EX a facebookon
MEGRENDELÉS / ELŐFIZETÉS
galéria / fórum Galéria Fórum
ÚJ Symposion
EX
Támogatók






PLPI
2021. december 4. | Borbála, Barbara, János napjaAKTUÁLIS SZÁM:1015316. látogató
Aktuális EX címlapajánlás

 

Már

kapható

Tanácstalan köztársaság

című

számunk!

A Gonosz banalitása

Czeglédi András

TÖREDÉKEK

Banalitásról, Hitlerről, Syberbergről

Tóth-Barbalics Istvánnak

1999. május 3.

"Minerva baglya csak a beálló alkonyattal kezdi meg röptét." Jó estét, jó szurkolást. Hitler. Ein Film aus Deutschland. Rendezte Hans-Joachim Syberberg. "77 februárjától októberéig. Münchenben. Ízelítőül: Heine, Brecht, Puppentheater, Gesamtkunstwerk ŕ la Wagner-Hitler, Fassbinder, Kraus, Nietzsche, Pál apostol, Mogadishu stb. Hét óra hosszú, négyrészes nem-film egy nem-személyről.1 Nem előre lejátszott meccs. Ez itt nem a filmkritika helye. Sem elszántság, sem kompetencia. Ráadásul ugye nem-film egy nem-személyről. Egyszerűen csak: e nem-film elgondolkodtatott (istenem, hát van ilyen). Láttam és még mindig látom. "Tudod, hogy soha sincs vége." Mást se tudok. (Minek nincs vége?) Hitlernek nincs vége. Se hossza. Ki Hitler? Ha kérdezitek tőlem, nem tudom, ha nem kérdezitek, talán tudom. Ha már meccs meg szurkolás, akkor Hitler zseniálisan rossz játékos. Igazán multi(p)layer: egyszerre bekk és csatár. No és persze jobbszélső és balösszekötő, de most végső soron nem ilyesmiről szeretnék beszélni. Ad notam sport. A berlini olimpián Jesse Owens, a néger atléta aranyt arany után szerzett. Eltérően a többi, vérvonalát tekintve kevésbé kifogásolható bajnoktól, vele nem volt hajlandó kezet fogni a Führer. Owens vállat vont. "Miért, ki az a Hitler? Mit fut az százon?" Jogos, abszolút jogos. Csak hát olyan nehéz Owensig visszaszaladnunk. Pedig erre lenne szükség. Ad notam "ki Hitler?". Hitler én vagyok (ez a legfájóbb - pardon: legszarabb2 - az egészben), de ez a Hitler persze mindig valaki más. Syberberg nem-filmjének talán legütősebb gondolata a bennünk lévő Hitler. Az elgondolás végtelenül egyszerű - egy hihetetlenül bonyolult műben, amelynél bonyolultabbat elképzelni is nehéz. Mert félre a - tollak, idegenség, ékeskedés - vérrekorder Hitlerrel! Aki egyszerűen csak valaminő rekorder a gonoszság örök emberi versenyében! Syberberg, hah, igen kemény, lágyabb ének nem kell neki: Also nichts von linken KZ-Pornos und Zelluloid-Spekulanten. A holo-giccs elutasításában csak helyeselni tudna neki a történelmi cselekményesítés kérdéseit feszegető Hayden White is, aki a német rendező történész és történelemfilozófus megfelelője. Syberberg mintha fél szemmel állandóan rá tekintene3. White - Friedländer nyomán - "elítéli az olyan történeteket, filmeket, regényeket, amelyek azzal a látszattal, hogy hűségesen mutatják be a hitleri Németország életének legszörnyűbb tényeit, valójában átesztétizálják az egészet, tárgyukat fétisekké, szadomazochista fantáziák anyagává változtatják." Különben is: rekordok/rekorderek jönnek, rekordok/rekorderek mennek, de a Hitler marad.4 A bennünk lévő Hitler részint jelenkép, részint projekció, részint egy hitleri gondolat kiforgatása. KIFORGATÁS: többek - így pl. Albert Speer - szerint Hitlert egyszerre bosszantotta és mulattatta az SS ideológiája, a - megint elő az idegen tollakkal - bestiális északi nonszensz, a tudományos fasizmus, hidegen hagyta a