Túl a házakon elül a szél

1965. november 1.

A domb mögött, hol a széles hajlat visszafordul,
Nagy szekerek élnek,
Lámpásuk nappalból éjbe süt a rúd hegyén;
S ha leállnak a kékajtós magtárak előtt
(sötétben parasztok csoszognak, szél lapoz
a dohány levelein, baglyok surrannak széjjel
sásfonatú, tömör kasok közt)
Hosszat sakkantva mindegyik ajtó kitárul...

S aztán a szekerek rovarhasukkal
Az ajtókon keresztül elindulnak a
Sárga hold felé,
A magasban még egyet-kettőt perdül kerekük,
Zajtalanul, port nem ver –
Majd sokáig minden, minden hallgat,
Köd száll, és a házakon túl
Elül a szél.