Sziget

2017. július 20.

Gondolj, így vagy úgy, ama szigetre: végtelen
fehérségére, indával benőtt barlangjaira, s a
forrásokra a mélyben, ibolyákkal…

Kétségbeejt, hogy alig-alig emlékszem ottani
életemre, ama mediterrán kultúrák egyikében,
ahonnan messzire kellett hajóznom a komor,
rianó jéghegyek között.

Egy ujj most felszántott földekre bök, körtefákra,
egy kantárra, egy vízhordó rúdra, mind-mind
kristályba foglalva, és újra hiszem, igen, hogy
valaha ott éltem, az ő szokásaik szerint.

Vállam körül kabátommal a dagályt hallgatom,
tévelygéseim cibálva, siratva – bár még ha bölcs
lennék, sem másíthattam volna a sorson.

Balgaságomon gyötrődtem mindvégig, s most is:
oly nagyon szeretnék bocsánatot nyerni.

ZSILLE Gábor fordítása