Új folyóiratok

V. T.: GLEDIŠTA, Június/július

1965. augusztus 16.

A Gledišta májusban nagy érdeklődést keltő tudományos összejövetelt szervezett A társadalmi fejlődés irányítása a szocializmusban címmel.

A kérdést sokan és sokoldalú megvilágításban vitatták. A folyóirat június/júliusi számában megjelenő írások elsősorban a filozófia és a jogtudomány területéről közelednek a problémához. (Dr. Mihajlo Marković: A társadalmi fejlődés irányításának feltételei és lehetőségei a szocializmusban; Dr. Jovan Đorđević: A tervezés elméleti és alkotmányjogi kérdései Jugoszláviában; Dr. Najdan Pašić: Irányítás és tervezés mint önigazgatási társadalmi folyamat; Dr. Andrija Gams: Társadalmi tulajdon és társadalmi irányítás; Dr. Radomir Lukić: A jog mint a politika eszköze: Ramiz Crnišanin: Néhány társadalmi tevékenység irányítása a kommunában.)

A tanulmányok külön értéke és érdekessége, hogy a problémát a jugoszláv gyakorlat alakulása legújabb fázisának vonatkozásaiba helyezi.

Dr. Mihajlo Marković az irányítás jugoszláv feltételeit analizálva megállapítja, hogy ellentétben állnak még: „...a szerep, melyet ráruháztak minden közvetlen termelőre és ezeknek tényleges képessége, hogy megfeleljenek szerepüknek.” Marković hangsúlyozza azt is, hogy az irányítással foglalkozó külön tanulmányágak nálunk nagy részt fejletlenek, sőt ismeretlenek. Tanulmányának befejező részében a globális és részleges tervezés viszonyáról és a tervezés különböző szintjeiről ír. A központi tervezés antidemokratikus és szabadságfosztó velejáróinak túlhaladását abban látja, hogy a központi szervek nem etatisztikus, hanem felső és legfelsőbb önigazgatási szervek lesznek. Az utóbbi gondolatot fejleszti tovább dr. Jovan Đorđević. Az alkotmányból kiindulva a tervezést mint az önigazgatás függvényét fogalmazza meg. Ez a terv debürokratizációját, társadalmasítását jelenti és feloldását a rendelkező és végrehajtó, a „makro-„ és „mikroszocializmus” közti ellentéteknek. Dr. Najdan Pašić is a tervezés, irányítás és az önigazgatás szimbiózisát helyezi vizsgálódásainak középpontjába: Jacques Ellul-lel vitázva bizonyítja, hogy a terv nem szükségszerűen antidemokratikus eszköz – nem antidemokratikus az önigazgatás keretei közt. Dr. Pašić kvalitatív különbséget lát az állam tervező funkciója és a tervezés mint önigazgatási folyamat közt. Arra a kérdésre válaszolva, hogy a jelen pillanatban milyen erők képesek egybehangolni az önigazgatás különböző szintjeinek és alanyainak tervező ténykedését, dr. Pašić ismert tételekre tér vissza. Megkülönböztet ugyanis három eszközt: jogi-normatív szabályzást, gazdasági instrumentumokat és a társadalmi-politikai szervezetek befolyását.

Nagyon érdekes problémákat vet fel tanulmányában dr. A. Gams. Gams professzor a tulajdonviszonyból mint alapvető társadalmi-gazdasági viszonyból indul ki és megállapítja, hogy az új alkotmány rendelkezéseiben ellentmondások vannak. A gazdasági szervezetek jogai mellett nincsenek lefektetve a felelősségnek azon formái, melyek komplementárisán járulnának ezekhez a jogokhoz. A törvényhozó szerint a termelők közvetlenül használják a társadalmi javakat, mintha a bér-munka viszony már teljesen megszűnt volna – ami azonban még csak hipotézis. Következetes maradva korábbi tanulmányaihoz, dr. Gams szükségesnek tartja a társadalmi tulajdon közjogi és polgári-jogi komponensének világos disztingválását. Írása befejező mondataiban megállapítja, hogy rendszerünk egybehangolatlanságának egyik oka és formája a normativizmus: ,,jogi-normatív rendszerünk olyan fejlődési szintet anticipál, mely társadalmi valóságunkban még nem létezik”.

Dr. Radomir Lukić a jogszabályok alaptulajdonságairól ír, és arról, hogy ezek a tulajdonságok mennyiben befolyásolják a jogi normákat mint a politika eszközét.

Ramiz Crnišanin a kommunák gyakorlatán át figyeli az önigazgatás problémáit.