége fölkerült erre a hajóra, ami Alaszkába indult...

(A Feleség áll a hajón, haját fújja a szél...)

Narrátor: ... és valószínű, hogy az Ismerősöm Ismerősének a felesége, az most Alaszkában van, tehát legalább két évig még, amíg ezt az üzletet az Ismerősöm Ismerőse tudja csinálni, ezt a fehérneműüzletet, addig nem lesz gond. Hát kérdés, hogy két év múlva mi fog történni...

(A Petőfi étteremben látjuk a beszélgetőpartnereinket, kevés lámpafénynél, a háttérben egy éttermi zenekar lassú zenét játszik. Itt is már szinte csak ő és a pincérek vannak, zárás előtti idő.

A kamera a Narrátor arcára közelít...)

Narrátor: Én azért akartam ezt az egészet elmondani röviden, hogy az élet ugye nagyon nagy dolog. Rengeteg olyan váratlan esemény van, hogy az ember, amikor elindul, elkezdi az életet, akkor ezt nem is gondolja, mert azért ebben nagyon sok szépség is van, nagyon sok báj, de hogy vigyázni kell nagyon, meg mindig talpraesettnek kell lenni. Nekem fölajánlotta az Ismerősöm Ismerőse, hogy szálljak be ebbe a kis vegyes vállalatba. Tulajdonképpen a festéssel tudtam volna én, meg a lambériák elkészítésével beszállni, és akkor egy olyan 20-25 százalékkal tudnék én is részesedni ebből a dologból, és hát én azt akartam tőled kérni, hogy ha kölcsön tudnál adni egy olyan húsz, húsz... 20 ezer forintot, vagy... Hát jó, tudom, hogy te is nehéz helyzetben vagy, de legalább... Legalább... Legalább akkor a hengereket... Az etetőt, a hengereket, a hatos létrát, meg a műanyag vödröt, hogyha... Most eszembe is jutott, hogy tulajdonképpen az se kell, nem, nem is kell, mert, mert kapok én, megkapom én ezt most a jövő héten, a szerszámokat... Hanem csak arra gondoltam, hogy ha esetleg... Hát szóval meg vagyok szorulva, háát... Nem tudnád kifizetni ezt a ... ezt a cechet... Legalább ezt a délutáni... Onnan a Delelőtől ezt a pár sört... Én... Én a jövő héten visszahívlak...!

Másik Ember: Jó...! De a csirkehálóval is tartozol...! Meg két barack és két korsó...

(Látjuk, amint az üres Petőfi étteremben ez a két ember ül: először a Narrátor arcát, amint nézi a vele szemben ülőt, lassan távolodik a kamera, már a holdfényben a Széchenyi ligetet, a Delelővel, a Felszabadulás utat, már csak a városka sziluettjét a katolikus templommal, a sziluettjét és az éjszakát...)