parasztmítosz stb. Ez lehetséges - bár mondjuk éppen Speer kissé érdekelt ebben a beállításban -, több vonatkozásban valószínű. Az viszont biztos, hogy Hitler a kezdet kezdetétől - már a húszas évek Münchenében - előszeretettel dobálódzott a bennünk lévő zsidó fogalmával; hogy a zsidó valójában mindig bennünk van, s ha nem lenne, ki kéne találnunk. Különösen a vége felé - "45 februárjától áprilisáig - többször és igen részletesen visszatér erre, s kifejti, hogy "a szó igazi értelmében és genetikai szempontból nincs zsidó faj ... a zsidó faj mindenekelőtt mentális faj ... mentális faj, ez valami szilárdabb és tartósabb, mint egyszerűen egy faj." Syberberg palinódiája - a bennünk lévő Hitler - ennek szól, de nem csak zsidó viszonylatban. Abban is, persze. Megölted az örök zsidót - olvassák a Hitler-bábu fejére mentális és genetikai győzelmét. Izraelben nem él Karl Kraus, Musil, Kafka, Schnitzler, Altenberg, Friedell, Polgár. De hát a "zsidó" elsősorban funkcionális metafora Hitler számára, amivel modernként5 lehet lázadni nemcsak a modernitással, hanem az egész okcidenssel szemben is - belülről szétverve azt. Ahogy erre többen rávilágítottak: a hitleri gondolkodás ekképpen megszervezi maga ellen a valóságot. Így a bennünk lévő Hitler mint a bennünk lévő zsidó funkcionális metaforájának pendant-ja metaforikus és projektív jelentőségre tesz szert; ha nem lenne, ki kéne találni. Már csak ezért is: Bruder Hitlerhez, ahogy Thomas Mann megfogalmazta, letagadhatatlan, kínos rokonság fűz (vö. ki Hitler?). A kiforgatás valódi értelme az, hogy Syberberg nem megölni akarja benső Hitlerét, hanem megszólaltatni, ami által nem-filmes eszközökkel terapeutikus célt nyújt: Trauerarbeit leisten, a lezárás reménye nélkül. PROJEKCIÓ: Syberberg Hitlere nem külsővé és idegenné tett Hitler. Olyannyira nem, hogy a rendező komoly támadásoknak tette ki magát: nem pusztán ábrázolási konvencióktól szabadult meg, hanem apologéta.6 Ezzel szemben meg kell jegyeznünk, hogy egy pillanatra sem mentegeti a menthetetlent - amiként ez a háború befejeződése óta rendszeresen előfordul -, s nem állítja azt sem, hogy nem is történt meg -, amiként ez az utóbbi két évtizedben divatba jött. A projekció itt Kant folytatása, más eszközökkel. A csináltság, az als ob felfedezése; hogy az emberi megismerés nem leképezés és adekváció, hanem részint teremtés is. Hitler nem rajtunk kívül álló erő; Hitlert - már ne haragudjanak, hölgyeim és uraim, de - megteremtettük, s teremtjük mindmáig. A német rendezőt többnyire nem a "valóságos", an sich Hitler érdekli - ha és amikor igen, akkor a banálisan valóságos, a tükörtojást reggeliző, cikis zoknikat hordó Führer -, sokkal inkább Hitler projektív realitása. Hitler mint Kasperl. Hitler mint Puppe. Hitler mint lárva. Mint képtelen álarc. Mint végső megoldás: Antikrisztus, megváltott Megváltó. Ahol úgy éreznők, hogy a textus túlfeszíti a húrt - Hitler mint kárhozatra ítélt Ábrahám, mint új Mózes -, ott mindig történik valami. Némelyek úgy vélik - így a nem-filmet szerintem termékenyen félreértő Susan Sontag is -, hogy a syberbergi mű alfája és omegája a projekció. Egy biztos: e projekció sajátos, nagyon bensőséges, nagyon német öngyűlölet. Jelenkép: a "bennünk lévő" arra is utal és reflektál, hogy mennyiben vagyunk örökösök. Hát eléggé. Kapunk egy villanásnyit a hetvenes