Már
kapható
Tanácstalan köztársaság
című
számunk!
2019.
Tari István
Tart István versei
1979. november 15.
hétköznapok
hajnalban felriaszt
ósdi rádióm
mely porol ha szól
és rémülten
egy idegen adóállomás
reggeli tornájának pattogó
vezényszavait hallgatom
lélegezzünk szabadon – fordítom
megkönnyebülten
kapásból
mely szól ha porol
valóság
esik a hó
kislányom többször
kiszalad ellenőrizni
igaz-e
amit látott
nekem is így
kellene többször
kiszaladni megkóstolni
azt ami történhetne
ami sohasem fog
megtörténni
mahalia jackson
az üvegtemetőkről énekelsz
miután minden
összetört
arcod
forró szélben
mely gyapotültetvényeinkről
fúj
eme keserű ragyogásban
ragyogó keserűségben
picsognék
mint egy
szaros gyerek
ha nem röstellném indulataimat
a váltás előtt
és könnyezem mint akinek
angyalhaj ingerli
szemgolyóit
az éjszakai
a hajnali
váltás úgy látszik a legigazabbak álmát
alussza
és könnyeimben fürdök lebegve
mint hal kinek
pukkantyúját
egy íz fogta
marokra
egy zamat szorítja nagyon
messziről
halak
Víz bőre alatt
a néma halak...
Villogó horgokról,
hullámzó partokról,
a táncuk tudod-e
merre, hová siet?
Tízféle kés alá,
tomboló tűz fölé,
lángvörös lábasba,
hatalmas hasakba.
Víz bőre alatt
a néma halak...
illó olajok
mennyire más illata van
annak a ciginek
amit a villanytűzhely izzó
platniján gyújt meg az ember –
nagyritkán ez is eszembe jut
(évente párszor csupán)
olyankor bekapcsolom a sparheltot –
így gyújtok rá
ahogyan kamaszkoromban
amikor felnőttnek
szerettem volna
látszani nagyon
a platni körétől
átforrósodó sötétben
sejtve hogy örökké
gyerek maradok
moderato
eme lépteket csikorgató
látványt szikráztató
agyat dermesztő
télben
tudhatjuk csak meg
mi a szép
szépek a zúzmarás drótok
a zsinórírásra gondolok
verseim virágzó
szögesdrótjaira
és a legújabb rémhírre
mely szerint:
minden igaz
egy délután
buja virágok omlanak
az ablak koszos üvegén
előregyártott
hangulat-elemekből építkeznénk
míg el nem mos mindent az eső
a kert füvében
két kisiskolás rovargyűjteménye ázik
bebalzsamozott arccal bámuljuk
bebalzsamozott arcunkon koppannak
a túlvilági porokban fürdött lepkék
bordó-arany
barna-ezüst
csíkokban csorog mindaz
aminek magára kellett volna
találnia
kilóra fésülő
évekig birkóztunk
hemperegtünk a kamillában
előre gyógyultunk
mintha csak
sejtettük volna
nyavalyáinkra többé
nem terem orvosság
azokból mi
ki nem keveredhetünk
hiába
hiába
az otromba fésű
a kilóra
fésülő otromba
fésű
téli vers
Minálunk a szobában,
víz fagyott a lavórba.
Bemondta a rádió,
hidegben aludni jó.
Anyám szerint megedződünk,
semmitől sem kell már félnünk!
A hagymától erős lettem,
meglátszik a lehelletem.
bizonytalanság
ideje ügyelnem
versemben
a közlekedési jelekre
körforgalom
jobbra bekanyarodni tilos
közlekedni az adott irányba tilos
hangjelzés tilos
kötelező megállás
többértelmű ragozás
én azt gondolom
hogy gondolataimban szabad vagyok
te azt gondolod
hogy gondolataidban szabad vagy
ő azt gondolja
hogy gondolataiban szabad
mi azt gondoljuk
hogy gondolatainkban szabadok vagyunk
terv
megtanítom egy nyelvre
hogy súlyokkal játsszon
a hajnal díszlet-kockáin
ólmos eső csillog
megtanítom egy nyelvre hogy átélje
miként veszítenek a szavak – súlyukból
elvégre felhő is voltam
a jános vitézben – bárányfelhő
megtanítom a hallgatás nyelvére
hogy tárgyakkal hadakozzon – eredménytelenül
tájleírás szivárvánnyal
nem is volt oly borzasztó
többedmagammal
betűnek lenni
álltunk a tűző
a betűző
napon
meg is indulhattunk volna
műzene-záporban ázó
rétek felé
uralkodónkat
a szivárványt köszönteni
egy jelmondattal
mennek
menetelnek a betűk - suttognák
a kicsik lekaszálnának játék-tankjaikból
(olvasatlanul halunk
műanyag halált
egy természeti jelenség kezdetén)