évekből, felsorolásszerűen. Ellenzékieket elmegyógyintézetbe zárni; mindenkire lőni, aki át akar jutni a berlini falon. S persze a nyugatnémet lélektelenség és sivárság. Meg Chile, Dél-Afrika, Idi Amin, Kambodzsa. Mindez ma már nem olyan "érdekes" (leszámítva a korántsem nyugatnémet lélektelenséget és sivárságot); ma más "érdekes". Aztán megszólal a mindent túlélő Hitler-bábu. Köszöntöm a terroristákat és anarchistákat, új híveket szereznek nekünk. Éljen a nőmozgalom, az új rasszizmus. S hogy világszerte, de nálunk a legradikálisabban. Vagy: ha nem az anyaságért vagyunk, akkor éppen ellene, a fő az, hogy győzünk. És mit mond ma mindenki: a munkanélküliség a legnagyobb problémánk, legyőzéséért minden áldozatot meg kell hozni. Mindent? El tudom magyarázni, hogyan kell csinálni. Az előző bekezdés első mondatában a hangsúly a mindent túlélőn van. Ma már nem "érdekes" a húsz évvel ezelőtti politikai gengszterélet, miért lenne az a hatvan évvel ezelőtti? Miért pont Hitler? Ha valaki ma esszét ír vagy (nem-)filmet készít, tehát nem tudományos vállalkozásba fog - nagyvonalúan eltekintve itt az úgynevezett demarkációs problémától, vagyis attól, hogy mi a lórúgás az a tudomány, merre fekszenek a tudományos békeszerződések által rögzített és a tudomány vámszedői által szigorúan őrzött határai -, nem akméját írja, de ír/alkot, és számot tart arra, hogy olvassák/nézzék és dialogice értelmezzék, akkor érdemes zárójeleznie a politikatörténetet. Ez persze nem zárja ki a Hitler-tematikát - hátha valaki nem ismeri: bármi kapcsán lehet dialogizálni -, de azt igen, hogy - ismét csak - adjon Hitlernek egy pofont. Ám Syberberget tulajdonképpen nem izgatja a politikatörténet, az legföljebb háttérként szolgál nála. Nem-filmjének éppen azért volt komoly recepciója - nem nálunk és nem is Németországban -, mert a történeti Hitleren túlmutató (előre és hátra) Hitler-jelenség érdekli. Valahol valaki megjegyezte: Syberberg rá akar venni minket, hogy vegyük végre komolyan azt, amit Hitler mondott - hogy a nemzetiszocializmus micsoda kulturális forradalmat és szellemi katasztrófát jelentett és jelent mindmáig. Elvetted tőlünk Caspar David Friedrich naplementéit. Amennyiben Syberbergnél a projekció Kant, annyiban a jelenkép Thomas Mann folytatása más eszközökkel. Doktor Faustus. Palinodikus zárlat. Leverkühn visszavonja a VII. szimfóniát, a nem-film vége "visszaénekli" az Örömódát. Szó szerintiség, a giccs komolyan vétele, a tömegkultúra születése. Sontag: Syberberg: a romantikától Hitlerig, Wagnertől Hitlerig, a Caligaritól Hitlerig, a giccstől Hitlerig; Hitlertől a pornóig, Hitlertől az NDK-ig, a szövetségi köztársaság belső ürességéig. Konfessionslos, aber gottgläubig. Felekezeten kívüli, de istenhívő. Mint előszeretettel náci hitvallás. Tényleg náci? Kertész Imre: Ilse Kochnak, a buchenwaldi lágerparancsnok feleségének feltétlenül szüksége volt Istenre (istenre). "Eleinte mindenki nevetett rajtam, ma már csak kevesen nevetnek, hamarosan eljön az idő, amikor senki sem fog nevetni (rajtam)." (Az egykori hallgatóközönség harsány derűvel és tapssal reagál a Führer szavaira.) Eljött ez az idő, s úgy tűnik, nem is nagyon akar elmúlni.


EX Symposion 2004 All rights reserved ©  |  Főszerkesztő: Bozsik Péter  |  Kiadja az EX Symposion Alapítvány  |  bozsik@exsymposion.hu  |  Webdesign: Pozitív Logika Kft.